Ilyet - még egyszer - soha!!!

   Hadd (igen, így írják a 'hagy' szót felszólító módban) írjam le, hogyan telt a délelőttöm. Effektíve.

   Rövid összefoglaló: van itt a közelben egy kis tó, amolyan üdülőterület, anyámék ismerősének is van egy nyaralója, és ma lejött, és elhozta azt a csomagot, amit anyám küldött. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy odamenjek, felmarkoljam, odaadjam azt, amit én küldök, és visszajöjjek.

   És ez hogy történt a valóságban?

   6:15 - ébresztő. Szokásos reggeli fürdős és kajás dolgok, pár oldal olvasással.

   6:50 - elindulok a közeli buszmegállóba.

   6:55 - helyijáratos busszal a buszpályaudvarra.

   7:03 - megérkezem a buszpályaudvarra. 

   7:30 - távolsági busz indul.

   7:58 - távolsági busz megérkezik a célállomásra. (Ment még tovább, csak én ide jöttem. Érdemes megjegyezni, hogy ez az út busszal 28 perc.)

   8:05 - elfoglalom helyem a tó mellett.

Cél: megvárni, amíg az  ismerős megérkezik - ez kb. 9 órára volt lebeszélve. Ez azért jó, mert 9-re megérkezik, gyors csere, rohanás a buszmegállóba, felszállok a 9:16-os buszra, és valamivel 10 óra után hazaérkezem.

   9:16 - sehol senki. És ez azért gond, mert 10:54-kor jön a következő busz.

Különbség: 1 óra 38 perc. Nincs mit tenni, várok tovább.

   10:00 - ismerős megérkezik, kicseréljük csomagokat, gyorsan elmegyek mosdóba, de összesen kb. 8 perc alatt megvan minden. Visszaülök a tó mellé.

   10:30 - kimegyek a  buszmegállóba.

   10:36 - megérkezem a buszmegállóba. Pedig direkt lassan mentem.

   10:54 - megáll egy Golfos, hogy a közeli kolostorból jön, megy a városba, behozna. Beszállok. Kedvesnek tűnt, az is volt.

   11:11 - kiszállok az első jó buszmegállóban.

   11:19 - indul a buszom, amivel átutazom a várost, és a túloldalon leszállok.

   11:49 - hazaérkezem.

   Tanulságok: ha kerekítek, kb. 6 órám ment el arra a pár percre. Nem érte meg.

A tó szép volt, jó volt, szép idő volt. Az is csak kicsit kárpótol, hogy nemcsak szezámos kiflit kértem anyámtól, hanem chocolate chipet is (utólag).  Sajnálom, hogy nem volt nálam semmi olyan ajándékféleség, amit a Golfosnak adhattam volna, amiért behozott. (Busszal dupla idő.)

   Mi lett volna a B verzió? 10:58-ra kiérek, és ha nagy szerencsém van, oda-vissza futással elértem volna a 11:11-es buszt. Van egy olyan érzésem, hogy nem értem volna el, mert az oda-busz késett. Akkor mennyit kellett volna várnom? 3 óra 40 percet.

   Mondok én nektek valamit. Ne csodálkozzon az ország, hogy ennyire nem vagyunk mobilok. Hogy ennyire rossz a tömegközlekedés. Itt vagyunk 26 évesen, friss házasok vagyunk, nincs lakásunk, nincs kocsink, gyakorlatilag az a vagyonunk, amit megeszünk, és a használati cikkeink (ruha, könyv stb.), és annyit sem keresünk, hogy félre tudnánk tenni.

   Csak nekünk nem volt és nem is lesz arra zsénk, hogy letegyem a jogsit, kocsira meg pláne. 

   Ha lett volna jogsim, és autónk, a hat óra helyett kb. másfél lett volna ébredéstől hazaérkezésig. És nem kellett volna akkor kelnem, amikor dolgozni is kelek. "Majd délután pihensz." Aha, persze. SEMMI NEM PÓTOLJA A SZOMBATI ÉS VASÁRNAPI REGGEL HAT ÉS 10 KÖZÖTTI ALVÁSIDŐMET. SEMMI!

   És egyre csak növekszik az az idő, amit alvás helyett másra töltök. Soha nem fogom tudni pótolni az alvásidőmet, és nem csodálom, ha idegroncs leszek. Mert bekényszerítenek a "dolgozz-nyolctól-négyig" munkaidőbe. Jelen esetben fél nyolctól fél négyig. Vagy hatig. Épp amennyit kell. Esetleg kilencig. Ja, és hétvégén is.

   Bezzeg, ha nem olyan családi háttérrel indulok, amilyennel... 

   De az biztos, hogy SOHA többet nem csinálok ilyet. Évente egyszer megyek haza, legfeljebb háromszor, majd akkor elintézem úgy. Bár gyűlölöm azt, hogy málhás szamárként utazom buszon-vonaton (hátizsák, laptoptáska, szatyrok mindkét kézben), és gyalogolok egyikről a másikra, meg itt a városban. Vagy jöjjenek le ők, mert nekik van kocsijuk.

   Hát így telt a délelőttöm. Effektíve.