2011. január 22., szombat

Két kis történet (In the NAME of... - kiegészítés)

   Történt egyszer a messzi-messzi múltban, de ebben a galaxisban, sőt, ezen a bolygón, szóval országhatáron belül, hogy ellopták a táskám. Volt benne telefon, igazolványok, kaja-pia, sőt még ruha is. Emlékek.
   Mind beszerezhető.
   Mégis hetekig azt álmodtam, hogy megvannak a holmik vagy hogy visszakapom őket.
   Mi volt ebben a legrosszabb?
   Úgy éreztem, nem létezek. Semmilyen iratom nem volt, amivel igazolni tudtam volna magam, igazolni, hogy egyáltalán vagyok. 16 éves voltam akkor. Nyár volt. Talán augusztus.
   Tisztára magamba zuhantam.
   Persze, nem hiszem, hogy bármit is tudtak kezdeni a cuccaimmal. Nekem viszont hetekig tartott, mire mindent beszereztem.
   Úgy éreztem, ellopták a személyiségem, a lényem.
   Azóta úgy megyek strandra, hogy itthon hagyok minden iratot és a mobilt is.

   A másik.

   Történt egyszer a modern kor 2010. évében áprilisban, hogy álmodtam. Oké, oké, szinte mindig emlékszem az álmaimra, de ez különleges volt. Akkor éjjel háromszor is felébredtem, sőt, hajnalban végigrohantam a házon a mosdóba, és persze vissza is. Minden ébredés után folytatódott az álom. Sőt! Még másnap éjjel is, szóval egyik éjjel négy részletben, és még a másik éjjel is ugyanazt álmodtam.
   Április 8-ról 9-re és 9-ről 10-re éjjel. Az álom április 10-ről szólt. Ezért kíváncsian vártam, mi lesz 10-én szombaton 15:30-kor.
   Nem történt semmi, leszámítva azt, hogy egész nap hideg volt, és a szél is fújt, de akkor, abban a tíz percben elvonultak a felhők a Nap elől, és kisütött, és melegített. Aztán beborult.
   De az álom azóta is foglalkoztat.
   Tegyük fel, hogy másik világ volt. Az ismerőseim, sőt a párom sem ismert meg, ráadásul máshogy is néztek ki. Nem kimondottan emberek voltak. Nekem is felajánlották, hogy "változzak meg". Kaptam egy kis szerkentyűt, amin képek pörögtek, mit kérhetek, mivé válhatok. Többnyire állattal kevert emberek voltak a képeken, vagy szimplán állatok.
   Többször is majdnem engedtem, de mindig azt mondtam, hogy nem akarok "új" lenni. A saját nevemet és testemet akarom. Tudjátok, mit ajánlottak? Lehetek Devyn. Nem Darolyn, hanem Devyn. A szárnnyal meg minden. 
   Nemet mondtam, mert különben minden emlékem elveszett volna.
   Pedig nagyon győzködtek, és többször is majdnem engedtem, belül valami mégsem engedett.   

7 megjegyzés:

  1. Ó, sajnálom, és megértem, hogy megviselt Téged a névlopás, ami egyben tényleg személyiséglopásnak is tűnik.
    Elképzelni se tudom, ki akar veled ilyen gonosz tréfát űzni. Egyáltalán nem vicces.
    Remélem, ráun a titokzatos idegen, és inkább felvállalja saját magát, minthogy mások mögé bújva duhajkodjon.

    VálaszTörlés
  2. Grapes már elmondta, amit én is mondanék (részben)...

    De ezért most inkább az álomhoz fűzném hozzá a saját véleményem. Szóval, wow, neked megmutatták álmodban, hogy milyen lehet a reinkarnáció. :-D És ezek szerint más világokban is újjá lehet születni, mint valami fél ember fél állat. :P Mondjuk a reinkarnáció gondolata azért sántít, mert nem haltál meg... :-D Na mindegy, érdekes.

    VálaszTörlés
  3. Grapes: csak kicsit bedobogott a szívem, de már nem annyira rossz, mint akkor. Sajna a netes világban megvan a rizikó, hogy "névtelenek" lehetünk.

    Artie: abban az időben elég sok "más" dolgot olvastam, és valszeg annak hatására álmodtam ilyet. Valójában itt a Földön történt, sötétség lett, és a csillagok is látszottak. Lehet, hogy változásra várok, de ez egy kicsit durva volt. Egyik csoporttársam félig kutya lett, négykézláb, nagy fogak, de felismertem az arcát. Ez azért durva. Nem haltam meg, senki nem halt meg, csak talán nem álltak ellent annyira. És azt sem értem, én miért nem akartam átváltozni, mert azért Devyn "teste" elég vonzó számomra. Tudni akartam, mi történik, nem akartam felejteni.
    Eszembe nem jutott, hogy ez reinkarnáció. Köszi:)

    VálaszTörlés
  4. Ez az álom, ahogy részletezed,e gyre brutálisabb. nem volt félelmetes?
    Én még gyerekekkoromban megálmodtam, hogy fogok meghalni.
    Egy pókháló fog megfojtani. Mivel a szüleim tüdőrákban haltak meg, asszem, ez lesz az én sorsom is.

    VálaszTörlés
  5. Érdekes volt az álom, nem féltem, kíváncsisággal fordultam feléjük. Várakozással. Szép volt a völgy, ahol történt:)
    Pókháló? Brrr... Kerüld a padlást meg a régi helyeket:)
    Nagyszülők betegségeit tanulmányozd, elvileg azok öröklődnek:) Rám - ezek alapján - cukorbetegség és érrendszeri-, szívgondok várnak.
    De a franc se tudja előre:)

    VálaszTörlés
  6. Hamarosan megérted hol jártál "álmodban"....előrébb jársz tudás szinten mint azt az elméd fel tudná jelenleg dolgozni...csodaszép életutad és ébredésed van...:-)

    Ebben az évben mindent megértesz!!!!!!! MAGADRÓL!!!

    szépet jót

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm! Remélem is, hogy történik előrelépés:) Kíváncsi vagyok, és noha tengernyi a türelmem, a tudatlanságból is megárt a sok:)
    Ha tudsz valamit, el ne áruld!!:) Szeretem a meglepetéseket:)

    VálaszTörlés