Immáron kb. másfél éve járok kozmetikushoz. Régen, amikor "illett" volna, nem jártam. Egyrészt nem jártam olyan környéken, ismerősöm sem volt, akinek az ismerőse és így tovább invitált volna. Másrészt nem vagyok az a kimondott cicababa, aki agyba-főbe keni magát.
De aztán muszáj volt elmennem.
Most, hogy egy ideje járok, rájöttem valamire. A népek azért mennek kozmetikába, hogy pihenjenek. Oké, az a 15-20 perc kegyetlenül fáj, de előtte-utána, feküdni a székben, közben jó illatú cuccok vannak a fejemen, felüdülés. Van kb. másfél "szabad" óra, amikor kicsit kikapcsolhatok.
Volt már, hogy majdnem el is aludtam. Ez csak azért rossz, a majdnem-elalvás, mert ilyenkor arra riadok, hogy rángatózok. Aprókat, de akkoris rángatózás.
Legutóbbi alkalommal is ez történt, a nyomkodás után közel háromnegyed órát feküdtem, kb. ennyi idő kellett is, hogy leálljon az agyam.
Csukott szemmel néztem a plafon felé, körülöttem a kozmetikus más vendégekkel foglalkozott, beszélgetett velük, a helyiségben sétált egyik széktől a másikig. Zene most nem szólt, ellenben a szemben lévő számítástechnika-üzletben néhányszor feltekerték a hangerőt - jelezték, hogy lejárt a munkaidő.
Egy idő után nyugodtabb állapotba kerültem. Nem gondoltam semmi konkrétra, csak arra, hogy gondoljak valamire. Néztem a csukott szemhéjamat, és szuggeráltam, hogy mutasson valamit.
Időbe telt, de aztán mintha filmet láttam volna: magasan repültem egy völgy felett, ahol lovasok százai-ezrei meneteltek lassan. Mintha csatába indultak volna, de az is lehet, hogy a csata már elkezdődött. Csupán egy pillanatba telt, hogy megnéztem és felmértem a lent elterülő tájat. A következő pillanatban kissé elmosódott, ahogy "ébredeztem", aztán visszatértem, de akkor már nem volt olyan tiszta, mint előtte.
Kissé balra fordítottam a fejem, és egy szárny "könyökhajlatát" láttam. Az én szárnyamét.
Az egész bejátszás szürkésbarna volt, de azt ki tudtam venni, hogy a szárny sötétbarna.
Időm sem volt felfogni, mi történik, mert felébredtem az álomközeli állapotból.
Egy valamire viszont nem tudtam rájönni azóta sem. Hiába próbáltam utána visszaesni ebbe a világba, nem sikerült, így talán sosem tudom meg: emberként vagy madárként repültem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése