Álmok

   Az éjjel két jelentősebb álmom is volt, és mindkettőben repültem.

   1.

   Egy kis faluban voltam, kora reggel. Már nem tudom, hogy miért kellett kimennem, talán munka miatt. Két busz indult vissza, olyan 7:15 és 7:30 körül. Az elsőt alapból nem céloztam meg, egyébként is elment mellettem, nem értem volna el. A második volt a cél. Jóval korábban jött, kb. két perccel az első után, de addigra már ott voltam a buszmegállóban. Jött a busz, teljesen tele volt. Elöl ketten szálltunk volna fel, az elsőt még felengedte a buszos, de engem már nem. Mert nem férek fel. Nem azért, de elég kis helyet foglalok, a másik, hogy a következő busz délután kettő környékén indult. Mit csináljak annyi ideig ott? Annyira kiakadtam, hogy kiabáltam és szitkozódtam. Aztán azt mondtam, hogy rendben, akkor repülni fogok.

   Jól begomboltam a kabátomat, és felemelkedtem. Nemrégiben esett, és amerre indultam, még eső- és viharfelhők voltak, de kikerültem őket. Aztán nem tudtam irányítani, merre repüljek, és az úticélhoz képest az ellenkező irányba "sodródtam", de nagyon szép épületeket láttam. Egy kisebb térre értem, ahol valami karácsonyi buli lehetett, gólyalábakon jártak mikulások, és kirakodás volt.

   Ennyi, itt többre nem emlékszem.

   2.

   A másik álom egy repülőtér mellett lévő szállodában játszódott. Új-Zélandon. Ismerősök voltak ott, középiskolai kollégiumi szobatársak, anyám, meg sok ismeretlen. A szálloda előtt állt egy férfi. Már sötétedett, és megkérdeztem tőle, hogy azok esőfelhők, vagy csak szimplán sötétedik. Azt mondta, hogy nem lehet tudni, majd kiderül. Én meg odamentem a füves rész közepére, és felemelkedtem, hogy megnézzem, milyen felhők azok. Ahogy egyre jobban emelkedtem, és hátrafordultam, feltűnt a Nap. Épp ment le, de ahogy magasabbra mentem, egyre többet lehetett belőle látni. Gyönyörű narancssárga korong volt, simán belenézhettem, nem lett gond belőle. Körülötte is nagyon szép sötétnarancs színű volt az ég. Visszafordultam, de azok nem felhők voltak, csak szimplán sötétkék volt az ég. Álmomban is elcsodálkoztam, majdhogynem tátott szájjal néztem a színeket.

   Aztán leereszkedtem, féltérdre-félhasra érkeztem a fűre, magyarul leestem. Aztán bementem az épületbe, hogy megkeressek valakit. Egy Christian nevű, sötétbőrű srác is utazott velünk a repülőn, és neki akartam elmondani, vagy megmutatni ezt a látványt.

   Benn az épületben a földszinten volt a konyha, mellette a lépcső az emeletre. Eléggé labirintusszerű folyosók voltak, ahonnan sok kis zug nyílt, mint pl. szobák, fürdők. Megtaláltam az én szobámat is, elég sokan laktunk benne, levettem a kabátot, és barátnőmet szólítottam, miközben a többiekkel kártyázott, neki is meg akartam mutatni a látványt, de lepisszegett, nem figyelt rám. Ezután indultam a srác keresésére. Nézelődtem jobbra-balra, fürdők voltak, lányok szobái, anyámmal is összefutottam, meg tanárokkal. A fiúk szobáit is megtaláltam, csak egy-egy függöny volt az ajtó, de csak másodszorra találtam meg a srácot. Észrevett, és kijött. Mondtam neki, hogy négyszemközt szeretnék beszélni vele, menjünk, és keressünk valami helyet.

   Mert mindenhol voltak, a folyosón, a szobák is tele voltak. Elindultunk egy irányba, ahol társalgók voltak, de ott is ültek. Elkanyarodott a folyosó balra, a végén volt egy félig könyvtár, félig tévészoba, az egyik asztalnál Teddy (Farkasházy Tivadar) ült és nézte a tévét.

