2012. december 31., hétfő

Álmok

   Közben eszembe jutott a néhány nappal ezelőtti álmom.
   Ide egy kis magyarázat szükséges. Előzmény.
   Szóval álmaimban van egy srác, akit "régről" ismerek, de fogalmam sincs kicsoda. Akit szívesen megérintek, holott általában távolságtartó vagyok. Aki annyira vonz magához, mint adott esetben a csoki. Vagy az olvasás. Vagy az alvás. Mániákusan, na.
   Eddig egyszer álmodtam olyat, hogy csak öleljük egymást, ez volt az előzményben. Nemrég egy kicsit többet szerepelt az álmomban. Odahaza valami falubuli lehetett, mert egy kis térre székeket, asztalokat tettek ki, és kisebb tömeg gyűlt össze. Volt ott két férfi, akik elkezdtek mondani nekem valamit, de annyira csúnya volt az egyik, hogy féltem tőle. Szerencsére az egyik rokonom megjelent, és így kimentettem magam.
   De egész végig az volt a fejemben, hogy "mikor jön már meg?". Az álom elejére nem emlékszem, de úgy tudom, akkor nem találkoztunk. Csak tudtam, hogy majd később jönnie kell. Épp a rokonommal beszéltem, amikor mondja, hogy "nem tudja, hogy jó-e vagy sem...", megfordultam, és azt gondoltam, "nagyon jó", mert megérkezett. Magas, széles vállú, rövid fekete haja volt, fekete kötött pulcsit viselt, meg talán barna nadrágot. Vagy rajtam volt barna nadrág. Mindegy.
   Szóval megérkezett, és az egyik székhez ment, leült. Odamentem hozzá, és leültem a szomszéd székre. Előredőltünk, és a térdünk összeért. Talán még meg is fogta a combom.
   És ennyi. Felébredtem.
   Egy év telt el a két álom között. Már nem vagyok biztos benne, hogy a nagyobbik sólyomszem megegyezik az álombéli sráccal. Csak azt tudom, hogy bármikor bármennyit szívesen álmodnék vele.


2012

Január
  • Angol középfokú szaknyelv, írásbeli vizsga
Február
  • Angol középfokú szaknyelv, írásbeli vizsga - eredmény, sikerült
  • Nagyon hideg volt, -20°C, Tanárnőéknél alvás
Július
  • Primošten, Šibenik, Trogir
November
  • Átköltözés Fecskeházba
December
  • Marciéknál előszilveszteri buli

Álmok

   Mostanában többször is eszembe jutott, hogy jó lenne az álmaimat lejegyzetelni, hogy később is visszaolvashassam, esetleg felhasználjam valahol, valamikor. Hamarabb is elkezdhettem volna, mert néhány napja is jót álmodtam, de már elfelejtettem, hogy mi volt az.
   Tehát a mostani éjszaka termése. Több részletben történt, és már nem emlékszem rá pontosan. Sajnos.

   Ott kezdődött, hogy többen is mentek egy átalakított villanyoszlop felé, és amikor olyan 1-1,5 méter magasan felmásztak a kis "kosárba", adott időpontokban leugráltak kis "szerkezetekbe", a két lábnak kialakított helyen kellett beleállni, és mint a római harci szekerek, csak fordítva, a hátsó része magasabb volt, és állva kellett utazni benne.
   Ketten jöttek értem, hogy elvigyenek magukkal, vagyis nekem is bele kellett ugranom egy ilyen szerkezetbe. Egy idősebb pasek és egy fiatalabb kísért. Az idősebb nézte az óráját, és amikor másodpercre pontosan is egész volt, leugrott. Innen gondolom, hogy a szerkezetek adott időközönként (percenként) jöttek. De csak akkor, amikor érzékelték, hogy van fenn valaki.
   Szóval az idősebb ember elment (leugrott), mi meg ottmaradtunk a fiatallal. Már nem emlékszem, hogy én kérdeztem, hogy hova megyünk, vagy magától kezdett el mutogatni, de megfordított, a csillagokra mutatott (á, igen, éjszaka volt, vagy legalábbis sötét). Közben néztem az órát, és 32 másodperc volt, tehát alig fél perc, és ugrania kellett, és mondogattam neki, hogy nemsokára indulnia kell, de nem foglalkozott velem.
   Számomra ismeretlen csillagképre/csillagokra/alakzatokra mutatott, és valami olyan nevet mondott, amit nem ismerek, aztán azt mondta, hogy nem is oda megyünk, és másfele mutatott, de már nem tudom, hogy mire és hova, mert azt vettem észre, hogy megcsókolt.
   Én meg csak néztem, és csodálkoztam, és azt mondtam, hogy de hisz csak tíz perce ismer.
   Aztán felébredtem.

