Egy kis semmiség

   Csak gondoltam, megosztom veletek ezt.

Vidra

   Képzeljétek, van egy alkalmazás, ami megmondja, hogy milyen a patrónusom. Vagyis Darolyné. Vidra. Érdekes, de tetszik.

Kis részlet, ami még messze van, és javításra szorul

   A part olyan hely, ahol egyedül lehetek, így nem is vagyok a többiek terhére, és akár szórakozásnak is felfogható.

   Nemsokára lemegy a Nap. Nem tervezek fürdést, de a biztonság kedvéért kiveszek egy törölközőt a szekrényből. A lépcsőn lefelé jut eszembe, hogy milyen rég nem volt rajtam a köpeny.

   Most, hogy elmegyek, megszokásból felvettem, de nincs kedvem visszafordulni, hogy levegyem.

   Az előtér csendes, nem hallok neszezést. Halkan kilépek a bejárati ajtón, és előre nézek, a part irányába.

   - Mégis lemész a partra? – szólal meg mellettem Thom. Felé fordulok, és bólintok. Kinyújtja kezét, a kimagasló szikla felé mutat. – Ha megkerülöd a Szirtet, és a túloldalon felfelé haladsz, találsz egy vízesést, ott lemosakodhatsz. Lemoshatod a sót.

   Nyitom a számat, hogy tiltakozzam, nem tervezek fürdést, mikor közbevág.

   - Csak mondtam. Nem baj, ha tudod. Visszatalálsz, ugye?

   - Persze.

Nyár van

   ... és punnyadás (de irigylem azokat, akik tényleg punnyadnak). Egyik reggel fázok pulóverben, másik délután leolvad rólam az ing. Az irodában meleg van, de ha kinyitják az ablakot, fázok, mert két légifolyosó keresztjében ülök. Ez mondjuk jó lenne a nagymelegben, csakhogy a nagymelegben pont nem fúj a szél.

   Szép kis kontinentális időjárásunk van.

   Azért, hogy kis jó hírt is hozzak: kezd összeállni a fejemben Yval folytatása.

   Már akkor tudtam, hogy lehet folytatni, mikor befejeztem. Csak akkor nem tudtam, hogyan, nem volt tiszta a kép. Még most sem az, de egyre jobban tisztul, és egyre több részlet fedi fel magát a fejemben. 

   Ráadásul most segítőtársam is van/lesz.

   A biztonság kedvéért előre szólok (tudjátok, az "én megmondtam"-miatt), hogy nem fog tetszeni. És szidni fogtok. Nagyon.

   De én csak leírom, amit látok, a szereplők maguk alakítják életüket. Mert hiába gondoltam, hogy Rita marad ott, ahol; nem, ő nem ott lesz akkor, hanem máshol, ahol majd éppen lennie kell. Szóval bizonyos esetekben vajmi kevés beleszólásom van abba, hogy mit és mikor csináljanak.

   Egyelőre nem tudok többet elárulni (nem azért, mert nem akarok, hanem mert nincs mit). Viszont ha lesz valami kézzelfogható  olvasható, akkor azt megosztom veletek.

Díj

   Nagy köszönet Meleronnak a reggeli díjért:

    

   Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad.  - megtörtént
2. Írj egy posztot. ( bejegyzést pár sorban) - ez is annak számít, nem?
3. Küldd tovább 12 blognak, ha annyit érdemesnek tartasz - többet is

 Oldalt található egy "Őket követem figyelemmel"-doboz, nem emelnék ki senkit, mindenkinek továbbítanám, csak így, bejegyzésen keresztül.

Hawk-képek

   Néhány új kép került a kedvencképes-asztalhátteres mappámba. Most éppen hawk-okról.

   Ez a kép nagyon tetszik, mintha pózolna.

   Bár az eggyel fentebbi tetszett a legjobban, mégis ezt a képet tettem ki háttérnek. Pusztán azért, mert szélesvásznú.

Ének? Zene?

   Emlékeztek, hogy Yval egyik pluszjelenete úgy kezdődött, hogy Tyler csóválta a fejét, mert nem értette, hogy lehet ének nélküli zenét hallgatni?

   Ez talán egy kicsit belőlem jött. Oké, ott vannak a film- és komolyzenék. Ott nem mindig kell ének, de ha van, az is jó.

   Akkor éppen Iced Earth-ös hangulatban voltam (ha jól emlékszem). Két számukat szeretem, amik instrumentálisak, a The Funeral és a Solitude. Tyler agyában az előbbi járt. Vagy legalábbis ahhoz hasonló, mert az egy másik világ, ott nincs Iced Earth. Na, jól belekeveredtem.

   Hogy mire is akartam kilyukadni? Nemrég találtam egy albumot a neten, megtetszett az előadó és az albumcím is, letöltöttem, és abszolút beletrafáltam, nagyon tetszik.

   Maserati - Pyramid of the Sun (ez az album címe, de van egy ugyanilyen című szám is). Instrumentális, műfajilag nem tudnám belőni, de relaxáló-meditáló-zenének simán elmegy. Megnéztem: Post Rock, Space Rock. Nekem semmit nem mond, és nektek?

   Szóval rájöttem, hogy nem is olyan rossz az ének nélküli zene.

Frissítés

   Sikerült feltölteni a maradék képet az Idared és az Ikrek c. bejegyzéshez.

Idared és az Ikrek

   Tegnap írtam Idared két új társáról, a két sólyomszemről. Készítettem róluk fényképeket kamerával és fényképezővel is. Nem volt szívem nagyon kiválogatni azt a néhány képet, amik jobban tetszettek, így szinte mindet bemásoltam. Válogassatok kedvetekre.

   Először a kamerával készült képek:

   Éjszakai lámpával két kép:

   Többnyire így vannak, a két sólyomszem között a hegyikristály.

   Az achátról is írtam tegnap: ő az, akivel Idared először jól érezte magát. (Nem csodálom, nálam az achát nyugalmat sugároz.)

 

   Ezek a képek pedig a jó öreg Olymposszal készültek, közelítő módban.

   Szupergyors mobilnetünknek hála, két óra alatt jutottam el idáig (megjegyzem, 10 perces töltögetés lett volna). Van egy rakat kép, amit nem tudtam feltölteni, mert "nem létezik", és mert nem reagál semmire, úgyhogy várok pár hetet, de legalább a holnapot, és frissítem ezt a bejegyzést.


   Frissítés:

 

 

   Ezen a két képen látszik, de inkább a jobb oldalin, hogy milyen színűek a sólyomszemek. Érdekes, hogy víz alatt világosabbak, a barnás rész meg a színváltós is élénkebb.

 

 

 
   Itt a jobb oldali képen látszik, hogy Idared milyen sokféle: az a kevésbé átlátszó rész tejkvarcra emlékeztet, és bár lehet, hogy nem azok, én mégis párhuzamos vonalaknak látom a jobb oldali vonalakat, úgy olvastam, ritka, és nagyon szép, és tényleg az.