Régen rengeteget utaztam. Kollégista voltam középiskolában, és heti kétszer másfél órát vonatoztam. Negyedikben, az órarend változásával, buszt is be tudtam iktatni a sok vonat közé (felüdülés volt a változatosság). Egyetemen folytatódott a vonatozás, csak ritkult a rendszer, olyan 2-3 hónapra. De akkor már, és most is, négy óra az út oda, négy vissza. Haza általában úgy megyek, hogy itt felszállok a vonatra, ott meg le. Visszafele kicsit macerásabb, mert kétszer kéne átszállni. Ezt úgy oldottam meg, hogy az első vonat-átszállás helyett buszra szállok, ami itt tesz le. Persze, helyijáratoznom is kell, de az már városon belül megy, ergo kevesebbet fizetek távolságira, bérletem meg van.
Először csak olvastam az utazás alatt. Aztán mikor kaptam walkmant, akkor zenét is hallgattam mellé, így gyorsabban telt az idő, meg oda tudtam figyelni a könyvre, a kinti zajokat lenyomta a zene. Aztán társaságban utaztam, egyedül, társaságban. Újabban egyedül utazok. Zenét hallgatok, és ha van megfelelő súlyú és olvasatlan könyvem, akkor azt olvasom. Tanulni a kilenc év alatt (középsuli és egyetem) talán csak egyszer tanultam. De az is fölösleges volt, mert utána gyártottam puskát, és azt használtam.
Most hétvégén is utaztam (tegnap és tegnapelőtt). Egy könyv maradt olvasatlan, de nem vittem magammal, mert a fél hátizsákomat elfoglalta volna térfogatilag, és vagy három kilóval megnyomta volna a súlyt. (Graham Hancock: Természetfeletti - kb. a felénél járok) Viszont megláttam egy üres füzetet, és eltettem, hátha írni támad kedvem.
Hazafele a négy órás útból két és fél óra után vettem elő a füzetet. Írtam kezdetleges vázlatot Eltanhoz. Eddig is volt vázlat, de csak az eleje volt meg. Most egy kicsit előrehaladtam, de nagyon lyukacsos, sok foltot kell még betömni, és nem csak a papíron, hanem a fejemben is. De legalább egy része megvan, és onnan már könnyebb elindulni. Eltanra még visszatérek.
Aztán írtam egy listát, hogy milyen ötleteim vannak még. Némelyikről csak annyit tudok, hogy mi a témája. Volt olyan, ahol egy-két kis jelenet is megvan, de még nem állt össze a fővonal sem. Volt olyan, ahol csak egy "címet" írtam, mint amilyenek az eddigiek, de már gondolkodtam pár jeleneten, és képeket is kerestem hozzá.
Visszafele vonatúton meg ezt írtam a lap tetejére: Yval 2. Annyit tudtam eddig is, már azóta, hogy befejeztem, hogy folytatom. A történet is adta magát, és nagyon megszerettem azt a világot, nagyon könnyű volt ott "élnem". A múltkori kis fejezet csak úgy hirtelen jelent meg. Előtte nem is gondolkodtam azon, hogy hogyan folytatódhat. Tegnap meg írtam egy kezdetleges vázlatot. Továbbá van néhány "kulcsjelenet" a fejemben.
Előre szólok, ez még nem azt jelenti, hogy hamarosan jönnek is a részek. A héten szabin vagyok, de szinte végig be van osztva az időm. Mindenesetre igyekszem.
Írtam, hogy Eltanra még visszatérek.
A következő bejegyzésben leírom, miért.
Hát te tényleg sokat utazgattál (és utazgatsz)! Irigyellek, hogy tudsz utazás közben olvasni. Nekem sosem ment. :-S Rosszul lettem tőle, vagy a fejem kezdett fájni. Mindig maradt a zene... De én ennyit nem utazom, szóval nem olyan gáz.
VálaszTörlésFú, ha lesz Yval 2, tényleg bele kell húznom az elsővel! :-D Na jó, annyira nem olvasok lassan. ;-) És tökre tetszik eddig! :-DD
Kénytelen voltam utazni, nem maradt nyitva a kóter hétvégén. Különben ritkábban jártam volna haza. Mindig kell valami, ami elvonja a figyelmem, többnyire a mosdóhiánytól, és az olvasás ilyen. Meg aztán mindig volt könyv, amit tudtam olvasni. De ha rosszul voltam, mert mondjuk nagyon reggel kellett utazni, akkor nekem sem ment az olvasás, a kifelebámulás viszont segített.
VálaszTörlésYval 2. még odébb van, tényleg szeretnék Eltannal foglalkozni. Ha megint nem haladok vele, még jobban haragszom Yvalra, mert akkor már másodszorra hiúsítja meg/késlelteti Eltant. Haladj a tempódban, amikor kedved/időd van, messze vagyok még attól, hogy elkezdjem:)
Örülök, hogy eddig tetszik, remélem, a későbbiekben is tetszeni fog:)
Örülök, hogy folytatod Yvalt.:)
VálaszTörlésÉn személy szerint nagyon megszerettem ezt a történetedet,és mindig is kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a szereplők sorsa külön-külön, vagy akár együtt.:)
Izgatottan várom a folytatását, megéri majd várni rá.:)
Artie! Csak kezdjél neki, mert érdemes.
VálaszTörlésDarolyn! Nagyon várom már.
Én egyszerre ennyit nem szoktam utazni, viszont összességében rengeteget vonatoztam már. Mikor az eltére jártam, ötöd évben már mindennap itthonról mentem. hamarabb felértem, mint a koleszból át Pestre.
Egyébként buszon nem jó olvasni. Össze-visszazötyög, az ember szeme meg kiugrik.
Grapes: Artie már elkezdte:) Azt írta, hogy cyberpunkos.:)
VálaszTörlésKilométerben nincs ám messze, csak összevissza megy a sín, és elég régi a pálya. Kocsival fele annyi időbe telne. Költségileg meg kb. ugyanakkora. Csak nincs kocsi. Meg jogsi sincs.
A buszon olvasás sem zavar, kézzel írni viszont nem igazán lehet, még vonaton sem nagyon.
Jaja, mert nekem totál cyberpunk! XD
VálaszTörlésAny: nem tudtam megszabadulni tőlük:) Örülök, hogy így gondolod.:D
VálaszTörlésTényleg nem ígérek semmit, de szeretném hagyni, hogy letisztuljon a kép. Az első "könyv" viszonylag tiszta volt, itt még vannak homályos részek, de nagy vonalakban már látom:)
Hogy mi lesz velük, együtt vagy külön-külön... majd kiderül;)
cyberpunkról jut eszembe, hogy a Rubinvörösben megemlítik a Steampunk szót, és nagyon örültem, hogy Artie-nak hála, tudom, mi az:)
VálaszTörlésGrapes: témaötlet: különböző stílusok bemutatása, ismertetése, hm? Steampunk, cyberpunk, urban fantasy,...? Biztos sokan vagyunk, akiknek alig mondanak ezek valamit, aztán ha azt mondom pl.: Anita Blake (urban fantasy), akkor már lehet mihez kapcsolni.
VálaszTörlés