2011. december 26., hétfő

Mostanság...

Kellemesebb ünnepeket!

Gondolom, most jöhet a kérdőrevonás, hogy mégis miért frissítek ritkán... vagy inkább: szinte semennyire.
Nagyon egyszerű a válasz: kevés az időm.
Rengeteg dolgom volt/van, és ezzel még nincs vége.
Nemrég elküldtem Yvalt "kötelezettség nélkül, olvasásra".
Szerencsére pont jókor érkezett a "behívó" levél, mert nem sokkal előtte kezdtem el átnézni, javítgatni. Akkor még nagyon az elején voltam, és kevés időt szabtam magamnak a teljes átnézésre, így nem tudtam nagyobb változtatásokat eszközölni.

Ezúton is szeretném megköszönni Grapesnek és Mikkamakkának a megjegyzéseket, észrevételeket, és hogy segítettek helyrepofozni a történetet. Sokkal jövök nektek, lányok!
Valamint G.-nek is köszönöm azt a közel negyedórát, amit (mellettem fekve) rám szentelt.

Szóval munka után az esték egy része Yval átnézésére ment el.
Másik rész pedig angoltanulásra. Január elején megyek írásbelizni, és arra készültem/készülök. Szándékosan csak írásbelire jelentkeztem, mellesleg hirtelen felindulásból, mert ez egyszerre kevesebb teher. Ha tudtam volna, hogy év vége felé kevesebb szabadidőm lesz, mint amit terveztem, lehet, hogy bele sem vágok, így viszont kénytelen vagyok mindennel egyszerre foglalkozni.
Decemberben, a mostanit is beleszámítva (ha kicseréljük a mát szombatra), három hétvégét dolgoztam végig. Gyakorlatilag hetek óta hat órát alszok, a szükséges 8-10 helyett.
A héten egyszer előfordult, hogy félig-meddig ültem a kanapén, hátam mögött párna, lábamat felhúztam, angolkönyv az ölemben, és becsuktam egy kicsit a szemem, mert fájt, annyira fáradt voltam. Egy óra múlva ébredtem fel.

A másik, ami miatt megzuhantam, hogy néhány emberrel "különváltak útjaink". Várható volt, tudtam, hogy ez lesz, mégsem gondoltam, hogy ennyire nehezen viselem majd... most.
Nem kéne ennyire magamra venni, sok barátommal szakadt meg a kapcsolatom, más városba, országba költöztek, de azok már megtörténtek, ez meg friss. És fogalmam sincs, mikor enyhül...

Van egy haiku, amit még nagyon rég írtam, de talán ez szemlélteti, mit érzek ilyenkor:
olyan, mintha bő-
röm alól mindent kisza-
kítottak volna

... 


Félreértés ne essék, a bejegyzés célja nem panaszkodás, csupán meg akarom örökíteni a "naplómban", hogy mi történt.
Apropó, napló. G mondta nemrég, hogy elolvasott egy csomó bejegyzést itt, vagy egy évre visszamenőleg, hogy "megismerjen". Vagy a gondolkodásomat megismerje. Vagy valami ilyesmi volt az ok.
Szóval volt egy bejegyzés, ami felkeltette az érdeklődését, és eszembe nem jutott, hogy egyszer majd elolvassa. Mert nem olvas.
Rákérdezett, hogy van-e valakim. Mit tudtam tenni, azon kívül, hogy mosolygok? Ennél kicsit bonyolultabb a történet, és akármennyire akarja, sehogy nem tudja befolyásolni a dolgokat.

Szóval az ok: egyszer, ha majd visszaolvasom, nekem is jól jön, hogy emlékezhetek a történtekre. Akármi történt is.

És most megyek dolgozni... 

2011. december 13., kedd

Elnézést...

... kell kérnem a jelenleg olvasott könyvektől,
Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikonjától,
Derek Meister: Gyilkos fényétől,
Wass Albert: Se szentek, se hősökjétől,
és azért Graham Hancock: Természetfelettijétől is,
mert ma kaptam kézhez


c. könyvét, és bár vastagabb, mint a fent említett könyvek, prioritást élvez.

Úgyhogy megyek, és olvasok. 

2011. november 15., kedd

Határidők

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretem a határidőket.
Az elmúlt években annyi határidős dolgom volt, hogy ha meghallom ezt a szót, nekiáll tikkelni a szemem.
Na, jó, ez így nem igaz. De azért kicsit megélénkül a vérnyomásom. 

Most mégis van egy határidő, amit muszáj lesz betartanom. Magamnak határoztam meg, nagyon kicsi külső segítséggel. Annyira elenyésző volt a segítség, hogy a hatására az eredetihez képest felére csökkentettem az intervallumot.

Még hónapokkal ezelőtt elterveztem, hogy feljavítom a történetem. Egyszer átmentem már rajta nyelvtanilag, de most mélyebbre akartam ásni. Szét akartam - akarom szedni, és azokat a részeket, amik nem tetszenek, át akarom írni. 
Októberben egyszer átolvastam, ez már második volt, és bejelöltem azokat a részeket, amik szerintem problémásak. Az eredmény: több mint hatszáz piros buborék. Persze ebben benne vannak a szóismétlések (ahány ismétlés, annyi buborék), meg minden, amire hirtelen felindulásból megindult a kezem.

Most a buborékok eltüntetése a feladat. December 20-ig el kell vele készülnöm.

És utána elküldöm.
Hogy elolvassák.
(Remélem, hogy elolvassák. Azt írták, hogy elolvassák.)

Ez azért elég jó motiváció. Nem is a határidő szó lebeg előttem.

Csak a dátum. 


2011. november 12., szombat

November 11.

Csak azért, hogy nekem is legyen egy ilyen bejegyzésem. Pont.

