A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 3., kedd

Időjárás

Visszatérve a kibírhatatlan melegre.
30°C van a lakásban.
Erre olyan könyvet olvasok, ami az Antarktiszon játszódik, -30°C-ban.


Szívesen cserélnék velük, akár kis időre is. De az is megtenné, ha csak 10°C-ot csökkenne a hőmérséklet. Elég lenne 7 is. Mármint, hogy 23 legyen.
De neeem, lassan már fortyogunk, mintha levesben lennénk. És hol lesz enyhülés?! Északon. Mi meg szegény, szerencsétlen déliek csak várhatunk, hogy kissé, csak egy ici-picit csökkenjen a hőmérséklet.
És ha ez nem lenne elég, mostanában egyre több napkitörés is volt, bár ez nem igazán számít a hőmérséklet szempontjából, ha jól tudom. 

Na, mindegy, megyek angolt tanulni. Vagyis maradok itt a gépnél, csak kézbe veszem a könyveket, meg teszek be lemezt a hallgatáshoz.

...hogy kezdődik az egyik Atreyu-szám?
"I'm so tiiiiiired..."

Hihi, és úgy folytatódik később, hogy "...no one cares..." 

2012. június 27., szerda

Bullet for my Valentine - A Place Where You Belong

Óriási 
Andrea Cremer: Nightshade-sorozat 
spoilerveszély!!!







Vannak olyan könyvek, amiknél egy zenekar albumát/albumait hallgatom/hallgattam. Például a Nightshade-könyvek alatt Atreyu-t.
Aztán a harmadik részben egy számot hozzácsaptam a többihez. Pusztán a dallam, a hangzás miatt.
Most (vagy egy hónappal) a könyv kiolvasása után, megnéztem a dal szövegét.
Nagyon találó, teljesen illik...

Ha a videó elején reklám van, elnézést kérek. Beletekertem, és ez az a szám. De szerintem nem "official music video". Alul található a dalszöveg.



Bullet For My Valentine - A Place Where You Belong

You're dead! 
You're dead! 

Your body's cold, 
Hope is lost, I can't let go, 
Can I die with you, 
So we can never grow old?

Cut the ties (Cut the ties)
With this note you left behind
As I read the words I hear you telling me why

Too late, too late
I never said goodbye
Too late, too late
Can't even ask you why
And now I'm wasting away
In my own misery
I hope you've finally gone, 
To a place where you belong

My sadness shows, 
As your name is carved in stone
Can't erase the words so the reality grows

I wish I died (I wish I died)
On that night right by your side
So just kill me now and let the good times roll

I never said goodbye
Too late, too late
Can't even ask you why
And now I'm wasting away
In my on misery
I hope you've finally gone
To a place where you belong

Will you wait for me? (Will you wait for me?)
Will I see you on the other side?
You won't have to wait too long
Ye-yeh-eh-yeah

Will you come to me? (Will you come to me?)
Will you take me to the other side?
'Cause here I don't belong

Too late, too late
I never said goodbye
Too late, too late
Can't even ask you why
And now I'm wasting away
In my on misery
I hope you're finally go
To a place where you belong

I never said goodbye
Can't even ask you why
I'm wasting! 
Away in my on misery
I hope you've finally gone
To a place where you belong!

2011. december 13., kedd

Elnézést...

... kell kérnem a jelenleg olvasott könyvektől,
Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikonjától,
Derek Meister: Gyilkos fényétől,
Wass Albert: Se szentek, se hősökjétől,
és azért Graham Hancock: Természetfelettijétől is,
mert ma kaptam kézhez


c. könyvét, és bár vastagabb, mint a fent említett könyvek, prioritást élvez.

Úgyhogy megyek, és olvasok. 

2011. július 5., kedd

Idared

   Hadd mutassam be nektek Idaredet.
   Hatalmas köszönet Meleronnak a kézzelfogható blogdíjért: virágos-kulcsos-maszkos könyvjelzőt kaptam, és Idaredet. Akkor épp a Fogat fogért c. könyvet olvastam, így azzal fényképeztem le. Most az Elsodort világokban van a könyvjelző, de majd visszakerül a Fogat fogért 2. kötetébe.
   Idared hegyikristály, és inkább lány - a mi fogalmaink szerint. Fiatal, vicces, érdeklődő, nagyszájú, energikus, ugyanakkor az elmúlt heteket átaludta. Nagyon szereti a vizet, legyen az eső vagy fürdővíz. Fél a páromtól, de ezen majd változtatok.
   Mikor először megfogtam, betűk jelentek meg előttem, és az jött ki, hogy Iander. Viszont folyamatosan az Idared jutott eszembe, mikor rá gondoltam, talán még akkoris, mikor keresgéltem a pár másodperces emlékben, hogy milyen betűk és egymáshoz képest hol jelentek meg.
   Azóta Idared. Egy szót sem szólt, hogy nem a nevén vagy rosszul szólítom.
   Összetettem más kövekkel, és nem igazán érezte magát jól velük, a citrin és a rózskvarc elmegy, viszont a jáspist nem szereti. Nem tudom, miért, én nagyon szeretem a jáspisaimat. Az acháttal nagyon jól elvan, nagyon szeret vele lenni, csak a tenyérnyi követ nem cipelem magammal napközben. Hétvégén együtt vannak a párnám alatt éjszaka, nappal meg a kisasztalon mellettem.

   Tegnap kaptam két sólyomszemet, akiket egyből el is nevezett Ikreknek (pedig teljesen más az alakjuk), és meg is tisztítottam őket (kollektív fürd(et)és volt), azóta full-contact - együtt vannak.
   És megállapíthatom, hogy Idared szereti az Ikreket. Nagyon szereti őket.
   Holnap teszek fel róluk képeket, lent pedig a könyvjelzőt és Idaredet láthatjátok. (A "szó" szó pont jól jött ki, azon az oldalpáron volt, ahol épp tartottam.)










   G. kedvéért, mert szerinte olyan, mint egy koponya.

2011. március 20., vasárnap

Kakuk Móni - Holdvilág

Nemrég akadtam a könyvesboltban egy vékony könyvbe, aminek nagyon tetszett a címe és borítója. Eltelt néhány hét, és megintcsak rátaláltam, de akkor már nem tettem vissza. Először elolvastam a hátoldal rövid ismertetőjét, másodszorra már azt sem.
Csak hazahoztam. Mert ő azt akarta.



Fülszöveg:


"Kakuk Móni szemtelenül fiatal és bátor író. Az biztos, hogy számára az irodalom nem csillogó játék a szavakkal. 



Miféle világban élünk? Csak bennünk létezik mindaz, ami körül vesz, vagy tőlünk függetlenül is?  Kézzelfogható valóság vagy álom, amit végigélünk itt a földön? Tevő alakítója vagy megálmodó szemlélője vagyunk annak a csodának, amit életnek hívunk? Hisz mindenki saját maga teremtette, elképzelt világában él.

Kakuk Móni hőse, Don Antonio a csodák szárnyán „jelmezvilágba” kerül, végigpróbálja átélt, megtapasztalt vagy csupán képzeletében létező életeit, hús-vér emberi sorsokat. Szerepeket próbál. Karmester, aki sohasem ér oda a koncertre, a széppel párbajt vívó festő, a szerelem titkos társaságának tagja. Iskolás lányként megéli a háború borzalmait. Mint madár megízleli a szárnyaló szabadságot. S mint fel- fel dobott kő, örökösen visszatér az Alföldre, a Körösök, a Berettyó partjára. Csodaszarvasként legendák hőse. Indián lány, aki a nomád nyers természetben is megéli a lét értelmét és igazát, hogy végül csodás repüléssel felolvadjon az űrben, a világmindenségben. Rádöbbenve és bennünket is rádöbbentve, hogy nem tudjuk, mi végre vagyunk itt, létünk nagy és misztikus színjáték. A legjobb, ha engedjük magunkat sodortatni, szeretünk és repülünk, nem gondolunk a miértre és a végcélra, mert hiszen a cél mindenki számára ugyanaz…

Kakuk Móni könyvét az fogja igazából élvezni, aki hagyja, hogy elvarázsolja egészen eredeti fantáziája.  Kívánok neki sok sikert az írás gyönyörűséges, de olykor gyötrelmes útján…
(Lévai Katalin)"


Tartalomjegyzék (hogy önmagáért beszéljen:)

Bevezető - egy táltos ló emlékezései
  1. Párbeszéd a földi álmok kísértetével
  2. Élet-szimfónia
  3. A vadrózsa
  4. Az esthajlancsillag
  5. Madártávlat
  6. Az agancsos tündér
  7. Holdvilág
  8. A suttogó mezőn
  9. Don Antonio éneke
Utószó - vágta az Univerzumban



Végül egy mondat, ami szerintem mindent elárul, a gondolatmenetet, a regény fő irányát, mindent:

"...lehetséges, hogy minden, ami körülvesz minket, illúzió? Hogy csupán az agy kreálmánya az, amit látunk, hallunk, érzünk?"