   A tévészoba melletti helyiség, ami szintén tele volt könyvekkel, üres volt, csak nem lehetett lelülni, mert egy málladozó kissámli, egy instabil közepes sámli és egy rozoga szék volt benne. Még engem sem bírtak volna el, nemhogy a kétméteres srácot. Ja, igen, annyira magas volt, hogy a csípőjét karoltam át.

   Aztán itt ért véget ez az álom, mert a srác már nem jött be, és fel is ébredtem.

   Az járt egész végig a fejemben, hogy én fel tudtam emelkedni, és másnak is meg akartam mutatni (barátnőmnek, a srácnak), úgy, hogy fogom a kezüket, és őket is felemelem. Már történt ilyen, nem újdonság. Alkalmam viszont nem nyílott rá.

   A másik, hogy ha van szárnyam, miért nem azt használom? Erőlködtem, hogy feljebb tudjak emelkedni. De! Nem emlékszem, hogy tényleg lett volna szárnyam.

   Páromnak elmondtam ezt az utóbbi dolgot. Azt mondta, hogy nincs szárnyam. Persze, most nincs. De az álomban még lehetett, csak nem emlékszem rá, hogy volt-e. Meg hogy nem bírna el. De igen, elbírna, mert olyan lenne, lásd Devyn. 

Álmok

   Közben eszembe jutott a néhány nappal ezelőtti álmom.

   Ide egy kis magyarázat szükséges. Előzmény.

   Szóval álmaimban van egy srác, akit "régről" ismerek, de fogalmam sincs kicsoda. Akit szívesen megérintek, holott általában távolságtartó vagyok. Aki annyira vonz magához, mint adott esetben a csoki. Vagy az olvasás. Vagy az alvás. Mániákusan, na.

   Eddig egyszer álmodtam olyat, hogy csak öleljük egymást, ez volt az előzményben. Nemrég egy kicsit többet szerepelt az álmomban. Odahaza valami falubuli lehetett, mert egy kis térre székeket, asztalokat tettek ki, és kisebb tömeg gyűlt össze. Volt ott két férfi, akik elkezdtek mondani nekem valamit, de annyira csúnya volt az egyik, hogy féltem tőle. Szerencsére az egyik rokonom megjelent, és így kimentettem magam.

   De egész végig az volt a fejemben, hogy "mikor jön már meg?". Az álom elejére nem emlékszem, de úgy tudom, akkor nem találkoztunk. Csak tudtam, hogy majd később jönnie kell. Épp a rokonommal beszéltem, amikor mondja, hogy "nem tudja, hogy jó-e vagy sem...", megfordultam, és azt gondoltam, "nagyon jó", mert megérkezett. Magas, széles vállú, rövid fekete haja volt, fekete kötött pulcsit viselt, meg talán barna nadrágot. Vagy rajtam volt barna nadrág. Mindegy.

   Szóval megérkezett, és az egyik székhez ment, leült. Odamentem hozzá, és leültem a szomszéd székre. Előredőltünk, és a térdünk összeért. Talán még meg is fogta a combom.

   És ennyi. Felébredtem.

   Egy év telt el a két álom között. Már nem vagyok biztos benne, hogy a nagyobbik sólyomszem megegyezik az álombéli sráccal. Csak azt tudom, hogy bármikor bármennyit szívesen álmodnék vele.

Álmok

   Mostanában többször is eszembe jutott, hogy jó lenne az álmaimat lejegyzetelni, hogy később is visszaolvashassam, esetleg felhasználjam valahol, valamikor. Hamarabb is elkezdhettem volna, mert néhány napja is jót álmodtam, de már elfelejtettem, hogy mi volt az.

   Tehát a mostani éjszaka termése. Több részletben történt, és már nem emlékszem rá pontosan. Sajnos.

   Ott kezdődött, hogy többen is mentek egy átalakított villanyoszlop felé, és amikor olyan 1-1,5 méter magasan felmásztak a kis "kosárba", adott időpontokban leugráltak kis "szerkezetekbe", a két lábnak kialakított helyen kellett beleállni, és mint a római harci szekerek, csak fordítva, a hátsó része magasabb volt, és állva kellett utazni benne.