Hogy miért "jeles" ez a dátum?
Mondjuk azért, mert születésnapok és névnapok is esnek november 11-re.
Devyn november 11-én született. Nem a számmisztika meg mindenféle spirituális okból, hanem mert ekkor van az öcsém névnapja.
És nem, nem Mártonnak hívják.

2011. november 7., hétfő

Miért?

Már több bejegyzés futott a fenti cím alatt.

Elvileg nem vagyok tipikus skorpió. Inkább a rosszabbik fajta dominál bennem.
De még fiatal vagyok, nem találtam meg magam. A testi reakciókat folyamatosan figyelem, magamban jegyzetelek, és lassan már tudom, hogy mi mit vált ki belőlem. A nem testi dolgokkal jóval határozatlanabb vagyok.
De a miért régen is érdekelt, csak talán kevésbé. Mert elvileg (Artie-nál volt egy személyiségtesztes bejegyzés, amit elvégeztem, és az jött ki, hogy) érdekel a működés. Hogy a dolgok hogyan és mint működnek.
A miért is idetartozik, nem?

Akkor:
Miért ünneplünk? Miért vannak ünnepek? Most nem a régi hagyományokra gondolok, hanem csak szimplán a mostani napokra. (És most eltekintek a fogyasztói társadalom által diktált Költs! parancstól.)
Miért nagy dolog, ha valakinek születésnapja vagy névnapja van?
Én úgy vagyok az ünnepekkel, hogy nem szeretem őket. Karácsony, húsvét, egyebek. Valaki egyszer meghatározta, hogy mikor és mi legyen, és azóta úgy van.
A szünetet szeretem, nem is azzal van a gond.
Hanem azzal, hogy úgy érzem, erőltetett. Olyan értelemben, hogy akár akarom, akár nem, azon a napon ez meg ez az ünnep van, és neked ezt meg ezt kell csinálnod. Vagy nekem. Vagy általában.

A születésnap-névnap már más. Az évfordulók megint mások. A születésnapot nem választhatjuk - na, jó, persze, hogy mi akartunk pont akkor "kilépni", de nem a mai fejjel választottuk. A névnapok régen meghatározott rendjén nem igazán változtathatunk. Már persze akinek olyan neve van, amit akár tízszer is ünnepelhet egy évben, és választhat, az oké. De mit csináljon, akinek egy évben csak egyszer lehet névnapja?
Az egyéb évfordulókat pedig mi választjuk, még szép, hogy megünnepeljük.

Holnap születésnap. Nem Darolyné, az övé márciusban van.
Várom? Nem igazán számítok újra, ezért inkább olyan semlegesféle.
Mert a szám változik, másnak miért kéne változnia? 

Trivium

Most ezek mennek a winampban, egymás után, felváltva, sokszor, nagyon sokszor:


Pull Harder On The Strings Of Your Martyr

This face, and the lips, tremble, as it rips
Your breath quickening as heat rushes on

Pull, Harder, Strings, Martyr
Stop you crying that's a lie
Flush gasping white reddening
You smile you destroy it
It's time that we end this
It's a curse that makes this world so hopeless
Allowing our king to spread his genocidal wings


Clawing the skin each kill your weakness 
Annihilation your masturbation
Tyrant, I'll burn you down

Pull, Harder, Strings, Martyr
Stop you crying that's a lie
Flies gasping white red eye
you smile you destroy it
It's time that we end this
It's a curse that makes this world so hopeless
Allowing our king to spread his genocidal wings
It's a curse that makes this world so hopeless
Allowing our king to spread his genocidal wings


My hands grip your throat I need your end
Burned, Staked, ripped apart - I avenge
For every life you have taken
I am here to repay
You ask me "oh god why?"
'cause i'm god fucking why
For every life you've taken
I am here to repay

Pull, Harder, Strings, Martyr
Stop you crying that's a lie
Flies gasping white red eye
you smile you destroy it
It's time that we end this
It's a curse that make this world so hopeless
Allowing our king to spread his genocidal wings
It's a curse that make this world so hopeless
Allowing our king to spread his genocidal wings


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

The Rising

And the earth begins to shake
A cacophony of roaring
Anxiety growing
Cheers to leaving this mortal life behind
Sweat begins its downpour
A riot we stand for
The blackout foreshadows the chaos

So raise your voices with me
And sing this song of unity
So raise your hands up with me
And hold this moment eternally


Like a rift opened in the sky
Through fire, pulses and lightning
While thunderous sounds ring
Chanting hymns to leave life's troubles behind
This time shared together
Is just so much better
Than life could ever offer

So raise your voices with me
And sing this song of unity
So raise your hands up with me
And hold this moment enternally

So raise your voices with me
And sing this song of unity
So raise your hands up with me
And hold this moment enternally

2011. október 29., szombat

The Lorax

Ismeritek Dr. Seuss-t? Én nem. Sajnos nem találkoztam még a könyveivel. Film, igen, azt láttam, meg is van... és most hétvége van, ráadásul hosszú, és majd két munka között meg is nézem. Eddig csak egyszer láttam, ideje frissíteni.
Szóval, ha azt mondom: Horton, így ismerősebb?
Horton a nagyon nagy elefánt, Jim Carrey szinkronhanggal, aki talál egy virágon egy szöszt, ahonnan hangokat hall.
A többit nem mondom, inkább nézzétek meg, megéri.

Hmm... Büszkék vagyunk a nagyszámú mesénkre.
Őszintén szólva, és ha nem tetszik, kövezzetek meg, de nekem bejön Dr. Seuss világa. 

Most láttam egy másik film előzetesét: The Lorax.

Itt tudjátok megnézni az előzetest:


Van már Open Season-ös plüssöm, azt hiszem, ideje lesz bővíteni az állományt.


Frissítve: eredetileg oldal-link volt az előzetesnél, de nem a megfelelő helyre irányított, így beágyaztam a videót.

