Díj

   A minap értesültem arról, hogy a Cacoethes Scribendi által rendezett szavazáson 3. helyet ért el az Yval júLiusban. Sok-sok köszönet a szavazóknak, és von Birkennek az oklevélért!

Díj

   Nagy köszönet Meleronnak a reggeli díjért:

    

   Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad.  - megtörtént
2. Írj egy posztot. ( bejegyzést pár sorban) - ez is annak számít, nem?
3. Küldd tovább 12 blognak, ha annyit érdemesnek tartasz - többet is

 Oldalt található egy "Őket követem figyelemmel"-doboz, nem emelnék ki senkit, mindenkinek továbbítanám, csak így, bejegyzésen keresztül.

Köszönöm, Dyna!

Ezt a díjat Dynától kaptam. Köszönöm Dyna, nagyon örülök, hogy gondoltál rám!

Teendők: megköszöntem; kitettem a blogba, mindjárt oldalra is kiteszem; linkeltem, akitől kaptam; viszont annyi mindenkinek küldeném, hogy a végén nem maradna senki, akinek továbbítani lehetne, úgyhogy inkább a másik megoldást választom: nem küldöm tovább, de bárki nyugodt szívvel elviheti!

A 7 dolog... nos túl sok, kevesebbel is le lehet írni:)

De mindenképp benne van az alvás, a tea, a szezámmag és a csoki (nagyjából ebben a sorrendben).

Másféle díj - Könyvajánló

A játék menete:

1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt!
2. Ajánlj röviden 3, számodra kedves könyvet!
3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak újabb kedvenceket!

1.

Köszönöm Hullócsillag!

2.

Ha jobban belegondolok, három könyvespolcom van. Egy otthon, egy itt, meg egy a gépen. Utóbbi a legnagyobb, mert nagyrészt tartalmazza az összes többit, és még annál is többet, még ha éjjel-nappal olvasnék, se érnék a végére életem végéig.

Nehéz három könyvet kiválasztani, mert nagyon sokszor három kedvencem van, ezért inkább három polcot ajánlok.

Vavyan Fable összes

Első meghatározó szerzőm. Minden könyvét legalább kétszer olvastam, a Vis Majort hatszor. Nagyon szeretem a stílusát, úgy csavarja a történetet, hogy csak na, rengeteget nevetek, szeretem a szereplőit, a helyszínekre elvágyódok (igen, még Fertő Citybe is), örülök, hogy rég elfeledett szavakat hoz jelenünkbe, elgondolkodtat a gondolkodásmódja (vagyis a szereplőké), más életkorban ugyanazok a dolgok máshogy jönnek le, ami ugyancsak jó.

A Vis Majort már kiemeltem (szeretem, ahogy egymásra találnak, és ha majd, egyszer, nagyon sokára lányom lesz, mindenképp végigviszem a Kyrát, de asszem Kira lesz), de a Halkirálynő-sorozat (imádom Daniel Belloqot, meg az akciócsoportot), a Szennyből az angyal (az a felfordulás!!!) és az Álmok Tengere (több fantasyt írt, de nálam ez viszi a pálmát, a főszereplők kapcsolata miatt) is a kedvenceim közé tartozik. Mint az összes többi.

P. G. Wodehouse - Jeeves

A huszas évek Angliájában játszódó események főszereplője Bertram Wooster, rokonai, barátai és Jeeves, a komornyik. Bertie minden könyvben valami kalamajkába keveredik, folyamatosan egyre mélyebbre süllyed, végül mindig Jeeves húzza ki a pácból. Az első könyv, amit ebben a sorozatban olvastam, a Halihó, Jeeves! volt.

Nagyon jó a fiatal agglegény és az idősebb komornyik közti gondolkodási, műveltségi és nyelvi különbség (leginkább az utóbbi), rengeteg a helyzetkomikum, Bertie a legegyszerűbb problémából is akkora katasztrófát tud gerjeszteni, hogy az már lehetetlen.

Két Jeeves-könyv között azonban szünetet szoktam tartani, mert annak ellenére, hogy üdítően hatnak idegeimre, hosszú távon túl sok.

Janet Evanovich - Stephanie Plum

Magyarul A szingli fejvadász címmel jelent meg négy könyv, angolul a nyáron jön a 16., de megjelentek ,fél-kötetek is, így összesen 20 van.

Tavaly ősszel találtam rá, és miután az első hármat magyarul elolvastam (úgy 6 nap alatt), utánakerestem, és az összes többit végigrágtam angolul. Így egy nagy könyvvé konvertáltam az egészet (amit max. 1 hónap alatt bedaráltam). (Az utóbbi időben Laurell K. Hamiltonon kívül ez volt a leghosszabb kedvenc sorozatom.)

Nagyon jó az írónő stílusa, minden szereplője olyan egyéniség, hogy külön sorozatot lehetne velük indítani. Stephanie, Lula, Joe Morelli, Ranger (aka Ricardo Carlos Manoso), Diesel, Mazur nagyi, mindannyian a szívemhez nőttek. Rengeteget nevettem rajtuk, velük, még úgy is, hogy idegen nyelven olvastam, mert nyelvezete könnyed, érthető. Rejtélyes, izgalmas, fordulatos, bőven van benne krimi, romantika is (olyan igazi gyomordöngető, de jó lenne, ha velem is megtörténne-romantika, de nem erotika), na meg néha, de csak néha, és egy kicsi misztikum is.

Mellettük még van rengeteg kedvencem, egyetlen könyvek és sorozatok is, kérésre azokat is bemutathatom. :)

3.

Küldöm:

Nikejának         http://nerinaslife.blogspot.com/

Any4444-nek    http://rejtelyesnyomozas.blogspot.com/

Dark Angelnek  http://moonlight-darkangel.blogspot.com/

Nevezzétek meg ti is a kedvenceiteket, hogy mi is kedvet kapjunk.

Díjak

Figyelem! Saját vélemény!

Ahogy látom, az elmúlt két hétben sokminden történt a virtuális térben.

A díjak. Hát igen. Nagyon jólesik, mikor olvasom, hogy kaptam valamit. Ezer köszönet Agnyesznek, Any4444-nek, Zorának, Nikejának és Lizzie-nek a díjakért! (Lizzie-nek üzenem, hogy amint tudok, benézek hozzá! A többieknél már voltam.)

Aztán láttam valahol, talán Beninánál, hogy inkább kommenteket írjunk a díjküldés helyett.

Hmm, elgondolkodtató.

Valóban jólesik adni és kapni is, és (ha beszélhetek többes számban) mi ezt meg is tesszük. Írjuk a regényeinket, novelláinkat, verseinket, ami eszünkbe jut, és elolvasunk másokat is. Vagyis másokét is.

A díjakkal is ugyanazt tesszük, mint a hozzászólásokkal, ha lehetne mindenkinek elküldenénk, és mindenkitől kapnánk. Persze, nehéz nekiülni a kommentnek, és tizenötször átolvasom, mit írtam, mielőtt elküldeném, a díjnak pedig fix szövege van. De mindegyik ugyanazt a célt szolgálja: üzenünk egymásnak. Mert ha lehetne, a díjakat is azoknak küldeném vissza először, akiktől kaptam, aztán mindenkinek, akit olvasok. Kis körben hamar elterjed mindenféle, így ha bekerül egy díj, pár nap alatt végigszáguld a társaságon.

És jobban megismerjük egymást. Azért azt a díjak számlájára írom, hogy némelyik esetben olyan kérdésekre kell válaszolni, amit egyébként nem tennénk fel egymásnak. Most őszintén, a saját öcsém kedvenc színét sem tudom. (Régen szerintem a piros volt, mert minden pirosra rámozdult, mint a bikák, de hát az évekkel ezelőtt volt.) Szóval van a díjnak jó tulajdonsága is, de igen, szüneteltessük egy kicsit.

(Sóhaj.) Néha meg kéne ismételni a szünetet. Mármint nem hazamenni két hétre, hanem két hétig szüneteltetni a netezést, és akkor egyszerre lehetne sokat olvasni. De hát ezt nem bírnám ki! Most szuper, hogy a történetek hosszabb folytatását olvasom, de jobban szeretek gyorsan értesülni a frissítésekről.

Díj

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
Elfogadom, nem ellenkezem.

2)a logót kirakom a blogomba.
Megtörtént.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.
Ez is.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
any4444 - http://rejtelyesnyomozas.blogspot.com
any4444 - http://alomujrakezdes.blogspot.com
diana - http://vegtelenvalasztas.blogspot.com
Annamari - http://diplomasvampir.blogspot.com
flori - http://szelcsend.blogspot.com
flori - http://bunoselvezet.blogspot.com

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.
Megtörtént.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

Dark Angel

http://moonlight-darkangel.blogspot.com
2010. 03. 22.

7)betartom a szabályokat.
Megtörtént.

