Zöld beszámoló...

   ... avagy növényi helyzetünk.

   Felülnézeti kép a polcunkról, ami kezd egy kicsit zsúfolttá válni.

   Ő itt a Croton, nemrég kapott kaspót. Nagyon megtetszett a színe, pedig nem rajongok a pirosért, de nem volt szívem otthagyni.

   Két fokföldi ibolya levele, a háttérben van a harmadik levél, csak lemaradt a képről, az eggyel fentebbin látható. Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek, lila és rózsaszín virágról származnak.

   Ő itt Kicsi Némó, a korallvirág. A nagy (mögötte a barnában) egyik kis hajtását vágtam le, és dugtam a fölös cserépbe. Azóta sokat nőtt, de van még hova fejlődnie (mintha megállt volna).

   Emlékeztek Kavicsra, a kavicsvirágra? Kis fehér virággal a közepén? Ő az. Vedlik. [Legalábbis nagyon remélem, hogy feléled. Ő lenne a második pozsgásom, akit kinyírtam.... Most nézelődtem a neten... Lehet, hogy tényleg megöltem???!!!]

   Legalább a vaskos májlevél jól érzi magát nálunk. Látjátok ott benn, hogy két új levelet hajt?

   Egyik legújabb szerzeményem, akit azért nem hívok Apollónak, mert mégiscsak piros Jácint lesz belőle. A kép készülte óta jobban kinyílt, ez szombati (én csináltam), a lenti pedig mai kép (G műve).

   ...és akkor a mai újdonságok:

   G szeretett volna zöld növényt a lakásba, így az "erőmű-sarok" kapott egy dracénát. Azt olvastam, hogy másfél méter magasra is megnő, úgyhogy muszáj lesz találnunk neki másik helyet. (Meg féltem az elektromos cuccokat az öntözéstől.)

   A másik virágot én kaptam, vagyis közösek, csak az én behatásomra került hozzánk: elég sokat emlegettem. Ezek a kerámiák Korondról származnak, G hozta őket Erdélyből, és ott a végén van a bíborkék szakállbromélia.

   Már tavaly ilyenkor is nagyon tetszett, de akkor Némót hoztuk el. Majd ha jó fényviszonyok lesznek, csinálok róluk közelebbi képeket is.

   Egyelőre szerintem megálltunk növényügyileg, de ki tudja...??

   Helyesbítés: még egy nagyon-nagy virág jön.

   Én meg mimózát szeretnék.

   Majd ha lesz botanikuskert-kiárusítás.

Most mi van???

   Tegnap Kavics így nézett ki:

   Így meg ma:

   Az oké, hogy a virágporos középső rész szétnyílt, de a levelek miért göndörödtek be? Mi történt? Remélem nem haldoklik, mert az azt jelentené, hogy nem szeretnek a virágok.

   Némónál is látok gondot. Szépen bokrosodik, de ez mi, és mitől van?

   Lehet, hogy a földbe kellene ültetni? És még én akarok háziállatot, mikor néhány növényt sem bírok hosszú távon életben tartani?

   A vaskos májlevéllel nincs gond. Azt olvastam, hogy lassan nő, viszont úgy látom, eléggé megnyúltak a levelek, és elmozognak.

   Folyamatosan bővül az ásványgyűjteményünk. Ezek a képek már az új polcról és a rajta levő mindenféléről készültek.

   Kénytelenek voltunk örökre bezárni a hálószobaajtót, hogy helyet találjunk a régóta vágyott polcunknak. A poszter az ajtó teljes eltüntetésének második fázisa, a szegecsekre majd kitalálunk még valamit. Nekem jobban tetszett az elefántos festményszerű poszter, de igazat kell adnom G-nek, ez viccesebb. Az kicsit szomorkás volt, ez viszont feldobja a sarkot.

Kavicsvirág

   Ő az új családtagunk. Nevet még nem találtunk ki, igaz nem is kerestünk, de majd csak lesz valami. Bár szerintem marad a Kavics.
   Kavicsvirágnak hívják magyarul, és mikor G. megtudta, hogy őt viszem haza, azzal jött, hogy nem is virágot hoztam, hanem kavicsot. De ha egyszer annyira tetszik?!
   Fényigényes, nem szabad nagyon öntözni, és el vagyok tiltva a simogatástól, közelről nézéstől és a hozzábeszéléstől. Így talán megmarad közöttünk.

   Mikor hazahoztam, még ennyire sem nyílt ki. Aztán később...

   A három pozsgás.

   Ekkor még nem volt meg a könyvespolcunk, ha világos lesz, lefényképezem és felteszem. 

   ...aztán később kinyílt.

   Akármit mond is G., szerintem gyönyörű.