Beleolvashattok a Holdvilágba, következő regényébe (ami még kiadót keres), cikkeibe.

2011. március 17., csütörtök

Barlangrajzok

   Mikor decemberben a Királyi hálószobák után kajtattam, megláttam, kézbe vettem, és hazahoztam Graham Hancock Természetfeletti c. könyvét. Abszolúte nem bántam meg, reggelente azt olvasom, és ha így haladok, egész évben kitart.
   Az előbb láttam egy bejegyzést, ugyanebben a témában készítenek 3D-s filmet a franciaországi Chauvet-barlangban.

   Itt találtam az előzeteseket.



2010. december 6., hétfő

Megvan az új...

   ...vágyam. Most láttam, hogy van új Bret Easton Ellis-könyv: Királyi hálószobák.
   Az összes könyve megvan magyarul, és van egy olyan érzésem, hogy hamarosan ezt is megszerzem (kézdörzsölés, ördögi nevetés).


2010. november 9., kedd

Végre, végre!!

   Még csak épphogy elkezdtem olvasni (harmadszorra) a Tűzvarázst (kép oldalt), most nézem, hogy lesz új, teljesen új könyv!
   Amióta végigolvastam a Vis Major- és a Halkirálynő-sorozatot, azt várom, mikor "akadnak össze" a szereplők.
   És IGEN, a következő könyv, ami remélem a Vis Major-sorozatot bővíti, mert már hat, azaz 6 db éve várom, hogy új rész jöjjön, szóval a következő teljesen új könyvben VF összeereszti a két bandát, há-há-há (ördögien).
   Hogy fogom addig kibírni??!!
   Jó, persze, menni fog, meg hamar eltelik az idő, de akkoris.
   Meglengeti a mézesmadzagot, azt' fél évig csorgatom a nyálam.
   Ja, és Habospite lesz a cím, itt pedig részletet is olvashattok.

   ... és hogy kikről is van szó?
   Nos, nekem az eredeti Vis Major-borító tetszik (amin rajta vannak, egyébként meg a Vészbejárat, az első):
   Kyra Emett (Kyra Eleison) és Adrian Baletta (Vis Major)

   A Halkirálynő főszereplőit két borítón tudom megmutatni. Noha szinte mindegyik borítón máshogy néznek ki, a két kedvencem a következő:
Denisa Wry

Daniel Belloq

   A biztonság kedvéért teszek ki oldalra emlékeztetőt magamnak.
   ...Jaj, mikor lesz már 2011?

2010. szeptember 19., vasárnap

Vándorkérdés

   A héten kaptam b.m.grapestől a kér(d)ést, hogy írjam össze 10 kedvenc könyvemet.
   Nagyon nehéz feladat. Egyszer már kaptam hasonló kérést, akkor hármat kellett írni, könnyebb volt, de az sem ment egyszerűen. Egyrészt ott a hibalehetőség, hogy megfeledkezem valamiről..Meg aztán van néhány szerző (tényleg csak néhány), akinek az összes könyvét olvastam? Ha megadott lista lenne, tudnék véleményt mondani az egyes könyvekről, de úgy, hogy nekem kell összehozni, sokkal nehezebb.
   Az első helyezett egyértelmű. Az azóta kedvenc, hogy elkezdtem olvasni. A többit pedig második helyezettel jelölöm, mert nincs kedvenc. Inkább olyan kategóriába sorolom a könyveket, hogy szerettem olvasni vagy nem, illetve hogy jó volt, de...

   1. - Vis Major
   Vavyan Fable abszolút kedvenc. Ezt a könyvet hatszor olvastam el az elmúlt 10 évben, és mindannyiszor más fogott meg benne. Az elején még a humor, a számomra furcsa szavak tetszettek, a fogalmazás, a szereplők stílusa, aztán a köztük lévő kapcsolatra figyeltem. Nagyon izgalmas, és annyira akciós, hogy szerintem, ha VF az USA-ban élne, már rég filme(ke)t készítettek volna a könyveiből.

   2. Ha Vavyan Fable, akkor Fodor Ákos.
   Egyszóval: haiku.

   2. - Dobpergés Sevillában
   Arturo Pérez-Reverte könyvére néhány évvel ezelőtt bukkantam. Egy papról szól, aki egyházi nyomozóként megy Sevillába, hogy felkutassa azt a hackert, aki betört a pápa gépére. A cselekmény fordulatos, bemutatja Sevillát, a főszereplő személyiségét pedig nagyon szerettem.

