A mi nyelvünk

Előre szólok, az alábbiak a nyugalom megzavarására alkalmas képi és szöveges megjelenítést tartalmaznak! Ha olyan témát vetettem fel, amivel nem értesz egyet vagy - hogy úgy mondjam, "magadra veszed" -, kérlek az első adandó alkalommal nyomd ki az oldalt!

Jelen esetben nem fogadok el kritikát, de a szimpla véleményektől nem zárkózok el.

Tehát a mi nyelvünk... 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én örülök, hogy magyarnak születtem, magyarul beszélek, és itt élek. Fiatal vagyok, sokan a koromban, vagy még fiatalabb korban elmennek/elmentek külföldre. Én nem akarok külföldre menni, és magam mögött hagyni a nyelvet, amit beszélek, a kultúrát, amit nagyrészt nem szeretek (mert valljuk be, elég sok rossz van benne), a megélhetés kérdéses, bizonytalan szinte minden, mégsem hagynám itt az országot.

Miért? Mert bízok benne, hogy még az én életemben visszanyeri... fényét? ami jár neki? önmagát? Ott akarok lenni, mikor... á, mindegy.

És elkeserít, hogy csak a pusztulást látom. Tévében, újságban, könyvben, mindenhol azt látom, hogy a magyarok sem tudnak magyarul beszélni. Mi mással lehetne jobban elpusztítani egy népet (na jó, a fegyvereken kívül), mint azzal, hogy tönkretesszük a nyelvét? Vagy egyszerűen elvesszük. Próbálták ezt a latinnal, némettel. Mégis megmaradt, túlélte. De most jön az angol. Mert a más mindig jobb.

Majd elfelejtettem, kerestem idézeteket, amiket dőlt betűvel jelölök. Mindegyik dőlt betűs rész idézet.

 "Minden nemzetnek fő kincse a nyelve

Bármit elveszíthet, visszaszerezheti,

De ha nyelvét elveszti,

Isten se adja vissza többé."

Gárdonyi Géza

Gyönyörű, teljes, jól felépített nyelvünk van. Olvastam valahol, és igazat is adok a szerzőnek, hogy amíg az angoloknak szótár kell, hogy Shakespeare-t eredetiben tudják olvasni, annyira különbözik az angol és óangol, ha minket ledobnának István király udvarába, valószínűleg simán megértenénk egymást. Mert a fiatal nyelvek még fejlődnek, változnak.

Ha döcögve is, de nagyrészt megértjük a Halotti beszédet vagy az Ómagyar Mária-siralom c. verset.

Miért nem értjük meg teljesen? Mert annak idején jól működő abc-nk helyére bevezették a latint, és évszázadokig tartott, mire mindegyik betűnkre találtunk megfelelő latin formát.

Hogy írják a latinok a 'ty'-t, 'ű'-t vagy csak szimplán az 'á' betűt? Sehogy. Ott van nekik öt db magánhanzó. A magyarban mennyi van? 14. Hát nem hangzik szebben, ha mindet felhasználjuk? Aztán csodálkoznak, mikor magyar nyelvet hallanak, hogy milyen dallamos, és mégsem szlávnak hangzik.

Ide képet hoztam. Nem fűznék hozzá semmit. (Nagyrészt azért, mert nem tudtam kimásolni a pdf-ből, és nincs kedvem begépelni.)

Visszatérve a nyelvre, találtam magyar nyelvre vonatkozó idézeteket.

Forrás

1820:

JAKAB GRIMM, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.

1830:

SIR JOHN BOWRING, a hazánkat fölkereső angol utazó és irodalmár, aki magyar írók és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy: A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek...

Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke...

A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény.

1840:

N. ERBESBERG világhírű bécsi tanár: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."

1825:

BERZSENYI DÁNIEL "Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.

1976:

MAGYAR ADORJÁN: "A legtöbb európai nép csak kereszténységre térése után tanult meg írni-olvasni, míg a magyarság saját rovás írását csak a kereszténységre térése után kezdte elhagyni (mert)... az Egyház ezt a pogányság maradványaként kezelte."

És úgy veszem észre, hogy az a nyelvtan, ami összetartja nyelvünket, kezd széthullani. Egyre több helyen látok, hallok olyanokat, amiktől fejemet verném a falba.

Volt egy időszak, amikor a "de viszont" terjedt el. Nyelvhelyességileg nem helyes, ha két, azonos értelmű kötőszót írunk egymás mellé. Végigpörgettem a helyesírási szabályzatot, de nem találtam benne semmit. Pedig nem véletlenül alakult így ki. Ez tkp. duplázás. Fölösleges.

Ott az egybe írás - különírás, összetett szavak esetében, és pl. ebben az esetben: 'ugyan az' és 'ugyanaz'. Tudom, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de a kettő között nagy különbség van, teljesen más esetben használják, és más is a jelentése. Mostanában egyre többször futok bele, hogy különírják, holott nem is kéne. Sőt.

