Szoktam figyelni a testem reakcióit. Már általánosban rájöttem, ha hidegről melegre megyek, vagy fordítva, egyből elkezd folyni az orrom.
Ha lefekvés előtt nem rázom fel a párnát, és az agyongyűrött párnára fekszem, nem tudok elaludni.
Ilyenekre gondolok.
Néhány évvel ezelőtt azt figyeltem meg, hogy akklimatizálódnom kell: ha hosszabb ideig vagyok a hidegben, akkor a meleg lakásban is fázok (kb. két óra), vagy ha kinn túl meleg van, kell idő, hogy a hűvösebb lakásban lehűljek, addig csak folyik rólam a víz (kb. fél óra).
Úgy néz ki, hogy ezt az akklimatizálódást felül kell írnom. Az elmúlt majdnem két hétben, az ünnepek alatt, itthon voltunk, nem igazán mentünk sehova. A benti hőmérséklet viszonylag állandó, olyan 20-21°C. Most is, egy hete is.
Egy hete pólóban és pizsamanadrágban ültem ugyanitt (a radiátor mellett), és jól elvoltam.
Most melegítő alsó és -felső, pluszban egy kötött "háttakaró". Fázok. Nem két óráig, egész este. Egész nap.
Egy időben a kinti hőmérsékletre fogtam, hogy ha kint hidegebb van, bent én is fázok. De ez már nem él, mert kinn viszonylag jó idő volt ma, 7 °C, és így is fáztam.
Van egy tippem, hogy mi lehet a gond.
Nem szeretek a közeli bevásárlóközpontba menni, mert mindig zsúfolt, és annyira sok a negatív kisugárzás, meg a nemtörődöm ember, hogy felidegesítem magam. Ezért szoktam zenét hallgatni. Így is átérződik, de csak közvetve. A zenére figyelek, és az falat emel, amin nehezebben törnek be a rossz gondolatok/tapasztalatok.
Most, hogy megint elkezdődött a munka, ráadásul már előre tudom, hogy a következő három hét amolyan 7/24 lesz, már előre ideges vagyok.
Belülről fázok, amin nem segít, ha öt réteg ruhát veszek fel. Ideig-óráig el tudom esténként vonni a figyelmem, de hosszú távon nem fog segíteni.
Ma reggel, a második munkanapon olyan fájó szemmel keltem, mintha nem pihentem volna itthon közel két hetet. Mintha ez nem történt volna meg.
És ezen lehet változtatni. Csak már átkerültem abba az életkorba, amikor már van veszítenivalóm. Nem, vagyonom nincs, semmi. De még tudok lejjebb süllyedni. Igaz, talán a váltásra is lenne lehetőségem. De nem arra a váltásra, amire szükségem lenne, aminek örülnék. Már nem olyan világ van. Vagy még.
De talán egyszer eljön az én időm is.
És hogy miért nem álmok? Mert zavarosak, nem is igazán emlékszem rájuk, és nem olyanok, hogy érdemes lenne megörökíteni őket. Ráadásul a legjobb álmodós időszak (reggel nyolc körül) kimarad a hétköznapokon.
Jajaj... Hát bizony én is nagyon várok már a pozitív változásra. Mindenféle téren. :-)
VálaszTörlésÉn egyébként akkor szoktam fázni, ha nagyon-nagyon izgulok valamin.
:) Együttérzek veled:)
TörlésJaj, igen, én is akkor fázok, amikor inkább ideges vagyok, de ez negatív izgalom, amikor egy kis félelem is kerül bele.
Hát ez érdekes :)
VálaszTörlésÉpp azt akartam írni, hogy lelkiállapot, egyebek, amikor a negatív kisugárzáshoz érem. Ugye-ugye. Én ugyan vallásos vagyok, és a papok az ilyesmiben nem hisznek, de igenis létezik.
Mindannyian a változást várjuk, és természetesen a pozitívat. Nemtom,mennyit kell várni. Én egy kicsit el vagyok néha keseredve, mert akárhogy is gondolkozok, egész életemben csak vártam, miközben kevés jó történt velem, vagy legalábbis én úgy érzem. És valljuk be, már túlvagyok az életem felén.
Kívánom, hogy legalább Neked, Nektek (Artie is és a gyerekeim is) sikerüljön egy jobb világot megérnetek.
igen, várás, várakozás. én is azt érzem egész életemben, hogy várok valamire, hogy ami van, az nem jó, valami nem jó benne. és ezt nem így utólag magyarázom bele, tízévesen is éreztem, pedig akkor vajmi keveset láttam a világból, nem is igazán érdekelt, de tudtam, hogy valami nincs rendben.
Törlésszerintem most még csúszunk, és amikor a gödör aljára jutunk, mert kidobáltunk minden szemetet, akkor tudunk felfelé haladni, építkezni. csak sokan vannak, akik elrejtik a maguk mocskos kis dolgait, és időbe telik kikaparni.
köszönjük, de biztos vagyok benne, hogy ebben a jobb világban neked is lesz részed:)