2011. október 22., szombat

Mese - kicsit másképp

Talán említettem már, hogy olvastam Eric Berne: Sorskönyv c. könyvét. Érdekes dolgok vannak benne, és most megtaláltam, és gondoltam, bemásolok ide egy részt.



"PIROSKA ÉS A FARKAS

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranyos kislány, akit Piroskának hívtak. Egy napon az édesanyja elküldi őt az erdőbe, hogy ételt vigyen a nagymamájának. Piroska útközben találkozik a csábító Farkassal, aki igencsak jó kis husinak gondolja őt. A Farkas ráveszi Piroskát, hogy ne siessen, érezze jól magát, térjen le az ösvényről, és szedegessen virágot. Amíg Piroska ekként késlekedik, a Farkas elmegy a Nagymama házába, és felfalja az idős hölgyet. Mire Piroska megérkezik, a Farkas úgy tesz, mintha ő lenne a Nagymama, és maga mellé invitálja Piroskát az ágyba. Piroska rá is pattan a nyoszolyára, bár észlel néhány olyan jelet a Farkas testén, melyek arra vallanak, hogy a Farkas nem kifejezetten azonos a Nagyival. A Farkas először türelmesen győzködi Piroskát, majd felfalja (kétségkívül anélkül, hogy előzőleg hosszan rágcsálta volna). Nemsokára jön a Vadász, és megmenti Piroskát, oly módon, hogy felvágja a Farkas hasát, és így a Nagymama is épségben kijöhet. Ezután Piroska örömest segédkezik a Vadásznak abban, hogy telepakolják kövekkel a Farkas hasát.
A mesének olyan változata is van, ahol a Vadász fejszével öli meg a Farkast, még éppen az utolsó pillanatban, mielőtt a gazfickó felfalná szegény Piroskát.


Újra a régi elcsábítási jelenetet látjuk hát, a virágot szedegető ártatlan lánykával és az őt becsapó fondorlatos vadállattal. Az állat szeret gyerekeket falatozni, ám kövekkel a hasában végzi. […]
A Marslakó […] egy az egyben vesz mindent, még a beszélő Farkast is, habár sohasem látott ilyesmit. A tények ismeretében elgondolkodik, miről is szól ez az egész, és vajon miféle emberekkel történnek efféle dolgok Az alábbiakban bemutatjuk a Marslakó gondolatait.


A MARSLAKÓ ÉRTELMEZÉSE

Egy napon a Mama elküldi Piroskát az erdőbe, hogy ebédet vigyen a Nagymamának, s a kislány útközben találkozik a Farkassal. Miféle anya az, aki a rengetegbe küldi kislányát, holott tudja, hogy ott hemzsegnek a farkasok? Miért nem megy ő maga, vagy legalább miért nem kíséri el Piroskát? Ha a Nagymama valóban olyan gyámoltalan és beteg, akkor miért hagyja őt egyedül a távoli kunyhóban? Ha pedig Piroskának mindenképpen egyedül kell mennie, miért nem figyelmezteti őt, hogy ne álljon le farkasokkal trafikálni? A történetből világosan kitűnik, hogy Piroskának soha senki nem mondta, hogy az ilyesmi veszélyes. Ilyen ostoba anya nincsen, ezért élhetünk a gyanúperrel, hogy talán meg akart szabadulni a kislányától. Persze azért ritka egy liba ez a Piroska is: hogyan lehetséges, hogy miután megnézi a Farkas szemét, fülét, mancsait és fogait, még mindig azt hiszi, hogy ő a Nagymama? És vajon miért nem menekül el hanyatthomlok?
Meg hát, valljuk meg, elég galád kis lény lehet az olyan, aki köveket gyűjtöget, hogy majd a Farkas hasába gyömöszölje őket. Egy jóérzésű kislány semmi esetre sem állt volna meg virágot szedni, hanem azt gondolta volna magában: "Ez a disznó meg fogja enni a nagymamámat, ha nem keresek sürgős segítséget."
A Nagymama és a Vadász sem állnak minden gyanún felül. Ha a történet drámai alakjait valós személyeknek tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy mindegyiküknek megvan a maga sorskönyve, és életük Marslakó-szemszögből nézve nagyon is összefonódik.
1. Az Anya szemmel láthatóan arra törekszik, hogy "véletlenül" elveszítse kislányát, de legalábbis valami ilyesmit szeretne sóhajtozni: "Hát nem borzasztó, hogy az ember még csak le sem mehet sétálni a parkba anélkül, hogy ott ne ólálkodna egy farkas..." stb.
2. A Farkas ahelyett, hogy nyulakat meg hasonlókat evett volna, kicsikét túllőtt a célon, és tudnia kellett, hogy ez nem vezet jóra, tehát mintegy kihívta maga ellen a sorsot. Fiatalkorában valószínűleg Nietzschét vagy hasonlót olvasgathatott (ha tudott beszélni és meg tudta kötni a fején a Nagymama sapkáját, hát miért ne tudhatott volna olvasni is?), és valami ilyesféle mottó szerint élhetett: "Élj veszélyesen, és halj meg dicsőségesen!"
3. A Nagymama egyedül él, és nyitva hagyja az ajtaját, mintha arra várna, hogy valami érdekesség történjen - olyasmi, ami soha nem eshetne meg, ha a családja körében pergeti napjait. Lehet, hogy éppen ezért nem költözött hozzájuk vagy legalábbis a szomszédságukba. Minthogy Piroska még igencsak kicsi, a Nagymama is valószínűleg elég fiatal lehet ahhoz, hogy kaland után sóvárogjon.
4. A Vadász napnál világosabban a Megmentő szerepét játssza, olyasvalakiét, aki szívesen túlórázik annak érdekében, hogy helyes kislányok előtt villoghasson ellenfelei legyőzésével: jó kis kamaszsorskönyvet jelenít meg.
5. Piroska elég kifejezetten értésére adja a Farkasnak, hol találhatja meg újra, és még ágyba is bújik vele. Semmi kétség, a "Megerőszakolósdi" nevű játszmát játssza, a dolog végén pedig kifejezetten elégedettnek tűnik.
Az igazság az, hogy a történet minden szereplője kalandot keres, mégpedig bármi áron. Ha a végén névértéken vesszük a nyereséget, akkor az egész jól kitervelt akció csak azért történt, hogy átverjék a Farkast, hogy előbb ő higgye, hogy mindenkinek túljárt az eszén, és ehhez Piroskát használták csaléteknek. A sztori tanulsága így hát nem az, hogy ártatlan kislányok tartózkodjanak a farkasoktól hemzsegő erdőben történő mászkálástól, hanem az, hogy a farkasoknak kell óvakodniuk ártatlan kinézetű kislányoktól és azok nagymamáitól; röviden, a farkasoknak nem tanácsos egyedül az erdőbe merészkedniük. Ugyancsak felmerül az az érdekes kérdés is, vajon mivel múlatta idejét az édesanya, miután egy teljes napra megszabadult a kislányától."

2011. október 13., csütörtök

Idézet

Nemrég találtam egy idézetet:

"You don't have a Soul.
You are a Soul.
You have a body."

C. S. Lewis 

Hogy milyen igaza van! 

2011. október 8., szombat

Megoldódott

Képzeljétek, megoldódott!
Nem rám haragszik, nem én vagyok a hibás!
Kiderült, hogy valaki más, valahol máshol megsértette/megbántotta, vagy nem is tudom, mi történt, mert azt nem árulta el.
Az előző bejegyzésben kifejtett "dolog", beszélgetés vagy egy hete történt. Akkor megkérdeztem, hogy én voltam, én tettem valamit, és mivel nem válaszolt, úgy gondoltam, úgy értettem, hogy igen.
Erre kiderült, hogy nem, és azért nem keresett, mert el kellett vonulnia kicsit helyretenni magát. Holott segíthettem volna. Igaz, nem tanultam pszichológiát, menedzsmentes voltam, így csak alapszinten értek valamit hozzá, de lehet, hogy tudtam volna segíteni, mégha kicsit is.
Megértem, hogy egyedül akar boldogulni, csak aggódtam, na.
Ráadásul vizsgáztatott is az a szemét, kíváncsi volt, hogy reagálok. Úgy néz ki, hogy jól reagáltam (azzal, hogy magamra vettem), mert ma többször is vigyorgott, és mikor lemocskos-szemétládáztam, nevetett.
Mondtam neki, hogy máskor ne csináljon ilyet, és hogy szóljon, ha valami gond van, hátha segíthetek, vagy legalább annyit, hogy tudjam, mi van vele, hol van.

Még mindig eltűnik-elmegy, nem lesz mindig velem, de legalább már tudom, hogy állunk.
A mocsok. 

2011. október 6., csütörtök

Kicsit máshogy

Hogyan lehet valakit úgy megbántani, hogy nem teszünk valamit? Vagy hogy nem mondunk valamit? 
...
Oké, oké, tudom, nincs általánosítás.
Akkor elölről.

Hogy tudok valakit másképp, másféleképpen megbántani? És ugyanígy kiengesztelni?
Most (hangosan) gondolkodom, vagyis írok, de ez nem hangos, nem püfölöm a billentyűket, meg aztán a notebook nem is kattog, mint a normál billentyűzet.... na szép, jól eltértem a tárgytól.
Vissza. 

Amiket mondtam, nem volt gond. Ahogyan mondtam, nem volt gond. Amiket és ahogyan tettem, nem volt gond.
Azzal sem, amit nem mondtam ki vagy nem tettem meg.
Szóval megbántottam, természetesen nem szándékosan, és ráadásul tudtomon kívül (különben nem történt volna meg), és nem is tudom, hogy mivel.
Csak annyit tudok, hogy megbántottam.

Kérdés, hogy hogyan lehet kiengesztelni. Hogyan tudom kiengesztelni, helyrehozni? Mit kell tennem, mondanom, gondolnom, vagy nem-tennem, nem-gondolnom, nem-mondanom, hogy rendbe jöjjünk?
De inkább az a gond... inkább úgy mondom, hogy nem így kell rendbehozni. Nem tudom, hogyan, de nem a szokásos módon. Teszem azt felajánlok valamit. Vagy nem is tudom.... hogyan lehet máshogy? Másféleképpen, más dimenzióban ezt megoldani? 
Nem tettekkel, gondolatokkal, mondatokkal, hanem máshogy, más módon...

Hogy mit tehettem? Elképzeltem valamit, és most így visszagondolva, talán ez volt az, ami nem tetszett neki. De azért, mert úgymond ő önmagának nem tetszett/tetszik. Szerintem meg tökjó, meg szuper, meg minden. Ez történt valamikor augusztus végén, és azóta alig-alig, oké, szinte semennyire nem kommunikáltunk. Vagyis én próbáltam elérni, de nem tudtam. Azt nem tudom, hogy azért nem, mert nem hallott meg, vagy azért, mert meghallott, csak nem reagált...
Sok dolga van, ezt megértem, természetesen vannak külön töltött időszakaink, de az utóbbi időben, nincs fél éve, annyira sokat voltunk együtt, hogy hozzászoktam, most meg furcsa, hogy nem érem el. Furcsa érzés, egyedül-érzés.

Ebből azt szűröm le, hogy épp azzal bántottam meg, hogy tetszett, amilyen, holott ő pont azt nem szereti.
Ez olyan, minthogy... magyarázd meg a... tudom, rossz példa... magyarázd meg a nagyon csúnya macskának, hogy neked így tetszik, szerinted szép. Ezzel is az a nehéz, hogy nem tudod, mikor, hogyan reagál. 