   De az álom folytatódott, már "félúton" lehettünk, vagyis végül én is ugrottam. Ez a rész is rövid volt, amolyan átmeneti, motelszobaszerű. Egy szobában voltunk a fiatalabb pasekkel, és jöttek... talán ellenőrök, mint a vonaton? Tényleg nem tudom, milyen funkciója volt, de bejött egy egyenruhás férfi egy kutyával, a kutya körbeszaglászott a szobában, felment az ágyra, és arra a párnára pisilt, amelyiken nem én aludtam. Megjelölte a területét. 
   A valóságban nem ismerem azt a kutyát, meg senkit az álomból, ott mégis tudtam, hogy a kutya szeret engem, és féltékeny arra, hogy más van velem, és ezért jelölte meg a területét. Odamentem, és rávertem a fenekére, hogy mégis mit képzel. Ő meg felemelte a farkát, és lespriccelt, mire megint felébredtem.
   Úgy látszik, könnyebb volt felébredni, mint ott rendbe tenni magam. De ebben az álomrészben volt az is, hogy össze kellett pakolnom, és nagyon nehéz volt, mert sok cuccom volt, és azok is szétszórva, a rajtam lévő cipőt is levettem és bedobtam egy zsákba, másikat vettem fel. Épp mikor elkészültem, akkor jött valaki, és elég hangosan kiabált, mindenki haptákba vágta magát, de engem nem zavart. Azt hiszem, ezután jött a kutyás rész.

   Aztán megint folytatódott az álom, most már a "túloldalon" voltunk. Egy nagy épületben voltunk, sokan, sok ismeretlennel. Világos volt benn, a falak is fehérek voltak. Emlékszem, hogy lépcső tetejéről néztem le egy aulaféleségbe, ahol sok asztalt toltak össze, és már sokan körülülték.
   Gyűlés kezdődött, amin nem vehettem részt, de szívesen meghallgattam volna, miről van szó. Bevittek egy szobába, amolyan lakosztályféleségbe, volt ablaka is, meg egy asztal, másra nem emlékszem. Nem láttam más szobákat, de tudtam, hogy sok ilyen szoba van. És sok lány van, akinek ugyanaz volt a feladata, mint nekem: szépen felöltözni, és utána valami gyorstalpalón kellett részt vennünk. Hogy megismerjük azt a világot, a kultúrájukat, szabályokat, ilyesmi. 
   Úgy látszik ezek lányokat rabolnak el.
   Valami habos-babos rózsaszín ruha volt rajtam, szoknya, amit magamtól nem vennék fel. Amikor azt mondtam "tükör", a szoba falán megjelent egy tükör. Instrukciókat kellett adni, és olyan lett, mint amit szerettem volna. Az egész szoba belső fala ilyen technológiával volt kialakítva, az asztal is. Nem sokáig "csinosítottam" magam, mert kinézve az ablakon madárinváziót láttam.
   Sok lány volt kinn, és megpróbálták megölni a hatalmas fekete madarakat, amik hollók vagy varjak lehettek, de tényleg nagyok voltak, majdnem embernagyságúak. Szinte semmi esélyük sem volt.
   Ott és akkor hirtelen nem értettem, de így utólag elgondokodtató, hogy minek rabolnak el olyan sok lányt, akiket aztán nem tanítanak meg harcolni? Hiszen azért kellett a sok lány, mert a madarak sokat megöltek. De ők nem harcost akartak. És ez volt a szerencsém, hogy még nem szocializáltak be.
   Mi, akik benn voltunk ebben az épületben, védett helyen voltunk.
   És megint jött egy érthetetlen rész: kimentünk. Gondolom, elbízták magukat, és azt hitték, hogy már eléggé legyőzték a madarakat. Tehát kimentem, mások is kinn voltak, fiatal lányok, akik nézelődtek, és harcolók. Talán akkor is kerestem a fiatalabb paseket, aki elvitt erre a helyre, de sehol nem találtam.
   Egy zöld parkban voltunk, néhány fa is volt, de elég szellősen. És akkor jött egy nagy fekete "felleg", tele madarakkal. Megfogtam a mellettem lévő lány kezét, aki a testvérem volt (nincs lánytestvérem, és az álmomban sem volt, nem értem, miért alakult így). Elkezdtünk rohanni, húztam magam után az épületek közé, mert ő feladta, nem akart szaladni, de én csak húztam. Egy kisebb ház hátsórészéhez mentünk, kinyitottam a fedett terasz ajtaját, és belöktem a lányt, aki átváltozott egy nagyobb játékbabává. Nem halt meg, csak valahogy átalakult. Nem értettem, most sem értem. De ő feladta. Magamhoz öleltem, és onnantól nálam volt.
   Bezártam az ajtót, megpróbáltam elbújni, de egy madár kiszagolta, hogy ott van valaki, és betörte az ablakot, hogy bejöjjön. Én meg nézelődtem, hátha találok valamit, amivel harcolhatok ellene, de csak egy kalapácsot találtam. Valami ilyesmit:
   És elkezdtem ütni a fejét. Szerencsém volt, mert valahogy úgy találtam el, hogy lefejeztem.
   De nem nyugodhattam meg, mert hallottam, hogy jött egy másik madár. Gyorsan kinyitottam a ház ajtaját, és bementem. A villágítás azonnal felkapcsolódott, mert érzékelte, hogy van ott valaki. Becsuktam az ajtót, és mondtam, hogy a villany kapcsolódjon le, sötétedjen, ilyenek. Hallottam, hogy a madár szimatol. Egy helyiséggel beljebb mentem, ott is eljátszottam, hogy az ajtót megpróbáltam jól elzárni, és a villanyt lekapcsolni, de akkor is hallottam, hogy jön a madár.
Még egy helyiséggel beljebb mentem, egy hálószobába, ott is bezártam az ajtót, és mikor egy kicsit messzebb a falnak dőltem, akkor vettem észre, hogy egy kisgyerek kuporog az ágyban.
   Annyira rosszul éreztem magam, hogy bár akaratlanul, de veszélybe sodortam. Azt hittem, lakatlan a ház, mert olyan állapotban volt, erre egy kisgyerek is volt ott, és már hallottam a madarat.
  És akkor nagy zaj, robbanások, felfordulás: jött a felmentő sereg. Többen voltak, már nem tudom, hányan, de gyakorlatilag legyalulták a ház emeleti részét. Csak arra emlékszem, hogy a fiatal srác, akivel jöttem, ott volt, és talán az történt ezután, hogy visszavittek a nagy épületbe.
   Az álom végére már csak halványan emlékszem. Egy kisebb, hosszúkás teremben voltunk, és én ott álltam a "főnök" felőli végén. Többen is álltak ott, és a fiatal srác is ott volt.
   Ha jól emlékszem, én mentem oda hozzá, és háttal a mellkasának dőltem. Erre a főnök valami olyasmit mondott, hogy "Látom, megismerkedtél Torettóval." És amikor leültünk, együtt mentünk a székhez, és az ölébe ültem.
Jó érzés volt, hogy végre "mögöttem áll", és "összetartozunk". Szinte az egész álom alatt őt kerestem, és a végére meg is találtam.

