Már több bejegyzés futott a fenti cím alatt.
Elvileg nem vagyok tipikus skorpió. Inkább a rosszabbik fajta dominál bennem.
De még fiatal vagyok, nem találtam meg magam. A testi reakciókat folyamatosan figyelem, magamban jegyzetelek, és lassan már tudom, hogy mi mit vált ki belőlem. A nem testi dolgokkal jóval határozatlanabb vagyok.
De a miért régen is érdekelt, csak talán kevésbé. Mert elvileg (Artie-nál volt egy személyiségtesztes bejegyzés, amit elvégeztem, és az jött ki, hogy) érdekel a működés. Hogy a dolgok hogyan és mint működnek.
A miért is idetartozik, nem?
Akkor:
Miért ünneplünk? Miért vannak ünnepek? Most nem a régi hagyományokra gondolok, hanem csak szimplán a mostani napokra. (És most eltekintek a fogyasztói társadalom által diktált Költs! parancstól.)
Miért nagy dolog, ha valakinek születésnapja vagy névnapja van?
Én úgy vagyok az ünnepekkel, hogy nem szeretem őket. Karácsony, húsvét, egyebek. Valaki egyszer meghatározta, hogy mikor és mi legyen, és azóta úgy van.
A szünetet szeretem, nem is azzal van a gond.
Hanem azzal, hogy úgy érzem, erőltetett. Olyan értelemben, hogy akár akarom, akár nem, azon a napon ez meg ez az ünnep van, és neked ezt meg ezt kell csinálnod. Vagy nekem. Vagy általában.
A születésnap-névnap már más. Az évfordulók megint mások. A születésnapot nem választhatjuk - na, jó, persze, hogy mi akartunk pont akkor "kilépni", de nem a mai fejjel választottuk. A névnapok régen meghatározott rendjén nem igazán változtathatunk. Már persze akinek olyan neve van, amit akár tízszer is ünnepelhet egy évben, és választhat, az oké. De mit csináljon, akinek egy évben csak egyszer lehet névnapja?
Az egyéb évfordulókat pedig mi választjuk, még szép, hogy megünnepeljük.
Holnap születésnap. Nem Darolyné, az övé márciusban van.
Várom? Nem igazán számítok újra, ezért inkább olyan semlegesféle.
Mert a szám változik, másnak miért kéne változnia?
Boldog szülinapot, Eszter :)
VálaszTörlésAz ünnepek arra jók, szerintem, hogy kicsit megálljunk, elgondolkozzunk az életről, arról a gondolatról, mait az az ünnep elénk tár, és egy kicsit megpihenjünk. Kiszakítanak a hétköznapok monotonságából. Én szeretem őket. Nálunk nincsenek kötelező dolgok: sonka, kocsonya..., csak ha kedvem van, de nem mindig van kedvem :D
Nagyon köszönöm, Grapes:)
VálaszTörlésTudod, miért nem szeretem az ünnepeket? Mert nem tudom lereagálni őket. Nem tudom, hogyan viselkedjek:) Tudom, hülyén hangzik, de ez van:)
Ti csináljátok jól: nincs kötelező dolog:)
Szerintem is az ünnepek célja és értelme az, hogy kicsit kiszakadjon az ember a mókuskerékből. Régen, mikor ezek az ünnepek, legalábbis egy részük kialakult, nemigen volt más szórakozási és kikapcsolódási lehetősége az embereknek a szántás-vetés, betakarítás, állatterelés, miegyéb mellett. Kitaláltak hát maguknak pár ünnepet, amikor kicsit leereszthettek. Téli-nyári napforduló, tavaszköszöntő, mifenék. Csupa természetközeli ünnep, szerintem szerettem volna őket. :D Aztán persze jött a kedves keresztény egyház, és a meglévő ünnepek idejére kitalált magának mindenféle saját izékéket, amibe asszimilálhatta a régieket. Az, hogy így elanyagiasodtak, és elértéktelenedtek, fogyasztói társadalmunknak köszönhető, ehhez már nincs sok köze az egyháznak. De engem is egyre jobban idegesítenek. Ráadásul jönnek még az olyan ünnepek, amiket innen-onnan szakasztunk, mint a valentin-nap, amit az amcsi filmekkel/könyvekkel importáltunk, és szerintem a virágboltosok és nasigyártók terjesztették el itthon. Na, ha valami, a valentin-nap kikészít.
VálaszTörlésDe a szülinapokkal nincs bajom, főleg a gyerekekével, hiszen a szülőknek természetesen megünnepelendő, emlékezetes esemény egy gyerkőc érkezése, és annak évfordulói. :)
Boldog szülinapot nem-Darolynnak! :D:D:D
Köszönöm!
VálaszTörlésIgen, egyetértek veled.
Hát én imádom az ünnepeket. :-D Főleg ha sok a finomság, meglepi és jó a beszélgetés. :-) XD Egyébként ugye köszöntöttelek időben, kedves Darolyn? :$ :-)
VálaszTörlés:D Látod, erre nem is gondoltam:) Mindig a jó oldaláról fogod meg a dolgokat:)
VálaszTörlésÉs igen, köszöntöttél és pont időben volt:)