Most úgy érezheti, ha távol van, jobb nekem, jobban elvagyok, holott ugyanúgy szükségem van rá.
A bűvös szó: mindig.
Még szép, hogy szükségem van rá. Nem arra, hogy tegyen valamit, vagy ugorjon az első szavamra, hanem csak szimplán létezzen, hogy tudjam, hogy... van nekem. 
Csak én ismerem. Csak én tudok róla - ez jobban tükrözi a valóságot. És ez nagyon jó érzés, és felvállalom, mégha önzőnek tűnök is.
Higgyétek el, nektek is jó érzés lenne.
Ismerni viszont nem ismerem a szó eredeti értelmében. 
Eddig nem mondta, hogy bármi gondja lenne akármivel, amit tettem, mondtam, kértem stb. Egy szóval sem, pedig volt, hogy sokáig "összenőttünk". 

Ne értsetek félre, nem tanácsot kérek. Sőt, még hozzászólást sem várok. Ez olyan téma, hogy én sem tudok hozzászólni. Hi-hi.
Á! Szóviccnek is rossz. 

Alszom még párat. Hátha meggondolja magát, vagy rájövök a módszerre.
... 

2011. szeptember 24., szombat

Egy, megérett a meggy


   Néhány évvel ezelőtt a szemem elé került egy könyv, Janet Evanovichtól a Stephanie Plum-sorozat első kötete. A harmadik kötet után angolul kezdtem el olvasni, és (most néztem) idén adják ki a 18-at, amiből én 15-ig (plusz a félkönyveket is) olvastam.
   Csak ajánlani tudom, már többször is ajánlottam, többet nem is írok erről.
   Most néztem, és bár kb. egy-másfél évvel ezelőtt is láttam, hogy filmet terveznek belőle, most találtam előzetest, tényleg leforgatták, az USA-ban január végén mutatják be.
   Megnéztem a szereplőket, és szokás szerint elborzadtam. Persze, hogy máshogy képzeljük el a főhősöket, mint ahogy a filmszereplőket válogatják, de ennyire?
   Aztán megnéztem az előzetest, és az valamit javított a kedvemen.
   De Morelli nem Morelli! És Ranger sem! 

   Innen le tudjátok tölteni, konkrétan magát az előzetest.

Hol vagytok?

Hol vagytok? Merre jártok? Miért hagytatok egyedül?

Ansel?...

Tan?...

Idared?...

Éjjel a párnám alatt, nappal a táskámban vagy a zsebemben, nyakamban, mellettem az asztalon. Ez csak fizikailag van így. Mostanában nem vagytok itt. Miért? Merre jártok? Miért hagytatok egyedül?
Persze, fizikailag nem vagyok egyedül, de akkoris!

Mit csináltok? Begyűjtő körút, mint múltkor? Akkor nem tartott ennyi ideig.
Hogy elboldogulok egyedül is? Úgy ahogy, de nem az igazi.
Hogy elég, ha fizikailag itt, egyébként meg ott vagytok? Ja, nektek elég.
Tisztítás? Az is megtörtént, szinte minden nap.
Hogy türelmetlen vagyok? Annyira nem, grrr....
Aggódok? Egy kicsit.
Ki miatt? Mindannyiunk miatt. Igen, magam miatt is.
Ideges vagyok? Egyre jobban. 

Mikor jöttök vissza? 

2011. szeptember 18., vasárnap

Ilyet - még egyszer - soha!!!

   Hadd (igen, így írják a 'hagy' szót felszólító módban) írjam le, hogyan telt a délelőttöm. Effektíve.

   Rövid összefoglaló: van itt a közelben egy kis tó, amolyan üdülőterület, anyámék ismerősének is van egy nyaralója, és ma lejött, és elhozta azt a csomagot, amit anyám küldött. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy odamenjek, felmarkoljam, odaadjam azt, amit én küldök, és visszajöjjek.

   És ez hogy történt a valóságban?

   6:15 - ébresztő. Szokásos reggeli fürdős és kajás dolgok, pár oldal olvasással.
   6:50 - elindulok a közeli buszmegállóba.
   6:55 - helyijáratos busszal a buszpályaudvarra.
   7:03 - megérkezem a buszpályaudvarra. 
   7:30 - távolsági busz indul.
   7:58 - távolsági busz megérkezik a célállomásra. (Ment még tovább, csak én ide jöttem. Érdemes megjegyezni, hogy ez az út busszal 28 perc.)
   8:05 - elfoglalom helyem a tó mellett.
Cél: megvárni, amíg az  ismerős megérkezik - ez kb. 9 órára volt lebeszélve. Ez azért jó, mert 9-re megérkezik, gyors csere, rohanás a buszmegállóba, felszállok a 9:16-os buszra, és valamivel 10 óra után hazaérkezem.
   9:16 - sehol senki. És ez azért gond, mert 10:54-kor jön a következő busz.
Különbség: 1 óra 38 perc. Nincs mit tenni, várok tovább.
   10:00 - ismerős megérkezik, kicseréljük csomagokat, gyorsan elmegyek mosdóba, de összesen kb. 8 perc alatt megvan minden. Visszaülök a tó mellé.
   10:30 - kimegyek a  buszmegállóba.
   10:36 - megérkezem a buszmegállóba. Pedig direkt lassan mentem.
   10:54 - megáll egy Golfos, hogy a közeli kolostorból jön, megy a városba, behozna. Beszállok. Kedvesnek tűnt, az is volt.
   11:11 - kiszállok az első jó buszmegállóban.
   11:19 - indul a buszom, amivel átutazom a várost, és a túloldalon leszállok.
   11:49 - hazaérkezem.