Érdekesség: Vavyan Fable Álmok tengere c. könyvében szerepel Toretto lovag.
De a két Toretto egyáltalán nem hasonlít egymásra a fejemben. 

2012. szeptember 4., kedd

Lassú-szám-válogatás

Hogy a blog napló funkcióját kihasználjam (és hogy ne foglaljon helyet a gépen), bemásolok ide egy listát azzal a céllal, hogy könnyebben megtaláljam.
Még évekkel ezelőtt összeállítottam különböző számokból egy olyan (egyébként sárga színű) cd-lemezt, amin rock- és metálegyüttesek lassúszámai voltak.
Rengeteget hallgattam, nagyon szerettem azt az "albumot", de rossz hatással volt rám, eléggé depressziós lettem.
Most is vannak olyan számok, amik "megviselnek", mégis szeretem hallgatni őket. Végülis skorpió vagyok. Önpusztító.

Tehát a lista:
  1. iced earth – ghost of freedom
  2. hammerfall – always will be
  3. hammerfall – glory to the brave
  4. halloween – dont stop beeing crazy
  5. halloween – time
  6. iced earth – i died for you
  7. iced earth – melancholy
  8. iced earth – watching over me
  9. in flames – metaphor
  10. dream theater – waiting for sleep
  11. dope – another day goes by
  12. sonata arctica – mary lou
  13. stratovarius – celestial dream
  14. halloween – if i could fly
  15. dominium – mouth like an open wound
  16. guano apes – pretty in scarlet
  17. guano apes – living in a lie
  18. linkin park – my december
  19. guano apes   quietly 


Kiegészíteném* néhány azóta összeszedett, szintén depressziósító lassúszámmal:
  1. bullet for my valentine – welcome home (sanitarium) - metallica-feldolgozás
  2. bullet for my valentine – tears don't fall (akusztikus gitár) 
  3. bullet for my valentine – a place where you belong
  4. bullet for my valentine – all these things i hate
  5. atreyu – no one cares
  6. atreyu – so wrong

  




*a lista bővül, ha találok újat

2012. augusztus 8., szerda

Papa Roach - Decompression Period

Hogy régen mennyire szerettem ezt a számot!


Papa Roach - Decompression Period

Here today gone today
Hurry up and wait
I'm never there for you or me
Can't you read the story of our lives
Death to me and life for you
Something isn't right
And I need some space to
Clear my head to think about
My life

And I can't be alone

I just need some space
To clear my head to think about my life
With or without you

We fight it out
We work it out
Give me some time to unwind

I must confess
I'm falling apart
Breaking your heart
Crying with you on the phone
We're walking on thin ice
I hope it doesn't break

Mile by mile we're farther apart
And it's one empty bottle
And two broken hearts
Night after night we are falling apart
Now it's two broken bottles
And four empty hearts

Decompression
Depression period

2012. július 30., hétfő

Pain for Pleasure

Jaj, annyira jó, hogy végre korlátlan netünk van!
El sem tudjátok képzelni, gyakorlatilag bármit meg tudunk nézni, bármikor.
És így én is hozhatok zenéket.

Ezt Ismeritek?

Bullet For My Valentine - Welcome Home (Sanitarium)

Mostanában ezt hallgatom szinte folyamatosan:


Bullet for My Valentine: Welcome Home (Sanitarium)

Welcome to where time stands still
no one leaves and no one will
Moon is full, never seems to change
just labeled mentally deranged


Dream the same thing every night
I see our freedom in my sight
No locked doors or windows barred
No things to make my brain seem scarred


Sleep my friend and you will see
dream is my reality
They keep me locked up in this cage
can't they see it's why my brain says Rage


Sanitarium, leave me be
Sanitarium, just leave me alone


Build my fear of what's out there
can i breathe the open air?
Whisper things into my brain
assuring me that I'm insane


They think our heads are in their hands
violent use brings violent plans
Keep him tied, it makes him well
he's getting better, can't you tell?