   2. - Stephanie Plum
   Janet Evanovich könyvsorozatát szingli fejvadászként magyarosították, engem inkább elrettentett. Aztán elolvastam az első három részt magyarul, és annyira megtetszett, hogy az összes többit is elolvastam. A szereplők szerethetők, valóságosak, a könyvek fő cselekménye pedig a 15. részben is van olyan jó, mint az elsőben. Kedvencet nem tudnék kiemelni a 20 részből (vannak ,5 könyvek is), viszont bemásolok ide egy kis párbeszédet. Ez az egyik, ami nagyon megmaradt, a másikat hosszú lenne körülírni.

„– Ó, Istenem! – kiáltott fel Connie, amikor beléptem az irodába. – Megtetted!
– Tessék?
– Milyen volt? Részleteket akarok!
Lula is felnézett az iratkötegek közül.
– Aha, rászántad magad – állapította meg.
Tágra nyílt a szemem döbbenetemben.
– Honnan tudjátok? – Megszaglásztam magam. – Érezni rajtam?
– Csak úgy nézel ki, mint aki halálra kefélte magát – mondta Lula. – Olyan kipihent vagy.
– Aha – bólintott Connie. – Kielégült.
– A zuhany tehet róla – magyaráztam. – Ma reggel hosszú, pihentető zuhanyt vettem.
– Bárcsak nekem is lenne ilyen zuhanyom – sóhajtotta Lula.
– Vinnie bent van?
– Aha, tegnap késő éjjel ért haza. Hé, Vinnie! – kiáltott Connie. – Stephanie keres!
Elfojtott „Ó, te jó ég!” mormolást hallottunk az irodája mélyéről, aztán kinyílt az ajtó.
– Mi van?
– Joyce Barnhardt, az van.
– Munkát adtam neki. – Vinnie rám kacsintott. – Jézusom, csak nem lefektettek?
– Ezt nem hiszem el! – mondtam magasba emelt kézzel. – Lezuhanyoztam. Megfésülködtem. Felraktam egy kis sminket, és új ruhákat vettem. Megreggeliztem. Megmostam az istenverte fogamat. Miért olyan biztos benne mindenki mégis, hogy lefektettek?
– Máshogy festesz – válaszolta Vinnie.
– Kielégültnek – mondta Connie.
– Kipihentnek – tette hozzá Lula.
– Nem akarok erről beszélni! – kiáltottam. – Joyce Barnhardtról akarok beszélni. Odaadtad neki Maxine Nowickit. Hogy tehetted ezt? Maxine az én ügyem!
– Nem sok haladást értél el az ügyben, ezért azt gondoltam, egye fene, hadd próbálkozzon meg vele Joyce is.
– Tudom jól, hogy kapta meg Joyce a munkát. El is mondom a feleségednek.
– Te elmondod a feleségemnek, ő elmondja az apjának, és én halott vagyok. És te tudod, mi leszel akkor? Munkanélküli.
– Igaza van – mondta Lula. – Akkor mindannyian munkanélküliek leszünk.
– Azt akarom, hogy állítsd le az ügyről. Lulával már elkaptuk Maxine-t, amikor Joyce becsörtetett a lotyóseregével, és mindent tönkretett.
– Oké, oké – csitítgatott Vinnie. – Beszélek vele.
– El fogod venni tőle Nowickit!
– Oké.
– Sally hívott, és azt mondta, ma éjjel a bárnál lesz – mondtam Lulának. – Te is akarsz jönni?
– Persze, nem szeretnék kimaradni a buliból.
– Kell fuvar?
– Nem, már van új kocsim. – Tekintete elsiklott mellettem, a bejárat felé. – Amire szükségem volna, az egy pasas, akit beleültethetek. Ő például nem lenne rossz választás.
Connie-val az ajtó felé fordultunk. Ranger volt az, talpig feketében, lófarokba fogott hajjal; a fülében lógó aranykarikák úgy csillogtak, akár a napsugarak.
– Üdv – köszönt Ranger. Amikor rám pillantott, elvigyorodott. Felvonta a szemöldökét. – Morelli?
– A francba! – szitkozódtam. – Ez szégyenletes.”


