Képzeljétek, megoldódott!
Nem rám haragszik, nem én vagyok a hibás!
Kiderült, hogy valaki más, valahol máshol megsértette/megbántotta, vagy nem is tudom, mi történt, mert azt nem árulta el.
Az előző bejegyzésben kifejtett "dolog", beszélgetés vagy egy hete történt. Akkor megkérdeztem, hogy én voltam, én tettem valamit, és mivel nem válaszolt, úgy gondoltam, úgy értettem, hogy igen.
Erre kiderült, hogy nem, és azért nem keresett, mert el kellett vonulnia kicsit helyretenni magát. Holott segíthettem volna. Igaz, nem tanultam pszichológiát, menedzsmentes voltam, így csak alapszinten értek valamit hozzá, de lehet, hogy tudtam volna segíteni, mégha kicsit is.
Megértem, hogy egyedül akar boldogulni, csak aggódtam, na.
Ráadásul vizsgáztatott is az a szemét, kíváncsi volt, hogy reagálok. Úgy néz ki, hogy jól reagáltam (azzal, hogy magamra vettem), mert ma többször is vigyorgott, és mikor lemocskos-szemétládáztam, nevetett.
Mondtam neki, hogy máskor ne csináljon ilyet, és hogy szóljon, ha valami gond van, hátha segíthetek, vagy legalább annyit, hogy tudjam, mi van vele, hol van.
Még mindig eltűnik-elmegy, nem lesz mindig velem, de legalább már tudom, hogy állunk.
A mocsok.
Na, akkor minden okés? :-D Éljen! :-D Amúgy én nagyon nem szeretem, amikor nem lehet megbeszélni a gondokat. -.- Amikor inkább félrevonul a másik fél... jaj, nekem nagyon rossz, szóval sejtem, hogy milyen "remek" lehetett. De most már megoldódott, nyugi, nevess, érezd jól magad! :-D
VálaszTörlésKöszönöm! Most már jobb. Az a gond, hogy neki kell jelentkeznie, én nem tudom elérni. Elvonulhat, ha akar, csak most figyelmeztetés nélkül történt.
VálaszTörlésÉs most jó, mert tudom, hogy megint elvonult, de vissza fog jönni:)