Teszt:

Név: Darolyn
Becenév: ezen még nem gondolkodtam
Lakhely: Magyarország
Születési hely: ez is
Magasság: túl kevés, 160 alatt
Névnap: a Darolyn a Darylből jön, és az aug. 12.
Foglalkozás: átmeneti
Testvérek: öccs
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: magyar, angol, német, olasz, meg japánul elszámolok 31-ig
Gyűjtemény: digitális: kép, zene, film, doksi, aztán vannak könyvek, régen kulcstartók, plüssök, mindig gyűjtök valamit
Cipőméret: túl nagy, 39
Kedvencek: most a RockNRolla, de mindig változó
Hobbi: írás, olvasás, játék...
Álom: imádok álmodni, és álmodozni is
Szerencseszám: mikor hogy, most még a 43 bűvöletében vagyok, de bármikor változhat
Szeretnék találkozni: régi osztálytársakkal, barátokkal... a családommal, na meg két kis tacsival :)
Háziállatok: Bumbi, a kaktusz, de odahaza vannak kutyák, tyúkok, kacsák, nyulak, múltkor őzek is benéztek az udvarba, szóval Farm, ahol élünk:)


Dark Angel, köszönöm!

Nem hiszem el!!

Ezt nézzétek, mit kaptam Zorától!

Nemrég még azt sem tudtam, mi az a blog. A hozzászólásokat a hírek végén, különböző honlapokon láttam, néha bele is olvastam. Néhány hete rábukkantam egy blogra, aztán még egyre, és egyre többre, még a kedvencek közé is betettem, de még mindig nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a jelenségnek.

Aztán láttam az ajánlásokat, bekukkantottam ide-oda, és elcsodálkoztam.

Miért olvasunk mi külföldi szerzőket, fordításban, ha itthon is rengeteg, nagy képzelőerővel ellátott fiatal ír?

Oké, kell a változatosság. Meg a várakozás. Míg a könyveknél a szerző következő könyvét várom, addig itt a következő fejezetet. Minden alkalommal elcsodálkozom, hogy hogyan lehet ilyen jól alakítani a történeteket.

Ezt most nem hízelgésnek szántam, hanem valóban így gondolom. Ott van pl.: zora kilbone.

Mikor rátaláltam, és beleolvastam a Mágikus történetbe, leesett az állam. De komolyan. Két fejezet után azt gondoltam, milyen jó, hogy ennyire későn értem oda, mert már négy vagy öt fejezet kész volt. Mert nem tudtam volna várni Az igazságra. És még mindig nem látom át az egészet.

Olvastam egyszer egy könyvet, ami folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet. Minden fejezet emelkedőn indult, és végig izgalomban tartott. Ő volt Bram Stoker. Dracula.

Titeket olvasva (lásd a folyamatosan bővülő Őket követem figyelemmel sávot), ugyanezt érzem. Persze, olvasok könyv könyveket, elektronikus könyveket, de mégiscsak más, ha kapcsolatot tarthatok a szerzőkkel, akik elérhető közelségben vannak.

Régen írtam naplót. Kis füzetbe, nagy füzetbe, papírokra, aztán mikor megtanultam gépírni (áldom magam, hogy szakközépbe mentem, nem gimibe:)), jött a digitális dokumentum. Ezek azóta is megvannak, sok lemezen sokfelé, de a papírt nem digitalizáltam. Most nem igazán naplóra van szükségem, hanem egy helyre, ahol tárolhatok. Emlékeket, kitalált történeteket, képeket, linkeket. Amolyan "ha nem oszthatom meg senkivel, megosztom mindenkivel"-alapon.

De persze lesz, amit nem örökítek meg, a túl személyeset megtartom (pirulás). Ez versre vonatkozott. De ebéd után keresek olyat, amit fel is teszek.

Be kell vallanom valamit.

Úgy indultam, hogy csupán a magam szórakoztatására nyitok oldalt. Pár napig szemeztem a könyvjelzővel, aztán beletörődtem sorsomba. A Darolynt névjegyzékben találtam, az Yval-történetben nem használtam fel, megtartottam magamnak. Viszont a Hawks nem tudom honnan jött. Tegnap megláttam egyik könyvtárcímemet: tony hawk's. Lehet, hogy tudat alatt innen?

Szóval úgy indultam, hogy "kit érdekel, ha senki sem olvas, nem az a lényeg", aztán ott találom magam, hogy két díjat is kapok, három személytől.

