Egy délután története

Vannak, akik szívesen vásárolnak. Én nem szeretem a tömeget. Vannak, akik szívesen vásárolnak ruhákat.  Szeretem a ruhákat. Vannak, akik próbálgatni is szeretik a ruhákat. Már kevésbé szeretem, de nagy duzzogva megteszem. Ugyanez igaz a cipőkre is. Kiegészítve mindkettőt: nagyon válogatós vagyok. Ami nem fér bele a stílusba, sajnálom, de marad.

Nos, mi szemüvegkereteket próbálgattunk G.-tal. Sétálni támadt kedve, erre végigjártuk a belvárosi optikákat. Szám szerint hatot, és egybe nem mentünk be.

De kezdem az elején. ÁLLÍTÓLAG én tettem tönkre a mostani szemüvegét. Nem így van. Az előzőt elfogadom, ott tényleg benne volt a lábam a dologban (nem léptem rá, annyira aljas nem vagyok), de a mostaninál ott se voltam, mikor edzésen reccsent egy nagyot, mikor edzőtáborban ráléptek, és mikor csak gondolt egyet a jobb szára, és leesett. DE! mivel olyan rendes vagyok, felajánlottam, hogy állom a következőt.

A ma délutáni mászkálás pedig sikerrel végződött. Pedig közben nem úgy tűnt. Elindultunk a belváros egyik felén, végignéztünk egy rakat szemüveget (mivel én is szemüveges vagyok, már 3 és fél éve, én is próbálgattam, és meg kell mondjam, kényelmesebb, mint a cipő- vagy ruhapróba), és magamnak annyi jót találtam (bezzeg, mikor az elsőt vettem, nem volt egy elfogadható sem, még ami most van, az sem tetszik annyira, szerintem nem áll jól), de G.-nak szinte semelyik nem állt jól. Aztán az utolsó optikában (ahol múltkor vettük mindketten, és G. azt mondta, hogy oda soha nem megy vissza) kinéztem magamnak egy tökjót, és még az sem rettentett volna el, hogy a szár vége piros (nem szeretem a pirosat), ráadásul még nem akarok újat venni, majd talán fél-egy év múlva, erre G. kikapja a kezemből, felpróbálja.... és megveszi.

A poén az egészben, hogy volt egy ugyanolyan alakú, csak másféle színű (G.-é fekete lesz, oldalt barnás csíkkal és piros szárvéggel), ez barnásszürkés volt halványkék csíkkal, barna szárvéggel, és csak 7000-be került (na, jó, 6999), és tökjó lett volna, ha ugyanolyan szemüvegünk van (mégha a dioptria más is), de azt mondta, hogy állt nekem másik jobban is. (fejvakarás, érthető ez így?) Ja, mondtam, a negyvenezres Armani, mi? (Mellesleg most Kenvelo-keretem van) Amit meg kinéztünk... nem Saxoo volt, hanem a másik vitrin, jaj... nem ugrik be, de nem hiszem, hogy ismertebb márka, de mindegy is, az a lényeg, hogy jól áll neki. Amit magamnak néztem ki!!!!

Ráadásul még olcsón is megúsztam, mert most akcióban csak az egyik lencsét kellett kifizetni (egy lencse volt 17 rugó, még jó, hogy akciós volt). Remélem a saját vásárlásomnál is kifogok ilyen akciót.

Más. Rájöttem, hogy még vannak Bugs Bunny-részeim, úgyhogy majd azokat is megnézem, meg a Duffy Duckokat, meg mindenféle mesét, amit találtam, és most belinkelek három videót, amit nagyon szerettem kicsiként, és még most is szívesen megnézem, huszadszorra is.

Tv of Tomorrow - Ezt épp tegnap néztem. Megjegyzés: milyen igazuk lett...

Car of Tomorrow - Nagy kedvenc, sokat nevettem rajta, mikor még a szöveget sem értettem. (Nem mintha most érteném...)

The First Bad Man - Szerintem az egyik legjobb mese. (Ebbe a kategóriába természetesen rengeteg másik mese is tartozik.)

Megjegyzés: ezért szeretnék szélesebb bejegyzésrészt (lásd a videószélességet), de nincs szívem (időm és energiám) átváltoztatni az egész sablont.