No more can they keep us in
Listen, damn it, we will win
They see it right, they see it well
but they think this saves us from our Hell


Sanitarium, leave me be
Sanitarium, just leave me alone
Sanitarium, just leave me the fuck alone


Fear of living on
natives getting restless now
Mutiny in the air
got some work to do
Mirror stares back hard
Kill is such a friendly word
seems the only way
for reaching out again.

Itt pedig eredetiben, a Metallicától:

Augusztus 1.

Tudjátok, milyen nap lesz holnapután?
Tyler születésnapja lesz. 
Mivel párhuzamos világban él, annyi idős, amennyit szeretnénk, amennyit belelátunk, akármennyi lehet.
Ennek örömére nyílt napot hirdetek.
Kérdezhettek bárkitől bármivel kapcsolatban: Tyler világából, Eltan világából bárkitől, tőlem, de akár még Darolyntól is.
Egyedül annyit kérek, hogy ha írtok, az a darolyn.hawks@gmail.com e-mailcímre menjen, és a kérdésen túl azt is írjátok meg, hogy kihez szól.
Természetesen nincs korlát, sem mennyiségi, sem idő.
És mivel holnap két határidős munka is kimegy, a hét további felében nagyobb eséllyel leszek gépközelben. 

2012. július 12., csütörtök

Szabadság

Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára szabadságon. Az áprilisi - egyébként ledolgozandó - szombatot kivéve. Talán márciusban.
Így aztán ma délután elég jó érzés volt belegondolni, hogy holnaptól szabadságon leszek.
Mondjuk a holnapi nap rohanás lesz, este elutazunk, és be kell vásárolni, össze kell pakolni, nyolcszor is le fogok izzadni (mert a tegnap reggeli három csepp és az éjszakai öt semmit nem enyhített a melegen).
De nem baj, így legalább hozzáeddződtünk a 40 fokhoz: még délebbre megyünk.
Ezért szólok előre, hogy a következő egy hétben ne keressetek, mert "melegebb éghajlatra megyünk":



  

Női dolgok, miegymás

Immáron kb. másfél éve járok kozmetikushoz. Régen, amikor "illett" volna, nem jártam. Egyrészt nem jártam olyan környéken, ismerősöm sem volt, akinek az ismerőse és így tovább invitált volna. Másrészt nem vagyok az a kimondott cicababa, aki agyba-főbe keni magát.
De aztán muszáj volt elmennem.

Most, hogy egy ideje járok, rájöttem valamire. A népek azért mennek kozmetikába, hogy pihenjenek. Oké, az a 15-20 perc kegyetlenül fáj, de előtte-utána, feküdni a székben, közben jó illatú cuccok vannak a fejemen, felüdülés. Van kb. másfél "szabad" óra, amikor kicsit kikapcsolhatok.
Volt már, hogy majdnem el is aludtam. Ez csak azért rossz, a majdnem-elalvás, mert ilyenkor arra riadok, hogy rángatózok. Aprókat, de akkoris rángatózás.

Legutóbbi alkalommal is ez történt, a nyomkodás után közel háromnegyed órát feküdtem, kb. ennyi idő kellett is, hogy leálljon az agyam.
Csukott szemmel néztem a plafon felé, körülöttem a kozmetikus más vendégekkel foglalkozott, beszélgetett velük, a helyiségben sétált egyik széktől a másikig. Zene most nem szólt, ellenben a szemben lévő számítástechnika-üzletben néhányszor feltekerték a hangerőt - jelezték, hogy lejárt a munkaidő.
Egy idő után nyugodtabb állapotba kerültem. Nem gondoltam semmi konkrétra, csak arra, hogy gondoljak valamire. Néztem a csukott szemhéjamat, és szuggeráltam, hogy mutasson valamit.
Időbe telt, de aztán mintha filmet láttam volna: magasan repültem egy völgy felett, ahol lovasok százai-ezrei meneteltek lassan. Mintha csatába indultak volna, de az is lehet, hogy a csata már elkezdődött. Csupán egy pillanatba telt, hogy megnéztem és felmértem a lent elterülő tájat. A következő pillanatban kissé elmosódott, ahogy "ébredeztem", aztán visszatértem, de akkor már nem volt olyan tiszta, mint előtte.
Kissé balra fordítottam a fejem, és egy szárny "könyökhajlatát" láttam. Az én szárnyamét.
Az egész bejátszás szürkésbarna volt, de azt ki tudtam venni, hogy a szárny sötétbarna.
Időm sem volt felfogni, mi történik, mert felébredtem az álomközeli állapotból. 
Egy valamire viszont nem tudtam rájönni azóta sem. Hiába próbáltam utána visszaesni ebbe a világba, nem sikerült, így talán sosem tudom meg: emberként vagy madárként repültem? 

