Reggel felébredtem, és eszembe jutott egy versrészlet, ami évekkel ezelőtt tetszett, és talán fel is írtam valahova a jegyzeteim közé. Aztán évekig eszembe se jutott, és most csak úgy beugrott, szinte a semmiből.
Arany János: Honnan és hová? (részlet)
Mély homályban, éjfél tájban,
Kis fény is ha nagynak tetszik,
Hogy a föld körén bolyongtam:
Egy barázdát én is vontam.
Aztán eszembe jutott, hogy van egy másik nagy kedvencem, talán írtam is már itt a blogban. Rákerestem (immár sokadjára) a neten, mert csak a címét tudtam, a szerzőjét sosem találtam meg. Most megtaláltam.
Joseph von Eichendorff: Varázsvessző
Dal szunnyad minden dologban,
álmodozva egyre vár,
s a világ kezd dalba nyomban,
csak varázsigét találj.
Arany nekem is nagy kedvencem. Az örök zsidó című verse őszintén megvigasztalt, mikor életemnek egy mérhetetlen mély szakadékába zuhantam. (Atyám, minden versekbe beszélek XD)
VálaszTörlésInkább verseket vagy versrészleteket szeretek, mint költőket. Jó lenne idősebb fejjel újratanulni az irodalmat:)
VálaszTörlésNálam inkább a zene segít a nehezebb helyzetekben.
Nálam Lori, zene és mondjuk Skóciás képek segítenek. :-DDD
VálaszTörlésEgyébként nekem sincs kedvenc költőm, én is versekre keresek inkább. De valamiért még mindig nagyon prózapárti vagyok.
Ha olyan a hangulatom, jobb, ha senki nem jön a közelembe, ezért jobb felkapni a fejhallgatót, aztán felerősíteni a zenét.
VálaszTörlésÉn is jobban szeretem a történeteket a verseknél, de van néhány kivétel:)