2012. július 30., hétfő

Pain for Pleasure

Jaj, annyira jó, hogy végre korlátlan netünk van!
El sem tudjátok képzelni, gyakorlatilag bármit meg tudunk nézni, bármikor.
És így én is hozhatok zenéket.

Ezt Ismeritek?

Bullet For My Valentine - Welcome Home (Sanitarium)

Mostanában ezt hallgatom szinte folyamatosan:


Bullet for My Valentine: Welcome Home (Sanitarium)

Welcome to where time stands still
no one leaves and no one will
Moon is full, never seems to change
just labeled mentally deranged


Dream the same thing every night
I see our freedom in my sight
No locked doors or windows barred
No things to make my brain seem scarred


Sleep my friend and you will see
dream is my reality
They keep me locked up in this cage
can't they see it's why my brain says Rage


Sanitarium, leave me be
Sanitarium, just leave me alone


Build my fear of what's out there
can i breathe the open air?
Whisper things into my brain
assuring me that I'm insane


They think our heads are in their hands
violent use brings violent plans
Keep him tied, it makes him well
he's getting better, can't you tell?


No more can they keep us in
Listen, damn it, we will win
They see it right, they see it well
but they think this saves us from our Hell


Sanitarium, leave me be
Sanitarium, just leave me alone
Sanitarium, just leave me the fuck alone


Fear of living on
natives getting restless now
Mutiny in the air
got some work to do
Mirror stares back hard
Kill is such a friendly word
seems the only way
for reaching out again.

Itt pedig eredetiben, a Metallicától:

Augusztus 1.

Tudjátok, milyen nap lesz holnapután?
Tyler születésnapja lesz. 
Mivel párhuzamos világban él, annyi idős, amennyit szeretnénk, amennyit belelátunk, akármennyi lehet.
Ennek örömére nyílt napot hirdetek.
Kérdezhettek bárkitől bármivel kapcsolatban: Tyler világából, Eltan világából bárkitől, tőlem, de akár még Darolyntól is.
Egyedül annyit kérek, hogy ha írtok, az a darolyn.hawks@gmail.com e-mailcímre menjen, és a kérdésen túl azt is írjátok meg, hogy kihez szól.
Természetesen nincs korlát, sem mennyiségi, sem idő.
És mivel holnap két határidős munka is kimegy, a hét további felében nagyobb eséllyel leszek gépközelben. 

2012. július 12., csütörtök

Szabadság

Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára szabadságon. Az áprilisi - egyébként ledolgozandó - szombatot kivéve. Talán márciusban.
Így aztán ma délután elég jó érzés volt belegondolni, hogy holnaptól szabadságon leszek.
Mondjuk a holnapi nap rohanás lesz, este elutazunk, és be kell vásárolni, össze kell pakolni, nyolcszor is le fogok izzadni (mert a tegnap reggeli három csepp és az éjszakai öt semmit nem enyhített a melegen).
De nem baj, így legalább hozzáeddződtünk a 40 fokhoz: még délebbre megyünk.
Ezért szólok előre, hogy a következő egy hétben ne keressetek, mert "melegebb éghajlatra megyünk":



  

Női dolgok, miegymás

Immáron kb. másfél éve járok kozmetikushoz. Régen, amikor "illett" volna, nem jártam. Egyrészt nem jártam olyan környéken, ismerősöm sem volt, akinek az ismerőse és így tovább invitált volna. Másrészt nem vagyok az a kimondott cicababa, aki agyba-főbe keni magát.
De aztán muszáj volt elmennem.

Most, hogy egy ideje járok, rájöttem valamire. A népek azért mennek kozmetikába, hogy pihenjenek. Oké, az a 15-20 perc kegyetlenül fáj, de előtte-utána, feküdni a székben, közben jó illatú cuccok vannak a fejemen, felüdülés. Van kb. másfél "szabad" óra, amikor kicsit kikapcsolhatok.
Volt már, hogy majdnem el is aludtam. Ez csak azért rossz, a majdnem-elalvás, mert ilyenkor arra riadok, hogy rángatózok. Aprókat, de akkoris rángatózás.