2012. július 5., csütörtök

Universal Pictures

Néhány éve figyeltem fel arra, hogy a filmek elején a nagy filmstúdiók logóját-videóját a film stílusához igazítják. Van, hogy már az előzetesben is.
Gondolok itt olyanra, hogy a WB-logó (Warner Brothers) a Harry Potter valamelyik része elején átvált szürkére, és elfújja a szél. Vagy a Fox 20-asa Garfield-csíkos lesz. Vagy a Paramount csillagai Transformers-effekthangokkal jönnek a helyükre (először azt hittem, rossz minőségű filmet szereztünk).

És hogy ezeknek milyen jó zenéik vannak! A Universal zenéjét nagyon szeretem, azt, amikor világít a Földünk.
Hoztam néhány linket:



A zenésről hoztam egy összválogatást, a végén az idei legújabbal. 100. évfordulójukat ünneplik, és új a dizájn.



2012. július 3., kedd

mostmitcsináljak???

Itt nyávog egy kiscica a lépcsőházban.

Időjárás

Visszatérve a kibírhatatlan melegre.
30°C van a lakásban.
Erre olyan könyvet olvasok, ami az Antarktiszon játszódik, -30°C-ban.


Szívesen cserélnék velük, akár kis időre is. De az is megtenné, ha csak 10°C-ot csökkenne a hőmérséklet. Elég lenne 7 is. Mármint, hogy 23 legyen.
De neeem, lassan már fortyogunk, mintha levesben lennénk. És hol lesz enyhülés?! Északon. Mi meg szegény, szerencsétlen déliek csak várhatunk, hogy kissé, csak egy ici-picit csökkenjen a hőmérséklet.
És ha ez nem lenne elég, mostanában egyre több napkitörés is volt, bár ez nem igazán számít a hőmérséklet szempontjából, ha jól tudom. 

Na, mindegy, megyek angolt tanulni. Vagyis maradok itt a gépnél, csak kézbe veszem a könyveket, meg teszek be lemezt a hallgatáshoz.

...hogy kezdődik az egyik Atreyu-szám?
"I'm so tiiiiiired..."

Hihi, és úgy folytatódik később, hogy "...no one cares..." 

2012. július 2., hétfő

Okostelefon

Kitalálták ezeket az okostelefonokat. Meg az okos alkalmazásaikat.
Egy fenéket okos.
Februárban, amikor nagyon hideg volt, az időjárás-alkalmazás hajnali fél nyolckor -14°C-ot mutatott, és alatta megjelent, hogy -19°C-nak lehet érezni, mert a páratartalmat és a szél mértékét is belekalkulálta.

Erre ma délután négykor mit mutat? 34°C.
Mennyinak lehet érezni? 34°C.
Egy frászt. Legalább 38-40°C-nak éreztem.
A páratartalom is 34% volt.
...
Lehet, hogy kiakadt? 

2012. június 30., szombat

Szavak

Van néhány szó, amiről valami rossz jut eszembe. Úgy van bennem, hogy rosszat jelent, negatívot, közben meg nem is.

Ilyen a pogány szó. Valamiért a barbárokkal társítom (bár ma már az sem jelent nálam negatívot), közben meg ezt jelenti: 
"a korai kereszténység idején ezzel a latin eredetű szóval nevezték a nem keresztény és a nem zsidó vallások követőit, beleértve azokat is, akik egy korábbi fejlettségi szinten élve még az ősi természeti vallások hívei voltak. [...]"
www.kislexikon.hu

Ebből szerintem semmi negatívot nem lehet következtetni. Mert nem keresztény, ezért már rossznak minősítik? Mert a hétfő az új hét kezdete, az előtte lévő vasárnap már "koszos és mocskos"? (fejrázás)

Aztán ott a paraszt szó.
Oké, tudom, én is használom olyanokra, akikre úgy viselkednek.
De olvastam valahol, ide most nem tudok forrást hozni, hogy régen szabad embert jelentett, a szó legalapabb értelmében, szabad volt.
Hol vagyunk most ettől az érzéstől? Hisz' minden függőséget okoz, vagy ha nem, akkor teszünk róla, hogy függjünk...


2012. június 29., péntek

Primošten

Nemsokára megyünk nyaralni.
Tengerpartra.
Nem is akármilyenre, ide:




Tavaly nem jutottunk el nászútra, ezért ez most kicsit az lesz számunkra.
Már nagyon várjuk. Remélem, jó lesz, szép lesz, sokat fürdünk, pihenünk.
Majd írok róla. 

2012. június 28., csütörtök

Füstölgés

Még régebben kaptam egy ismerősömtől füstölőket. Többfélét, külön csomagban, de azon kívül, hogy az egyiknek kék, a másiknak zöld, sárga vagy barna a szára, nem tudom megkülönböztetni őket. Mindegyiket szantálfának érzem.
Vettem szantálfásat, de az teljesen más, sokkal enyhébb. Persze, mert Indiából  származnak azok, amiket kaptam.
Nem gondoltam volna, de nagyon bejön ez az illat. Sok könyvben találkoztam azzal, hogy a főszereplő férfi parfümje mennyire szantálfa illatú, és ezért idegenkedtem tőle. Megszagoltam, de nem ízlett. Viszont füstölögve teljesen más illata van, így nagyon szeretem.
Egyrészt jó illat lesz a lakásban, másrészt talán kicsit fertőtlenít is.
És azt szeretem a legjobban, hogy miközben füstöl, közel hajolok hozzá, és beszívom, közelről, hosszan.
A cigizésre emlékeztet.
Azt leszögezem, hogy utálom a cigit, büdös, függőséget okoz, drága is, meg bele lehet halni. Kipróbáltam annak idején, de amikor "megtanultam" letüdőzni, eléggé felkavarta a gyomrom. Azóta mellőzöm. Meg csípi a szemem, és fullasztó.
Viszont az az egy jó volt benne, hogy az orromon fújtam ki a füstöt.
A füstölőnél meg közelről szívom be, és olyan jó illata van, és kicsit édes, kicsit csíp vagy szúr, de olyan bágyasztó... finom...