   Tanulságok: ha kerekítek, kb. 6 órám ment el arra a pár percre. Nem érte meg.
A tó szép volt, jó volt, szép idő volt. Az is csak kicsit kárpótol, hogy nemcsak szezámos kiflit kértem anyámtól, hanem chocolate chipet is (utólag).  Sajnálom, hogy nem volt nálam semmi olyan ajándékféleség, amit a Golfosnak adhattam volna, amiért behozott. (Busszal dupla idő.)

   Mi lett volna a B verzió? 10:58-ra kiérek, és ha nagy szerencsém van, oda-vissza futással elértem volna a 11:11-es buszt. Van egy olyan érzésem, hogy nem értem volna el, mert az oda-busz késett. Akkor mennyit kellett volna várnom? 3 óra 40 percet.

   Mondok én nektek valamit. Ne csodálkozzon az ország, hogy ennyire nem vagyunk mobilok. Hogy ennyire rossz a tömegközlekedés. Itt vagyunk 26 évesen, friss házasok vagyunk, nincs lakásunk, nincs kocsink, gyakorlatilag az a vagyonunk, amit megeszünk, és a használati cikkeink (ruha, könyv stb.), és annyit sem keresünk, hogy félre tudnánk tenni.
   Csak nekünk nem volt és nem is lesz arra zsénk, hogy letegyem a jogsit, kocsira meg pláne. 
   Ha lett volna jogsim, és autónk, a hat óra helyett kb. másfél lett volna ébredéstől hazaérkezésig. És nem kellett volna akkor kelnem, amikor dolgozni is kelek. "Majd délután pihensz." Aha, persze. SEMMI NEM PÓTOLJA A SZOMBATI ÉS VASÁRNAPI REGGEL HAT ÉS 10 KÖZÖTTI ALVÁSIDŐMET. SEMMI!
   És egyre csak növekszik az az idő, amit alvás helyett másra töltök. Soha nem fogom tudni pótolni az alvásidőmet, és nem csodálom, ha idegroncs leszek. Mert bekényszerítenek a "dolgozz-nyolctól-négyig" munkaidőbe. Jelen esetben fél nyolctól fél négyig. Vagy hatig. Épp amennyit kell. Esetleg kilencig. Ja, és hétvégén is.
   Bezzeg, ha nem olyan családi háttérrel indulok, amilyennel... 

   De az biztos, hogy SOHA többet nem csinálok ilyet. Évente egyszer megyek haza, legfeljebb háromszor, majd akkor elintézem úgy. Bár gyűlölöm azt, hogy málhás szamárként utazom buszon-vonaton (hátizsák, laptoptáska, szatyrok mindkét kézben), és gyalogolok egyikről a másikra, meg itt a városban. Vagy jöjjenek le ők, mert nekik van kocsijuk.

   Hát így telt a délelőttöm. Effektíve. 

2011. szeptember 16., péntek

Logók változása

   Nézem itt a statisztikákat, és az Érdekességek - autójelek változása c. bejegyzés vezet.
   Találtam még a gépen logóváltozatokat, úgyhogy felmásolom mindet, és úgy néz ki, hogy egyelőre ennyi van, de ha találok még valahol a raktárban, összegyűjtöm.


 

































2011. szeptember 14., szerda

Jégkorszak 4.

Nézzétek, nézzétek!!


... és igen, péntek lesz az a július 13. 

2011. szeptember 13., kedd

Összetett játék

Most egy kicsit összetettebb, utánajárósabb játékra hívlak meg titeket.
Természetesen itt is pontot érnek a megfejtések, jelen esetben úgy néz ki, hogy: 2+2+1+1+1+1+1, azaz 9 pontot gyűjthettek.

Azért összetett a feladat, mert két kissé nehezebb részből (ezek a kétpontosak), és öt, viszonylag könnyebb részből áll (ezek az egypontosak). Viszont!
Ha megvan a nehezebb rész megoldása, onnan már könnyebb a könnyebb részt megfejteni.

Mindenkinek szeretnék felkészülési, gondolkodási időt és lehetőséget adni, úgyhogy most a bejegyzés alá ne írjatok megfejtéseket. Ha közérdekű kérdésetek van, az természetesen mehet lentre, de inkább e-mailben írjatok, és válaszolok (csúcsidőn kívül: az esti órákban és hétvégén).

Határidőt most nem adok, elfoglaltak vagytok (én is), és ezt is egyfajta könnyítésnek szánom a rövid határidős, ki-a-gyorsabb feladatokhoz képest. (Ha két hét múlva találtok ide, akkor is él a játék, hiszen e-mailben beszéljük meg a részleteket.)

Nos, akkor:

Kétpontos feladatok:

Adott hét, azaz 7 szó.
Mi a kapcsolat közöttük - egyik szinten és másik szinten?

antrozous, artibeus, corynorhinus, eptesicus, lasiurus, myotis, nycteris 


Egypontos feladatok:

A fenti felsorolást további öt, azaz 5 taggal egészítsétek ki. 


Hajrá! 


2011. szeptember 12., hétfő

John Carter

   Láttátok már ezt az előzetest? Engem 1:14-nél kezdett érdekelni.


Többet nem is akarok elárulni, meg én sem igazán néztem utána, inkább kivárom, és talán eljutunk moziba is, hogy megnézzük. Én szeretnémmegnézni. Elvileg 2012. március 8-án kezdik vetíteni.

Csak saját felelősségre: 

2011. szeptember 11., vasárnap

??

Tudjátok, ki ő?


Segítség: az oldalon  van valami, ami...

2011. szeptember 8., csütörtök

Díj

   A minap értesültem arról, hogy a Cacoethes Scribendi által rendezett szavazáson 3. helyet ért el az Yval júLiusban. Sok-sok köszönet a szavazóknak, és von Birkennek az oklevélért!