   Angolul is bemásolhatom, ha gondoljátok, de ez egész jó fordítás.
   Ja, igen, eszembe jutott, hogy van még egy kedvenc, a 15. első bekezdése, ami szerintem pontosan jellemzi Stephanie-t.

"WHEN I WAS a kid, I was afraid of spiders and vegetables. As an adult, I've eliminated vegetables from my fright-o-meter, but I've added a whole bunch of other stuff. Homicidal maniacs, serial rapists, cellulite, Joe Morelli's Grandma Bella, rabid bats, and any form of organized exercise."

   2. Drakula
   Most nézem, hogy Bram Stoker is ugyanolyan napon született, mint én. Már régen el akartam olvasni, mikor megláttam, ráadásul szép kötésben: olyan, mintha régi könyv lenne. Levelekből áll az egész, de végig magas szinten tartja az izgalmat. A levelek elején van egy kisebb szívrohamszerű élmény, hogy jaj, mi történhetett, aztán mikor kifejti, hát az nagyon jó. Jól szövi a történetet, folyamatosan fenntartja az érdeklődést. A belőle készült filmek közül nem sokat láttam, de a '92-es Dracula (Anthony Hopkins, Gary Oldman, Keanu Reeves és Winona Ryder) jól visszaadja, és a Dracula halott és élvezi (egyik nagy LN-kedvenc) is a könyv alapján készült.

   2. Égkék bűnök
   Laurell K. Hamilton könyveivel 2009-ben találkoztam először, azóta szinte mindet elolvastam, azt is, ami magyarul még nem jelent meg. Az Anita Blake-sorozatot véletlenül kezdtem el olvasni, és bár egyértelmű, hogy vámpírtémában a Drakula az alap, számomra ez a sorozat a léc. Nagyon szeretem a szereplőket, a helyszíneket. Látszik, hogy rengeteg munka van a háttérben, a történet folyamatosan bonyolódik, mégsem került bele logikai bukfenc. Csakúgy, mint a Merry Gentry-sorozatban sincs.  Ha muszáj kiemelnem kedvencet a sorozatból, a 11. rész lenne az. Megvan benne minden, amit szeretek a történetben. Ez az a világ, ahova elvágyódok. A legnagyobb gondom vele, hogy a kedvenc szereplőimet keveset szerepelteti. Talán majd az újabbakban.

   2. V
   Ha már vámpírkönyvek, J. R. Ward a másik léc. A testvérek közül Vishoust bírom a legjobban, így természetesen az ő könyve a kedvenc, amiről csak annyit tudok, hogy zöld, és hogy  a címében a szerető szó van (mint mindegyik másik könyvben is). Ahány szerző, annyi vámpírtulajdonság - szoktam volt mondogatni. Ez még belefér. Már várom a következő részt.

   2. Halihó, Jeeves!
   Ez volt az első könyv, amit P. G. Wodehouse-tól olvastam. Nagyon sokat nevettem rajta, a szóhasználatokon, a két főszereplő stílusbeli (mind szóbeli, mind öltözködésbeli) különbözőségén. Mellesleg remek segítség problémamegoldáshoz.

   2. Nyakigláb apó
   Gyerekkoromban volt egy nagykosárra való pöttyös könyv otthon, és elhatároztam, hogy szépen sorban ki fogom olvasni őket. El is kezdtem, de nem jutottam végig rajtunk, noha nagy részüket tényleg elolvastam, mert "komolyabbra" vágytam. Talán így jutottam el VF-hez is. Visszatérve Jean Webster könyvéhez (amit innen le tudtok tölteni), azóta is nagy kedvenc. Nemrég elolvastam másodszorra is, felnőttebb fejjel, és ugyanolyan élmény volt, mint annak idején. Levelekből áll, amiből megismerhetjük egy árva írópalánta mindennapjait.

   2. Vegyes
   Ha jól számolom, ez a tizedik. Ennyit tudtam első körben összeszedni. Persze vannak még könyvek, amiket nagyon szerettem, de mégsem emelek ki. A Harry Potter-sorozat, Gyűrűk Ura-sorozat, Dan Brown-összes természetesen megvolt, utóbbi többször is, de valahogy nem érzem, hogy külön kiemeljem őket. A Bret Easton Ellis-könyveket is nagyon szeretem, Chuck Palahniuk könyveit is. Meg még rengeteg mást is. Kevés a hely és az idő, hogy felsoroljam mindet.


   Megkérlek, hullócsillag és Zora Kilbone, hogy osszátok meg velünk kedvenc könyveitek listáját.