Legutóbbi alkalommal is ez történt, a nyomkodás után közel háromnegyed órát feküdtem, kb. ennyi idő kellett is, hogy leálljon az agyam.
Csukott szemmel néztem a plafon felé, körülöttem a kozmetikus más vendégekkel foglalkozott, beszélgetett velük, a helyiségben sétált egyik széktől a másikig. Zene most nem szólt, ellenben a szemben lévő számítástechnika-üzletben néhányszor feltekerték a hangerőt - jelezték, hogy lejárt a munkaidő.
Egy idő után nyugodtabb állapotba kerültem. Nem gondoltam semmi konkrétra, csak arra, hogy gondoljak valamire. Néztem a csukott szemhéjamat, és szuggeráltam, hogy mutasson valamit.
Időbe telt, de aztán mintha filmet láttam volna: magasan repültem egy völgy felett, ahol lovasok százai-ezrei meneteltek lassan. Mintha csatába indultak volna, de az is lehet, hogy a csata már elkezdődött. Csupán egy pillanatba telt, hogy megnéztem és felmértem a lent elterülő tájat. A következő pillanatban kissé elmosódott, ahogy "ébredeztem", aztán visszatértem, de akkor már nem volt olyan tiszta, mint előtte.
Kissé balra fordítottam a fejem, és egy szárny "könyökhajlatát" láttam. Az én szárnyamét.
Az egész bejátszás szürkésbarna volt, de azt ki tudtam venni, hogy a szárny sötétbarna.
Időm sem volt felfogni, mi történik, mert felébredtem az álomközeli állapotból. 
Egy valamire viszont nem tudtam rájönni azóta sem. Hiába próbáltam utána visszaesni ebbe a világba, nem sikerült, így talán sosem tudom meg: emberként vagy madárként repültem? 

2012. július 5., csütörtök

Universal Pictures

Néhány éve figyeltem fel arra, hogy a filmek elején a nagy filmstúdiók logóját-videóját a film stílusához igazítják. Van, hogy már az előzetesben is.
Gondolok itt olyanra, hogy a WB-logó (Warner Brothers) a Harry Potter valamelyik része elején átvált szürkére, és elfújja a szél. Vagy a Fox 20-asa Garfield-csíkos lesz. Vagy a Paramount csillagai Transformers-effekthangokkal jönnek a helyükre (először azt hittem, rossz minőségű filmet szereztünk).

És hogy ezeknek milyen jó zenéik vannak! A Universal zenéjét nagyon szeretem, azt, amikor világít a Földünk.
Hoztam néhány linket:



A zenésről hoztam egy összválogatást, a végén az idei legújabbal. 100. évfordulójukat ünneplik, és új a dizájn.



2012. július 3., kedd

mostmitcsináljak???

Itt nyávog egy kiscica a lépcsőházban.

Időjárás

Visszatérve a kibírhatatlan melegre.
30°C van a lakásban.
Erre olyan könyvet olvasok, ami az Antarktiszon játszódik, -30°C-ban.


Szívesen cserélnék velük, akár kis időre is. De az is megtenné, ha csak 10°C-ot csökkenne a hőmérséklet. Elég lenne 7 is. Mármint, hogy 23 legyen.
De neeem, lassan már fortyogunk, mintha levesben lennénk. És hol lesz enyhülés?! Északon. Mi meg szegény, szerencsétlen déliek csak várhatunk, hogy kissé, csak egy ici-picit csökkenjen a hőmérséklet.
És ha ez nem lenne elég, mostanában egyre több napkitörés is volt, bár ez nem igazán számít a hőmérséklet szempontjából, ha jól tudom. 

Na, mindegy, megyek angolt tanulni. Vagyis maradok itt a gépnél, csak kézbe veszem a könyveket, meg teszek be lemezt a hallgatáshoz.

...hogy kezdődik az egyik Atreyu-szám?
"I'm so tiiiiiired..."

Hihi, és úgy folytatódik később, hogy "...no one cares..." 

2012. július 2., hétfő

Okostelefon

Kitalálták ezeket az okostelefonokat. Meg az okos alkalmazásaikat.
Egy fenéket okos.
Februárban, amikor nagyon hideg volt, az időjárás-alkalmazás hajnali fél nyolckor -14°C-ot mutatott, és alatta megjelent, hogy -19°C-nak lehet érezni, mert a páratartalmat és a szél mértékét is belekalkulálta.

Erre ma délután négykor mit mutat? 34°C.
Mennyinak lehet érezni? 34°C.
Egy frászt. Legalább 38-40°C-nak éreztem.
A páratartalom is 34% volt.
...
Lehet, hogy kiakadt?