2012. június 27., szerda

Bullet for my Valentine - A Place Where You Belong

Óriási 
Andrea Cremer: Nightshade-sorozat 
spoilerveszély!!!







Vannak olyan könyvek, amiknél egy zenekar albumát/albumait hallgatom/hallgattam. Például a Nightshade-könyvek alatt Atreyu-t.
Aztán a harmadik részben egy számot hozzácsaptam a többihez. Pusztán a dallam, a hangzás miatt.
Most (vagy egy hónappal) a könyv kiolvasása után, megnéztem a dal szövegét.
Nagyon találó, teljesen illik...

Ha a videó elején reklám van, elnézést kérek. Beletekertem, és ez az a szám. De szerintem nem "official music video". Alul található a dalszöveg.



Bullet For My Valentine - A Place Where You Belong

You're dead! 
You're dead! 

Your body's cold, 
Hope is lost, I can't let go, 
Can I die with you, 
So we can never grow old?

Cut the ties (Cut the ties)
With this note you left behind
As I read the words I hear you telling me why

Too late, too late
I never said goodbye
Too late, too late
Can't even ask you why
And now I'm wasting away
In my own misery
I hope you've finally gone, 
To a place where you belong

My sadness shows, 
As your name is carved in stone
Can't erase the words so the reality grows

I wish I died (I wish I died)
On that night right by your side
So just kill me now and let the good times roll

I never said goodbye
Too late, too late
Can't even ask you why
And now I'm wasting away
In my on misery
I hope you've finally gone
To a place where you belong

Will you wait for me? (Will you wait for me?)
Will I see you on the other side?
You won't have to wait too long
Ye-yeh-eh-yeah

Will you come to me? (Will you come to me?)
Will you take me to the other side?
'Cause here I don't belong

Too late, too late
I never said goodbye
Too late, too late
Can't even ask you why
And now I'm wasting away
In my on misery
I hope you're finally go
To a place where you belong

I never said goodbye
Can't even ask you why
I'm wasting! 
Away in my on misery
I hope you've finally gone
To a place where you belong!

2012. június 25., hétfő

Gondolatok vegyesen

Jó lenne minden nap írni ide valamit - ez jutott eszembe ma a buszon, útban hazafelé. Akármit. Mert szeretem ezt a helyet, sok szép emlékem van az itt töltött időről.

Többnyire... Ez így nem teljesen igaz... Általában állandóan van valamilyen fellángolásom. Most például molyozok.
Annak idején, mikor a blogspotra regisztráltam, sok helyre elnéztem, feliratkoztam, követtem, olvastam, nézelődtem, ezzel foglalkoztam sokat. Aztán eltelt egy kis idő, stabilizálódott a helyzet.
Jöttek új mániák (játék, olvasás, filmek, párhuzamosan, felváltva, mikor mi).
Most megint olvasok. Néhány évvel ezelőtt sok sorozat jelent meg a könyvpiacon, az első egy-két részt elolvastam, és mivel azóta eltelt pár év, megjelent mind, és van néhány, amit újra szeretnék olvasni, egyben.
De közben van sok más könyv is, amit szívesen olvasnék, meg játék, amit végigvinnék, és közben sok a dolog, főzök-mosok-takarítok, angolul is neki kéne gyűrkőznöm, hogy meglegyen a nyelvvizsga, és lassan ideje nagyobb projektekbe vágni, úgymint lakás- és gyerekkérdés.
Maholnap betöltjük a 27-et, és gyakorlatilag semmit nem tudunk felmutatni.
És az a legnagyobb gond a fejemben, hogy a molyos kihívásokat rendszerezzem, felvigyem a meglévő könyveket, az olvasottakhoz értékelést írjak, kiolvassam a harmadik Mercy Falls-i könyvet stb.

Közben ott a saját történetem. Egyrészről... /jut eszembe, rá kell kérdezni a kiadónál, hogy olvasták-e már/... szóval ott van Yval. Párom azt mondta, hogy akkor talán elolvasná, ha E/3-ban és múlt időben játszódna. Múltkor fél-egy óra volt az első fejezet fele, és még nem olvastam újra. Ez rengeteg idő lenne...
Aztán ott van Eltan. Na, ott tényleg megakadtam. Van pár rész, amit ki tudnék írni a fejemből, de a köztük lévő cselekményt is ki kell tölteni valamivel, és ott most sötétség van.
Mert - már megint - Devynék magukhoz ragadták a figyelmem. Mert ott van Inys, az Yval-történet folytatása. Ebből van egy kevés az elején, meg néhány bevillanás későbbről. De ami igazán... bosszant (talán ez a legjobb szó), hogy egy olyan jelenet jár a fejemben, ami nemhogy Inyshez kapcsolódik, hanem jóval a történet után játszódik. Vagy egy évtizeddel, de lehet, hogy többel is. És ott is csak viszonylag a jelenet elejét látom...