   Ketten jöttek értem, hogy elvigyenek magukkal, vagyis nekem is bele kellett ugranom egy ilyen szerkezetbe. Egy idősebb pasek és egy fiatalabb kísért. Az idősebb nézte az óráját, és amikor másodpercre pontosan is egész volt, leugrott. Innen gondolom, hogy a szerkezetek adott időközönként (percenként) jöttek. De csak akkor, amikor érzékelték, hogy van fenn valaki.

   Szóval az idősebb ember elment (leugrott), mi meg ottmaradtunk a fiatallal. Már nem emlékszem, hogy én kérdeztem, hogy hova megyünk, vagy magától kezdett el mutogatni, de megfordított, a csillagokra mutatott (á, igen, éjszaka volt, vagy legalábbis sötét). Közben néztem az órát, és 32 másodperc volt, tehát alig fél perc, és ugrania kellett, és mondogattam neki, hogy nemsokára indulnia kell, de nem foglalkozott velem.

   Számomra ismeretlen csillagképre/csillagokra/alakzatokra mutatott, és valami olyan nevet mondott, amit nem ismerek, aztán azt mondta, hogy nem is oda megyünk, és másfele mutatott, de már nem tudom, hogy mire és hova, mert azt vettem észre, hogy megcsókolt.

   Én meg csak néztem, és csodálkoztam, és azt mondtam, hogy de hisz csak tíz perce ismer.

   Aztán felébredtem.

   De az álom folytatódott, már "félúton" lehettünk, vagyis végül én is ugrottam. Ez a rész is rövid volt, amolyan átmeneti, motelszobaszerű. Egy szobában voltunk a fiatalabb pasekkel, és jöttek... talán ellenőrök, mint a vonaton? Tényleg nem tudom, milyen funkciója volt, de bejött egy egyenruhás férfi egy kutyával, a kutya körbeszaglászott a szobában, felment az ágyra, és arra a párnára pisilt, amelyiken nem én aludtam. Megjelölte a területét. 

   A valóságban nem ismerem azt a kutyát, meg senkit az álomból, ott mégis tudtam, hogy a kutya szeret engem, és féltékeny arra, hogy más van velem, és ezért jelölte meg a területét. Odamentem, és rávertem a fenekére, hogy mégis mit képzel. Ő meg felemelte a farkát, és lespriccelt, mire megint felébredtem.

   Úgy látszik, könnyebb volt felébredni, mint ott rendbe tenni magam. De ebben az álomrészben volt az is, hogy össze kellett pakolnom, és nagyon nehéz volt, mert sok cuccom volt, és azok is szétszórva, a rajtam lévő cipőt is levettem és bedobtam egy zsákba, másikat vettem fel. Épp mikor elkészültem, akkor jött valaki, és elég hangosan kiabált, mindenki haptákba vágta magát, de engem nem zavart. Azt hiszem, ezután jött a kutyás rész.

   Aztán megint folytatódott az álom, most már a "túloldalon" voltunk. Egy nagy épületben voltunk, sokan, sok ismeretlennel. Világos volt benn, a falak is fehérek voltak. Emlékszem, hogy lépcső tetejéről néztem le egy aulaféleségbe, ahol sok asztalt toltak össze, és már sokan körülülték.

   Gyűlés kezdődött, amin nem vehettem részt, de szívesen meghallgattam volna, miről van szó. Bevittek egy szobába, amolyan lakosztályféleségbe, volt ablaka is, meg egy asztal, másra nem emlékszem. Nem láttam más szobákat, de tudtam, hogy sok ilyen szoba van. És sok lány van, akinek ugyanaz volt a feladata, mint nekem: szépen felöltözni, és utána valami gyorstalpalón kellett részt vennünk. Hogy megismerjük azt a világot, a kultúrájukat, szabályokat, ilyesmi. 

   Úgy látszik ezek lányokat rabolnak el.

