Díjak

Figyelem! Saját vélemény!

Ahogy látom, az elmúlt két hétben sokminden történt a virtuális térben.

A díjak. Hát igen. Nagyon jólesik, mikor olvasom, hogy kaptam valamit. Ezer köszönet Agnyesznek, Any4444-nek, Zorának, Nikejának és Lizzie-nek a díjakért! (Lizzie-nek üzenem, hogy amint tudok, benézek hozzá! A többieknél már voltam.)

Aztán láttam valahol, talán Beninánál, hogy inkább kommenteket írjunk a díjküldés helyett.

Hmm, elgondolkodtató.

Valóban jólesik adni és kapni is, és (ha beszélhetek többes számban) mi ezt meg is tesszük. Írjuk a regényeinket, novelláinkat, verseinket, ami eszünkbe jut, és elolvasunk másokat is. Vagyis másokét is.

A díjakkal is ugyanazt tesszük, mint a hozzászólásokkal, ha lehetne mindenkinek elküldenénk, és mindenkitől kapnánk. Persze, nehéz nekiülni a kommentnek, és tizenötször átolvasom, mit írtam, mielőtt elküldeném, a díjnak pedig fix szövege van. De mindegyik ugyanazt a célt szolgálja: üzenünk egymásnak. Mert ha lehetne, a díjakat is azoknak küldeném vissza először, akiktől kaptam, aztán mindenkinek, akit olvasok. Kis körben hamar elterjed mindenféle, így ha bekerül egy díj, pár nap alatt végigszáguld a társaságon.

És jobban megismerjük egymást. Azért azt a díjak számlájára írom, hogy némelyik esetben olyan kérdésekre kell válaszolni, amit egyébként nem tennénk fel egymásnak. Most őszintén, a saját öcsém kedvenc színét sem tudom. (Régen szerintem a piros volt, mert minden pirosra rámozdult, mint a bikák, de hát az évekkel ezelőtt volt.) Szóval van a díjnak jó tulajdonsága is, de igen, szüneteltessük egy kicsit.

(Sóhaj.) Néha meg kéne ismételni a szünetet. Mármint nem hazamenni két hétre, hanem két hétig szüneteltetni a netezést, és akkor egyszerre lehetne sokat olvasni. De hát ezt nem bírnám ki! Most szuper, hogy a történetek hosszabb folytatását olvasom, de jobban szeretek gyorsan értesülni a frissítésekről.