Kakuk Móni - Holdvilág

Nemrég akadtam a könyvesboltban egy vékony könyvbe, aminek nagyon tetszett a címe és borítója. Eltelt néhány hét, és megintcsak rátaláltam, de akkor már nem tettem vissza. Először elolvastam a hátoldal rövid ismertetőjét, másodszorra már azt sem.

Csak hazahoztam. Mert ő azt akarta.

Fülszöveg:

"Kakuk Móni szemtelenül fiatal és bátor író. Az biztos, hogy számára az irodalom nem csillogó játék a szavakkal. 

Miféle világban élünk? Csak bennünk létezik mindaz, ami körül vesz, vagy tőlünk függetlenül is?  Kézzelfogható valóság vagy álom, amit végigélünk itt a földön? Tevő alakítója vagy megálmodó szemlélője vagyunk annak a csodának, amit életnek hívunk? Hisz mindenki saját maga teremtette, elképzelt világában él.

Kakuk Móni hőse, Don Antonio a csodák szárnyán „jelmezvilágba” kerül, végigpróbálja átélt, megtapasztalt vagy csupán képzeletében létező életeit, hús-vér emberi sorsokat. Szerepeket próbál. Karmester, aki sohasem ér oda a koncertre, a széppel párbajt vívó festő, a szerelem titkos társaságának tagja. Iskolás lányként megéli a háború borzalmait. Mint madár megízleli a szárnyaló szabadságot. S mint fel- fel dobott kő, örökösen visszatér az Alföldre, a Körösök, a Berettyó partjára. Csodaszarvasként legendák hőse. Indián lány, aki a nomád nyers természetben is megéli a lét értelmét és igazát, hogy végül csodás repüléssel felolvadjon az űrben, a világmindenségben. Rádöbbenve és bennünket is rádöbbentve, hogy nem tudjuk, mi végre vagyunk itt, létünk nagy és misztikus színjáték. A legjobb, ha engedjük magunkat sodortatni, szeretünk és repülünk, nem gondolunk a miértre és a végcélra, mert hiszen a cél mindenki számára ugyanaz…

Kakuk Móni könyvét az fogja igazából élvezni, aki hagyja, hogy elvarázsolja egészen eredeti fantáziája.  Kívánok neki sok sikert az írás gyönyörűséges, de olykor gyötrelmes útján…
(Lévai Katalin)"

Tartalomjegyzék (hogy önmagáért beszéljen:)

Bevezető - egy táltos ló emlékezései

1. Párbeszéd a földi álmok kísértetével
2. Élet-szimfónia
3. A vadrózsa
4. Az esthajlancsillag
5. Madártávlat
6. Az agancsos tündér
7. Holdvilág
8. A suttogó mezőn
9. Don Antonio éneke

Utószó - vágta az Univerzumban

Végül egy mondat, ami szerintem mindent elárul, a gondolatmenetet, a regény fő irányát, mindent:

"...lehetséges, hogy minden, ami körülvesz minket, illúzió? Hogy csupán az agy kreálmánya az, amit látunk, hallunk, érzünk?"

Itt találjátok Kakuk Móni blogját.

Beleolvashattok a Holdvilágba, következő regényébe (ami még kiadót keres), cikkeibe.