   Valami habos-babos rózsaszín ruha volt rajtam, szoknya, amit magamtól nem vennék fel. Amikor azt mondtam "tükör", a szoba falán megjelent egy tükör. Instrukciókat kellett adni, és olyan lett, mint amit szerettem volna. Az egész szoba belső fala ilyen technológiával volt kialakítva, az asztal is. Nem sokáig "csinosítottam" magam, mert kinézve az ablakon madárinváziót láttam.

   Sok lány volt kinn, és megpróbálták megölni a hatalmas fekete madarakat, amik hollók vagy varjak lehettek, de tényleg nagyok voltak, majdnem embernagyságúak. Szinte semmi esélyük sem volt.

   Ott és akkor hirtelen nem értettem, de így utólag elgondokodtató, hogy minek rabolnak el olyan sok lányt, akiket aztán nem tanítanak meg harcolni? Hiszen azért kellett a sok lány, mert a madarak sokat megöltek. De ők nem harcost akartak. És ez volt a szerencsém, hogy még nem szocializáltak be.

   Mi, akik benn voltunk ebben az épületben, védett helyen voltunk.

   És megint jött egy érthetetlen rész: kimentünk. Gondolom, elbízták magukat, és azt hitték, hogy már eléggé legyőzték a madarakat. Tehát kimentem, mások is kinn voltak, fiatal lányok, akik nézelődtek, és harcolók. Talán akkor is kerestem a fiatalabb paseket, aki elvitt erre a helyre, de sehol nem találtam.

   Egy zöld parkban voltunk, néhány fa is volt, de elég szellősen. És akkor jött egy nagy fekete "felleg", tele madarakkal. Megfogtam a mellettem lévő lány kezét, aki a testvérem volt (nincs lánytestvérem, és az álmomban sem volt, nem értem, miért alakult így). Elkezdtünk rohanni, húztam magam után az épületek közé, mert ő feladta, nem akart szaladni, de én csak húztam. Egy kisebb ház hátsórészéhez mentünk, kinyitottam a fedett terasz ajtaját, és belöktem a lányt, aki átváltozott egy nagyobb játékbabává. Nem halt meg, csak valahogy átalakult. Nem értettem, most sem értem. De ő feladta. Magamhoz öleltem, és onnantól nálam volt.

   Bezártam az ajtót, megpróbáltam elbújni, de egy madár kiszagolta, hogy ott van valaki, és betörte az ablakot, hogy bejöjjön. Én meg nézelődtem, hátha találok valamit, amivel harcolhatok ellene, de csak egy kalapácsot találtam. Valami ilyesmit:

   És elkezdtem ütni a fejét. Szerencsém volt, mert valahogy úgy találtam el, hogy lefejeztem.

   De nem nyugodhattam meg, mert hallottam, hogy jött egy másik madár. Gyorsan kinyitottam a ház ajtaját, és bementem. A villágítás azonnal felkapcsolódott, mert érzékelte, hogy van ott valaki. Becsuktam az ajtót, és mondtam, hogy a villany kapcsolódjon le, sötétedjen, ilyenek. Hallottam, hogy a madár szimatol. Egy helyiséggel beljebb mentem, ott is eljátszottam, hogy az ajtót megpróbáltam jól elzárni, és a villanyt lekapcsolni, de akkor is hallottam, hogy jön a madár.

Még egy helyiséggel beljebb mentem, egy hálószobába, ott is bezártam az ajtót, és mikor egy kicsit messzebb a falnak dőltem, akkor vettem észre, hogy egy kisgyerek kuporog az ágyban.

   Annyira rosszul éreztem magam, hogy bár akaratlanul, de veszélybe sodortam. Azt hittem, lakatlan a ház, mert olyan állapotban volt, erre egy kisgyerek is volt ott, és már hallottam a madarat.

  És akkor nagy zaj, robbanások, felfordulás: jött a felmentő sereg. Többen voltak, már nem tudom, hányan, de gyakorlatilag legyalulták a ház emeleti részét. Csak arra emlékszem, hogy a fiatal srác, akivel jöttem, ott volt, és talán az történt ezután, hogy visszavittek a nagy épületbe.

   Az álom végére már csak halványan emlékszem. Egy kisebb, hosszúkás teremben voltunk, és én ott álltam a "főnök" felőli végén. Többen is álltak ott, és a fiatal srác is ott volt.

   Ha jól emlékszem, én mentem oda hozzá, és háttal a mellkasának dőltem. Erre a főnök valami olyasmit mondott, hogy "Látom, megismerkedtél Torettóval." És amikor leültünk, együtt mentünk a székhez, és az ölébe ültem.

Jó érzés volt, hogy végre "mögöttem áll", és "összetartozunk". Szinte az egész álom alatt őt kerestem, és a végére meg is találtam.

Érdekesség: Vavyan Fable Álmok tengere c. könyvében szerepel Toretto lovag.

De a két Toretto egyáltalán nem hasonlít egymásra a fejemben. 

Valami egész félelmetes...

   ... történt velem ma reggel.

   G. nem találta a kulcsát, és úgy ment el, hogy nyitva maradt az ajtó, én meg ágyban voltam, és nem volt kedvem hajnali fél 9-kor felkelni, hogy bezárjam, úgyhogy visszaaludtam. (Ennek majd később lesz jelentősége.)

   Szóval visszaaludtam. Azt álmodtam, hogy fekszem az ágyban, és felkelek, megnézem az ajtót, hogy be van-e zárva (azt hiszem, be volt zárva), benéztem a nagy szobába, ahol minden a helyén volt (fel is kellett volna tűnnie, mert mindig nagy a rendetlenség). Aztán visszamentem a hálóba, és elcsodálkoztam, hogy miért van elhúzva a függöny. Úgy rémlett, hogy sötétben aludtam, de nem gondolkodtam rajta sokáig, mert nem azt láttam, amit kellett volna. Ha most kinézek a háló ablakán (mellesleg első emeleten lakunk), az út túloldalán lévő négy- és tízemeletes panelt látom. Álmomban meg olyan volt, mintha közvetlenül a Balaton-part lett volna az ablakon túl: füves terület, aztán víz, a túloldalán meg dombok. Olyan volt, de mégsem ugyanaz.

   Fogtam magam, kimentem az ablakon. Nem tudom, hogyan történt, hiszen ki se tudjuk nyitni teljesen, mert az ágy vége elé lóg, meg van ott egy kis éjjeli szekrény, meg egy polc, az ablak túloldalán meg sárgás üveg (franciaerkély?), de mégis valahogy kimentem, mert ott találtam magam a parton. Mentem egy kicsit, és visszafordulva kis egyszintes házat láttam, azt hiszem, kék színű fallal, és a tető mintha fekete vagy legalábbis sötét lett volna. A ház mögött út volt, az út túloldalán meg emeletes üzlet. Ami az enyém volt.

   

   Történt ez-az, és már nem tudom, hogyan, de visszakerültem a hálóba, az ablak előtt  álltam, ahogy nézek ki rajta, G. pedig az ágyon feküdt. Vagyis inkább ült, a helyemen felpolcolta a párnát, és onnan nézett, és azt mondta, olyat álmodott, hogy érdemes lenne megírni, erre én is azt mondtam, hogy ezt is...

   ... és kulcscsörgésre ébredtem. Felemelkedtem, hogy mennyi lehet az idő: 11:00 volt. G. még nem jöhetett meg. Hallgatóztam egy kicsit, hogy ki zajongott, de nem hallottam semmit. Felkeltem, bezártam az ajtót, benéztem a nagy szobába, ahol a megszokott rendetlenség volt, és bementem a fürdőbe.

    Ha G. hazajön, elmesélem neki, mi történt, és leírom az álmomat, hogy egyszer nagyobb történet legyen belőle.

   Félelmetes volt. Álom az álomban. Eddig csak egyszer történt meg velem, hogy azt álmodtam, hogy kívülről nézem, ahogy alszom.

   Fodor Ákosnak van egy idevágó haikuja:

   "veled aludva

    rólunk álmodom: arról,

    hogy veled alszom."

   Na, jó, mégsem ugyanaz, de hasonló eset.