Mostanában kicsit zokni az agyam. Dekoncentrált, és inkább máshová koncentráló. Egyszerre akarok foglalkozni mindennel, és ezért semmivel nem tudok igazán. Csak kapkodok, csapongok sok dolog között. Semmihez nincs kedvem, és annyi mindent csinálnék. De legszívesebben aludni szeretnék. Kikészít ez a meleg.
Ha viszont korán lefeküdnék, akkor abból állna a hét, hogy a munka-alvás váltakozna, és gyakorlatilag nem élnék, csak mint valami zombi léteznék.
Mondjuk így is.

Jóéjt nektek, kik erre tévedtetek, Zombinyuszi voltam, esőben-akadozó-rádióhullámon... 

2012. június 19., kedd

Avril

Kövezzetek meg, de előkerestem Avril Lavigne legelső (2002-es) albumát.

  1. Losing Grip
  2. Complicated
  3. Sk8er Boi
  4. I’m with You
  5. Mobile
  6. Unwanted
  7. Tomorrow
  8. Anything but Ordinary
  9. Things I'll Never Say
  10. My World
  11. Nobody's Fool
  12. Too Much to Ask
  13. Naked


Mentségként talán azt tudom felhozni, hogy régen erre Carmageddonoztam.
De tényleg. Nem akarom, hogy a virágaink a metáltól kihaljanak. Nemrég párom azt mondta, hogy már a leveleik és a gyökereik is metálvilla formában nőnek.
Ezért mostanában igyekszem vagy fejhallgatót használni, vagy könnyebb számokat játszani. A Maserati: Pyramid of the Sun c. albumát például szeretik. 

És az I'm with You még mindig nagy kedvenc... 

2012. június 14., csütörtök

Sziasztok!

Nagyon ég a fejem, hogy ennyire ritkán járok fel. Annyi minden leköti a figyelmem és rabolja az időm, hogy a blogra mostanában ritkán jut időm.
Ani, Artie, tőletek is elnézést kérek, hogy Eltannal nem haladok, de biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor nekieshetek, és akkor szeretném felvenni veletek a kapcsolatot.

Engesztelésként hoztam egy kis részt egy még egyáltalán nem kész történetből. Tudom, tudom, sovány vigasz, de hátha...


   Gyümölcsös napunk van. Vannak szekrényes napok, dobozos napok, és vannak zöldséges és/vagy gyümölcsös napok.
   A város körüli hegyek arra kényszerítik az erre közlekedőket, hogy a néhány kijelölt útvonalon haladjanak. A nyugati városrészben például csak egy bejárat található – vagy kijárat, ha úgy jobban hangzik –, északon és délen kettő-kettő, keleten pedig négy.
   Az alagutakat nem az ittlakók alakították ki, a város földrajzi elhelyezkedése ilyen szerencsétlen. Yval a kontinens keleti szélének közelében fekszik. Jobb lenne, ha inkább nyugatra néznének a főbb be- és kivezető utak, de nyugatra sokkal meredekebbek és terjedelmesebbek a hegyek. A város előnye – az elszigeteltség –, egyben a legnagyobb hátránya is – nehéz megközelíthetőség.
   De hogy kik voltak azok az őrültek, akik pont ide telepedtek le…? Önellátó várost akartak létrehozni, csak azt felejtették ki a képletből, hogy előfordulhat, hogy a későbbi lakosok nem járják a számukra kijelölt utat. A város külső részein még most is termelnek élelmiszert, és a kézművesek is megélnek, hosszú távon viszont nem képesek ellátni egy milliós várost.
   Ezért van szükség a raktárakra.
   A nyugati kapu közelében nagy alapterületű raktárak találhatók. Régóta dolgozok itt, viszonylag nyugis meló. A mozgás is nagy, a rendszeresen visszajárókat egy kezemen meg tudom számolni.
   Alkalmi, néhány napos munkát is lehet vállalni, akár csak néhány órára is be lehet állni, a főnök rendesen fizet.
   Az a dolgunk, hogy a kívülről érkező árukat a helyi raktárba pakoljuk át, amiket aztán a város többi részébe szállítanak.
   A főnök az elején mindig megkérdezte, hogy hány óráig számítson rám az adott napon, aztán az idő múlásával ez elmaradt. Ha jövök, tizenkét-tizennégy órát maradok egyhuzamban.
   Ebéd után mentem, hogy felvegyem a fizetséget, és megakadt a szemem az almás ládákon. Amikor még csak messziről figyeltem Devynt, többször is láttam, hogy a zöldségesek előtt elhaladva végigpásztázta a kínálatot, és bizonyos alkalmakkor csalódottan ment tovább, máskor meg bement, és kisebb zacskóval a kezében távozott.
   Hetekig figyeltem, ahogy ezt játssza, és próbáltam kitalálni, melyik zöldség vagy gyümölcs kelti fel a figyelmét. Egyszer sem láttam, mit vett, mert vagy papír zacskót kapott, vagy táska volt nála, és abba pakolt.
   Aztán nem bírtam, feladtam, és beismerve vereségemet, megkérdeztem Travist, mit szokott vinni neki.
   Most épp egy halom olyan almába botlottam, ami sok bosszúságot okozott. Kívülről nagyon piros, már-már sötétbordó, belülről nagyon világos, kemény húsú, és kissé savanykás-fűszeres ízű. Ez Devyn kedvence.
   Amikor a főnöknél voltam, mondtam neki, hogy vinnék néhány szem almát. Még sosem vettem semmit, pedig tudom, hogy lehet, sok ideiglenes munkás is vitt haza ezt-azt, de eddig nem éreztem kényszert, hogy én is ezt tegyem. A főnök csak annyit kérdezett, hogy melyikből, és amikor rámutattam a ládára, a négy legnagyobbat kivette, és papírzacskóban a kezembe nyomta. Nyitottam a szám, hogy megkérdezzem, mennyivel jövök, mire csak megrázta a fejét, és elküldött.
   Félúton járok Noel lakása és a raktárak között. Azért kell annyira korán kelnem, mert gyalog egy óra, hogy kijussak a nyugati kapuhoz, pedig elég nagyokat lépek. A négy almából kettőt megettem, a másik kettőt Devynnek szánom. Gondoltam, hogy mindet neki adom, de biztos vagyok benne, hogy annyit nem tud megenni.


