Jó reggelt!

   Jól megtréfált így korán reggel az óra.

   Felébredtem, álmosan kinyitottam a szemem, kissé felemelkedtem, hogy megnézzem, mennyi az idő, és azt láttam, hogy fél tíz. Bár szívesen átfordultam volna a másik oldalamra, felkeltem, mert ha tízkor fel akarom tenni a rejtvényt, az előkészületeket meg kell tenni.

   Kijöttem a nagyszobába, bedugtam a gépet a konnektorba, be is kapcsoltam, és mikor hátat fordítottam az erőműsaroknak, pillantásom a faliórára esett: 7:57.

   Itt átfutott az agyamon egy rész káromkodás, hogy miért nem tudtam később ránézni a fél tizet mutató másik órára, egy rész sajnálat, hogy most már nem megyek vissza aludni, hisz bekapcsoltam a gépet, és egy kicsi öröm, hogy legalább úgy tudok gépezni, hogy nem G elől foglalom a gépet.

   Így bízzak meg az elemes órákban, mi?

   Sebaj, ettem-ittam, most stand up-ot hallgatok.

   Gondoltam, ha már ilyen korán idekerültem, és karácsony van, hozok valami meglepetést, de az a helyzet, hogy nem maradt semmi a tarsolyban. A történeteket és a kapcsolódó plusz jeleneteket ismeritek, az összes novella fennvan, ha mondjuk Marsot hozok, az nem meglepetés, mert a tervek szerint az a következő bolygó, amiről bővebb anyag kerül fel.

   Aztán eszembe jutott, hogy haikuk még vannak. A karácsony meg az elérzékenyülés ünnepe. (Kövezzetek meg, de nem szeretem a karácsonyt. Kivéve az ajándékokat.)

   Átnéztem a haikukat, de nem igazán találtam alkalomhoz illőt, pedig vannak olyanok, amik az én mércémmel nézve is "lágyak".

   

   Sajnálom, de be kell érnetek ünnepi jókívánságaimmal, és akkor kívánok mindenkinek sok és kellemes pihenést, meg mindent, ami jó!

   Ha már nincs hó, ne keseredjünk el, így is lehet karácsonyozni.