Ez azért nem semmi, mi? :) :)

Sokszor megkaptam, hogy szálljak vissza a földre, itt éljek, és kívülről ezt is tettem. Tisztában vagyok a napi dolgokkal (legtöbbel) (nagyjából) (na, jó, azzal, ami érdekel), de az agyam sokszor máshol jár. Alsós koromban írtam néhány verset, de már el sem merem olvasni, annyira égő. (Azért megkeresem, ha hazamegyek - hamarosan -, és valószínűleg feltöltöm.) Felsőben könyvet kezdtem írni, de jobban élveztem a nevek kitalálását, mint a történetet, meg aztán el is rontottam, mert minden megnyitásnál (ja, ez már gépen ment, de még csak két ujjal) elölről kezdtem olvasni. Így eljutottam odáig, hogy a történet elejét kétszázszor átírtam, de sosem fejeztem be. És ez évekig ment.

Aztán semmi. Egyetemen kezdtem el haikukat írni, hála Fodor Ákosnak, nagyon szeretem a verseit. Aztán álmodtam. Eltelt egy kis idő, és egy történet alakult ki bennem. Nem, ez nem Yval. Az később jött. Szóval írtam két fejezetet, és nagy hibát követtem el. Megmutattam a páromnak, aki nem értett belőle semmit. Nem baj, mondtam, hisz ez az eleje. De rá kellett jönnöm, ha mást, máshogy írnék, az sem tetszene neki. Azért, mert máshogy gondolkodom. Jobb lenne, ha azt mondanám: máshogy, mint mindenki. Sokszor elvicceli, hogy amíg a nép vízszintesen gondolkodik, addig én függőlegesen.

Háát... lehet benne valami.

Visszatérve. Yvalt már nem mutattam meg neki. De tudja, hogy írom.

A blogot sem mutattam meg neki, de tudja. Nem szólt semmit, csak egy "szerinted olvasni fogják?"-ot. Azt válaszoltam, nem számít.

De azért ő kint van ám!! Hihi, csak nem tud róla, hihi.

Nem, nincs rajta cowboykalap (vagy ahogy az öcsém írja: kaboj).

Ja, és még írtam két novellát, évekkel ezelőtt, és nagy okosan jelszóval védtem. Igen szerencsésen. De megteszek mindent, hogy feltörjem, és akkor azokat is felteszem.

Hova akarok kilyukadni? Igen. A hozzászólások. Tanultam, meg tapasztaltam is, hogy milyen fontos a visszajelzés. Elhatároztam, hogy nekem nem lesz fontos. Hiszen csak azért írok ide, hogy biztonság esetén meglegyenek a dolgaim. De aztán nem bírtam ki, és... írtam hozzászólást. És fogok is írni, az már biztos!

Akkora a közlésvágy bennünk, hogy megosztjuk történeteinket, aztán várjuk, mit szólnak hozzá. Gondolom pszichológiailag meg lehet magyarázni, de ebbe nem megyek bele.

Jólesik, na! Ha azt olvasom, hogy tetszik, amit írok, máris jobb kedvem lesz.

Bár én nem szeretem a kritikát. A dicséretet sem. Egyiket sem tudom kezelni. Vigyorgok egy nagyot, és legyintek: áh, semmiség. De belül...!!! Na, az a valami.

Szóval nagyon sokat jelent nekem ez a díj, és a tegnapi is. Nagy megtiszteltetés, hogy "megismerhettelek" titeket, és igyekszem meghálálni.

Azta!!! - Díjat kaptam!

 

 

1. Megköszönöd annak, akitől kaptad és belinkeled:

Kedves dark angel és Nikeja!

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megajándékoztatok.  Szóhoz sem jutok, de komolyan! :) Külön öröm (vagy döbbenet?), hogy ketten is gondoltatok rám.

Dark Angel blogját itt olvashatjátok:

http://moonlight-darkangel.blogspot.com

Nikejaét pedig itt:

http://nerinaslife.blogspot.com/

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

zora kilbone
diana
any4444
Rita07
flori

... és utólag még sokmindenkinek elküldeném, dark angel és Nikeja, nektek is.


3. Értesítsd őket az ajándékról

Megtörtént.


4. Leírod, miért szeretsz írni.

Kiszakadok ebből a világból, elmenekülhetek minden elől, és úgy érezhetem magam, hogy megtaláltam azt a fantáziavilágot, ahova tartozom.


5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.

Még közelebb vagyok a 24-hez, mint a 25-höz, de 12-nek érzem magam. Alaphangulatom a melankolikus, viszont sokszor kitörök belőle. Hat éves koromban elkezdtem olvasni, azóta sem bírom abbahagyni, és úgy érzem, egyre többet és többet akarok. De azonnal!!:)
Az írás már többször felütötte fejét rövid történelmemben, több formában is, igyekszem azokat is megosztani (csak rájönnék arra a jelszóra, amivel évekkel ezelőtt mentettem le a dokumentumokat). 


Ui.: Még egyszer nagyon köszönöm a díjat, dark angel és Nikeja!