2012. május 26., szombat

Savages

"Csak azért, mert elmesélem ezt a történetet, még nem jelenti azt, hogy élek a végén."

Véletlenül nem ismeritek a zenéket alatta? 


2012. április 14., szombat

Mars II.

   Valamikor régen, még évezredekkel ezelőtt elkezdtem egy sorozatot Naprendszerünkről. Az utolsó bejegyzés a Marsról szólt. 
    A Mars felszínéről és két holdjáról maradtak még képek, ezeket másoltam most ide.
   Előre szólok, ha van 3d-s szemüveg a közelben, készítsétek elő, lesz két kép.

   Képek vegyesen a Mars felszínéről:




 





   (Csatornarendszer?)



    Dűnék a Mars felszínén: 


   Az Opportunity 2004 januárjában szállt le a Marsra, ez a kép pedig arra a kráterre tekint vissza, ahova 2007 szeptemberében ereszkedett le:

    A Phoenix űrszonda 2008 májusában landolt a Marson. 




     Az első képek egyike a Mars északi pólusának síkságáról:

    Kőmező a Phoenix körül: 


    Az északi és a déli sark: 

     Napfelkelte:

    Iani Chaos (az Ares Vallis régióban található, valahol a Valles Marineris környékén):
   3d:
   

   Pavonis Mons környéke (a Tharsis régióban, az Olympos Mons környékén található, kb. 14 km magas hegy):

    Kasei Valles (nagy kanyonrendszer):


   A Jezero-kráterbe nyíló deltatorkolat képe:

   Nili Fossae: 

    Most is vegyétek elő a 3d-s szemüveget. Apollinaris Mons (kb. 5 km magas, az alap átmérője 296 km, 3-3,5 milliárd éves, ez a kép csak a tetején lévő nagy krátert mutatja):  

    Acheron Fossae:

    Ez a kép a gmail keddi háttérképe. A hosszú vonal fent a Valles Marineris, a Mars legnagyobb völgyrendszere. 

    Összehasonlításképp a Grand Canyonnal (az adatok km-ben vannak): 

Hosszúság Szélesség Mélység
Grand Canyon    350 29 1,8
Valles Marineris 5000 200-500 7

    Deuteronilus Mensea: 


   Deimos
   Árész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) gyereke, neve görögül rettegést jelent.
   A Naprendszer legkisebb holdja, 13 km az átmérője. Majdnem kör alakú pályán kerüli meg a Marsot 30 óra és 18 perc alatt. Legnagyobb krátere a Voltaire, melynek 2 km az átmérője.



   Phobos
   Árész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) gyereke, neve görögül félelmet jelent (innen jön a fóbia).
   A hold 5.760 km távolságban kering a Mars körül. Gyorsabban kering, mint ahogy a Mars egyszer megfordul a tengelye körül (azaz egy Marsi nap): 7 óra és 39 perc alatt kerüli meg a bolygót.
   A Phobos mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Marsnak, ahogy a Hold a Földnek. Viszont mielőtt kb. százmillió év múlva a bolygó felszínére zuhanna, darabokra törik, és gyűrűt hoz majd létre. 
    Két legnagyobb krátere a Stickney (10 km) és a Hall (6 km). 


   A néhány km hosszú, 100-200 m széles és 20 m mély barázdákat egy egymilliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre (a Stickney-kráter keletkezésekor), amikor a hő megolvaszotta a felszín alatti kőzeteket, melyek részben kitöltötték a mélyedéseket.




   Itt pedig 3d-ben:



    A következő rész előreláthatólag nem tudom, mikor érkezik, de a Jupiterről fog szólni.