Az új "divat", amit megintcsak egyre többször látok, az a "-ba/-be" használata. Addig nem gond, hogy a 'hova' kérdésre tényleg ez a válasz, de a 'hol' kérdésre miért?? Egymás között elfogadom. Anyámtól sem nézem el, de nem szólok neki. Viszont zavar. Nem véletlenül találták ki annak idején, hogy a '-ba' és a '-ban' ne csak alakban, hanem jelnetésileg is különbözzön egymástól. Ha mindkét kérdésre a '-ba' a válasz, akkor már simán elé tehetnénk egy 'in'-t, és le van tudva. Nem lenne egyszerűbb? Csak épp idegen.

Aztán ott van a jól felépített birtokos szerkezetünk. Erre jó példa az egyik dolgozatunk átolvasásakor merült fel, csoportban írtuk, és az egyik tag ezt írta címnek: A marketingje a postának. Szerintem magyartalan. The marketing of the post. Ezt értem. De magyarul már nem így fordítunk. Mikor németet tanultam, és mostanában, mikor angolról fordítok, az első, hogy a mondat végéről kezdem nézni a szöveget. Erre is hoztam idézetet:

Kemény Ferenc - Magyar nyelvünk tökélyéről

Az angol és amerikai nyelvészeknek azon felfogása, hogy the best grammar is no grammar at all óriási, végzetes tévedés. Hogy sok nyelvben vannak fölösleges nyelvtani kategóriák, abból nem az következik, hogy minden nyelvtan fölösleges. A magyar éppenséggel azért a legtökéletesebb létező nyelv, mert nyelvtani kategóriákban igen gazdag, s ugyanakkor úgyszólván semmilyen nyelvtani tehertétele nincsen. (Azért mondom, hogy 'úgyszólván', mert a nem szenvedő vagy visszaható, hanem tisztán cselekvő igék némelyikének ikes ragozása kétségtelen tehertétel, de egészében véve csekély.) Nyelvbúvárlat és honszerelem című írásomnak egy olvasója levelet intéze hozzám, amelyben megütközik azon, hogy énszerintem a magyar nyelv úgy illik a gondolatra mint bőr az emberi testre, míg minden egyéb nyelv csak úgy mint jól vagy rosszul szabott ruha. Mert - kérdi a levélíró - a magyar 'szó' miért fejezné ki pontosabban az illető fogalmat mint például a német Wort vagy a francia mot?

Magában véve persze egy magyar 'szó', német Wort, francia mot stb. teljesen egyenértékű. A lényeges kérdés azonban az, mily lehetőségei vannak egy bizonyos nyelvnek 

1. minél több fogalomnak egyszóvali jelölésére (vagyis szóképzésre);

2. egyetlen szóval nem jelölhető összetett fogalmak célszerű jelölésére;

3. fogalmak célszerű, szabatos módoni összekapcsolására, vagyis ítéleteknek mondatokba öltöztetésére.

Mindezekben a magyar nyelv egyszerűen felülmúlhatatlan. Hogy egyes más nyelvek erészben mily tökéletlenek, azt hadd mutassam be ehelyt egy magyar és francia között vont háromrétű párhuzamon. Persze, amint mondám, az angol meg a többi is mind jóval tökéletlenebb mint a magyar, de ezúttal azért választottam a franciát, mert erről az a légbőlkapott legenda van elterjedve, mintha különlegesen világos, szabatos volna a kifejezésmódja.

A francia mot szó teljesen elszigetelten áll a francia nyelven belül, semmilyen más szót belőle képezni nem lehet. (A francia - s nagyrészt az angol is - épp azért hemzseg úgy a latin-görög kölcsönszavaktól, mert saját szóképzési lehetőségei igen-igen szűkösek.) Nézzük meg ezzel szemben, mi minden képezhető a magyar szó-ból:

szózat - szavaz - szavazó - szavazás - szavazat - szaval - szavalás - szavalat

- szól - szólás (elszólás - leszólás megszólás) - szólal - felszólal -

felszólamlás - szólam - szólamoz - szólamozás - szónok - szónokol - szónoklás

- szónoklat - szónoki - szónokias - szónokiasság.

Összetett fogalmak kifejzésében a magyar eljárás haladó (progresszív), vagyis kívülről befelé, a különös ismérvtől a fogalom magva, lényege felé irányul; míg a francia pont fordítva, a központból a kerület felé, a lényegestől az esetleges felé irányul, vagyis hátráló (regresszív). Például: a düledező viskó tetején ülő fekete gólya - franciául: la cigogne noire assise sur le toit de la cabane caduque (betűszerinti magyar szemléltetésben: a gólya, fekete, ülő, rajta tető, neki viskó, a düledező).

Mindezekkel nem akarok téríteni, dorgálni, panaszkodni (na jó, egy kicsit), semmi célom nincs vele, csak talán annyi, hogy kiírjam magamból azokat a dolgokat, amik idegesítenek.

Zavar, hogy olyan nyelvünk van, ami most, 2011-ben majdhogynem egyedülálló az élő nyelvek között, nem becsüli meg senki, folyamatosan külső támadások érik, és félek, hogy elveszik, széttörik, tönkre teszik, pusztán azért, mert az, ami.

És még csak azt sem tudjuk/ismerik, honnan ered. De ez másik történet, és nem megyek bele.