2011. szeptember 7., szerda

A mi nyelvünk

Előre szólok, az alábbiak a nyugalom megzavarására alkalmas képi és szöveges megjelenítést tartalmaznak! Ha olyan témát vetettem fel, amivel nem értesz egyet vagy - hogy úgy mondjam, "magadra veszed" -, kérlek az első adandó alkalommal nyomd ki az oldalt!
Jelen esetben nem fogadok el kritikát, de a szimpla véleményektől nem zárkózok el.

Tehát a mi nyelvünk... 
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én örülök, hogy magyarnak születtem, magyarul beszélek, és itt élek. Fiatal vagyok, sokan a koromban, vagy még fiatalabb korban elmennek/elmentek külföldre. Én nem akarok külföldre menni, és magam mögött hagyni a nyelvet, amit beszélek, a kultúrát, amit nagyrészt nem szeretek (mert valljuk be, elég sok rossz van benne), a megélhetés kérdéses, bizonytalan szinte minden, mégsem hagynám itt az országot.
Miért? Mert bízok benne, hogy még az én életemben visszanyeri... fényét? ami jár neki? önmagát? Ott akarok lenni, mikor... á, mindegy.
És elkeserít, hogy csak a pusztulást látom. Tévében, újságban, könyvben, mindenhol azt látom, hogy a magyarok sem tudnak magyarul beszélni. Mi mással lehetne jobban elpusztítani egy népet (na jó, a fegyvereken kívül), mint azzal, hogy tönkretesszük a nyelvét? Vagy egyszerűen elvesszük. Próbálták ezt a latinnal, némettel. Mégis megmaradt, túlélte. De most jön az angol. Mert a más mindig jobb.

Majd elfelejtettem, kerestem idézeteket, amiket dőlt betűvel jelölök. Mindegyik dőlt betűs rész idézet.

 "Minden nemzetnek fő kincse a nyelve
Bármit elveszíthet, visszaszerezheti,
De ha nyelvét elveszti,
Isten se adja vissza többé."
Gárdonyi Géza

Gyönyörű, teljes, jól felépített nyelvünk van. Olvastam valahol, és igazat is adok a szerzőnek, hogy amíg az angoloknak szótár kell, hogy Shakespeare-t eredetiben tudják olvasni, annyira különbözik az angol és óangol, ha minket ledobnának István király udvarába, valószínűleg simán megértenénk egymást. Mert a fiatal nyelvek még fejlődnek, változnak.
Ha döcögve is, de nagyrészt megértjük a Halotti beszédet vagy az Ómagyar Mária-siralom c. verset.
Miért nem értjük meg teljesen? Mert annak idején jól működő abc-nk helyére bevezették a latint, és évszázadokig tartott, mire mindegyik betűnkre találtunk megfelelő latin formát.
Hogy írják a latinok a 'ty'-t, 'ű'-t vagy csak szimplán az 'á' betűt? Sehogy. Ott van nekik öt db magánhanzó. A magyarban mennyi van? 14. Hát nem hangzik szebben, ha mindet felhasználjuk? Aztán csodálkoznak, mikor magyar nyelvet hallanak, hogy milyen dallamos, és mégsem szlávnak hangzik.

Ide képet hoztam. Nem fűznék hozzá semmit. (Nagyrészt azért, mert nem tudtam kimásolni a pdf-ből, és nincs kedvem begépelni.)


Visszatérve a nyelvre, találtam magyar nyelvre vonatkozó idézeteket.


1820:
JAKAB GRIMM, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.

1830:
SIR JOHN BOWRING, a hazánkat fölkereső angol utazó és irodalmár, aki magyar írók és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy: A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek...
Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke...
A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény.

1840:
N. ERBESBERG világhírű bécsi tanár: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."

1825:
BERZSENYI DÁNIEL "Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.

1976:
MAGYAR ADORJÁN: "A legtöbb európai nép csak kereszténységre térése után tanult meg írni-olvasni, míg a magyarság saját rovás írását csak a kereszténységre térése után kezdte elhagyni (mert)... az Egyház ezt a pogányság maradványaként kezelte."


És úgy veszem észre, hogy az a nyelvtan, ami összetartja nyelvünket, kezd széthullani. Egyre több helyen látok, hallok olyanokat, amiktől fejemet verném a falba.
Volt egy időszak, amikor a "de viszont" terjedt el. Nyelvhelyességileg nem helyes, ha két, azonos értelmű kötőszót írunk egymás mellé. Végigpörgettem a helyesírási szabályzatot, de nem találtam benne semmit. Pedig nem véletlenül alakult így ki. Ez tkp. duplázás. Fölösleges.
Ott az egybe írás - különírás, összetett szavak esetében, és pl. ebben az esetben: 'ugyan az' és 'ugyanaz'. Tudom, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de a kettő között nagy különbség van, teljesen más esetben használják, és más is a jelentése. Mostanában egyre többször futok bele, hogy különírják, holott nem is kéne. Sőt.
Az új "divat", amit megintcsak egyre többször látok, az a "-ba/-be" használata. Addig nem gond, hogy a 'hova' kérdésre tényleg ez a válasz, de a 'hol' kérdésre miért?? Egymás között elfogadom. Anyámtól sem nézem el, de nem szólok neki. Viszont zavar. Nem véletlenül találták ki annak idején, hogy a '-ba' és a '-ban' ne csak alakban, hanem jelnetésileg is különbözzön egymástól. Ha mindkét kérdésre a '-ba' a válasz, akkor már simán elé tehetnénk egy 'in'-t, és le van tudva. Nem lenne egyszerűbb? Csak épp idegen.
Aztán ott van a jól felépített birtokos szerkezetünk. Erre jó példa az egyik dolgozatunk átolvasásakor merült fel, csoportban írtuk, és az egyik tag ezt írta címnek: A marketingje a postának. Szerintem magyartalan. The marketing of the post. Ezt értem. De magyarul már nem így fordítunk. Mikor németet tanultam, és mostanában, mikor angolról fordítok, az első, hogy a mondat végéről kezdem nézni a szöveget. Erre is hoztam idézetet:

Kemény Ferenc - Magyar nyelvünk tökélyéről

Az angol és amerikai nyelvészeknek azon felfogása, hogy the best grammar is no grammar at all óriási, végzetes tévedés. Hogy sok nyelvben vannak fölösleges nyelvtani kategóriák, abból nem az következik, hogy minden nyelvtan fölösleges. A magyar éppenséggel azért a legtökéletesebb létező nyelv, mert nyelvtani kategóriákban igen gazdag, s ugyanakkor úgyszólván semmilyen nyelvtani tehertétele nincsen. (Azért mondom, hogy 'úgyszólván', mert a nem szenvedő vagy visszaható, hanem tisztán cselekvő igék némelyikének ikes ragozása kétségtelen tehertétel, de egészében véve csekély.) Nyelvbúvárlat és honszerelem című írásomnak egy olvasója levelet intéze hozzám, amelyben megütközik azon, hogy énszerintem a magyar nyelv úgy illik a gondolatra mint bőr az emberi testre, míg minden egyéb nyelv csak úgy mint jól vagy rosszul szabott ruha. Mert - kérdi a levélíró - a magyar 'szó' miért fejezné ki pontosabban az illető fogalmat mint például a német Wort vagy a francia mot?

Magában véve persze egy magyar 'szó', német Wort, francia mot stb. teljesen egyenértékű. A lényeges kérdés azonban az, mily lehetőségei vannak egy bizonyos nyelvnek 
1. minél több fogalomnak egyszóvali jelölésére (vagyis szóképzésre);
2. egyetlen szóval nem jelölhető összetett fogalmak célszerű jelölésére;
3. fogalmak célszerű, szabatos módoni összekapcsolására, vagyis ítéleteknek mondatokba öltöztetésére.

Mindezekben a magyar nyelv egyszerűen felülmúlhatatlan. Hogy egyes más nyelvek erészben mily tökéletlenek, azt hadd mutassam be ehelyt egy magyar és francia között vont háromrétű párhuzamon. Persze, amint mondám, az angol meg a többi is mind jóval tökéletlenebb mint a magyar, de ezúttal azért választottam a franciát, mert erről az a légbőlkapott legenda van elterjedve, mintha különlegesen világos, szabatos volna a kifejezésmódja.

A francia mot szó teljesen elszigetelten áll a francia nyelven belül, semmilyen más szót belőle képezni nem lehet. (A francia - s nagyrészt az angol is - épp azért hemzseg úgy a latin-görög kölcsönszavaktól, mert saját szóképzési lehetőségei igen-igen szűkösek.) Nézzük meg ezzel szemben, mi minden képezhető a magyar szó-ból:
szózat - szavaz - szavazó - szavazás - szavazat - szaval - szavalás - szavalat
- szól - szólás (elszólás - leszólás megszólás) - szólal - felszólal -
felszólamlás - szólam - szólamoz - szólamozás - szónok - szónokol - szónoklás
- szónoklat - szónoki - szónokias - szónokiasság.

Összetett fogalmak kifejzésében a magyar eljárás haladó (progresszív), vagyis kívülről befelé, a különös ismérvtől a fogalom magva, lényege felé irányul; míg a francia pont fordítva, a központból a kerület felé, a lényegestől az esetleges felé irányul, vagyis hátráló (regresszív). Például: a düledező viskó tetején ülő fekete gólya - franciául: la cigogne noire assise sur le toit de la cabane caduque (betűszerinti magyar szemléltetésben: a gólya, fekete, ülő, rajta tető, neki viskó, a düledező).


Mindezekkel nem akarok téríteni, dorgálni, panaszkodni (na jó, egy kicsit), semmi célom nincs vele, csak talán annyi, hogy kiírjam magamból azokat a dolgokat, amik idegesítenek.
Zavar, hogy olyan nyelvünk van, ami most, 2011-ben majdhogynem egyedülálló az élő nyelvek között, nem becsüli meg senki, folyamatosan külső támadások érik, és félek, hogy elveszik, széttörik, tönkre teszik, pusztán azért, mert az, ami.
És még csak azt sem tudjuk/ismerik, honnan ered. De ez másik történet, és nem megyek bele.

2011. szeptember 5., hétfő

Gondok, és megintcsak gondok


"when you kiss me, do you still taste her
are you thinking of, are you thinking of me
with your lips pressed tightly up against his skin
does your body still scream my name"



Megint megváltozott a blogger.
...
Vagy nem is megint?

Mostanában minden megváltozik. Mindent újítanak, és sokszor az új rosszabb, mint a korábbi verzió.
Azon gondolkodom, hogy az 5.62-es winampot lecserélem valami régebbi verzióra.
Hogy miért?
Mondok egy példát. Van egy szám, amit szeretnék egymás után mondjuk tízszer meghallgatni. Régi winamppal mi volt a teendő? Egymás után tízszer megnyomtam a 'Q'-t.
Most mi lesz az egymás-után-tízszer-benyomom-a-Q-betű-t eredménye? Az, hogy nincs kijelölve következő számnak semmi. Mert elsőre bejelöli, aztán meg ki. Aztán megint be, aztán megint ki. Ha páratlan lenne, egyszer még lejátszaná. 
Vagy ha sokat jelölök ki, és valamit kétszer, akkor az első jelölést törli, és beteszi a számot tizenhatodiknak.

...

Vagy lehet, hogy csak a 7 nem kompatibilis a winamppal? (fejvakarás)
XP-n nem volt gond ebből.
Csak várok két hetet, amíg felgyorsul a netünk.

Apró bosszúságok, de akkoris jól el tudják rontani a kedvem.
Mégis azt kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb gondom.

Sajnálom, hogy "zaklatlak" titeket.


Ui.: mi a furcsa a fenti idézetben?