Valami...

...gubanc lehet odabenn.

Azért az már jelent valamit, hogy tegnap este hirtelen annyira elfogott a hiány egy szereplőm iránt, hogy majdnem elsírtam magam...

Mostanában megint egyedül vagyok. Parkolópályára tettek...

Oké, tudom, dolog van... 

Zavar az erőben

Vagy valami hasonló.

Tegnap este történt. De lehet, hogy csak az én fejemben. Nem volt napkitörés, tehát nem lehet arra fogni. Még csak be se fejeztem a Pi életét.

Nem tudom, mi és hogyan, de úgy éreztem, hogy valami megváltozott.

Igaz, hogy ma olyan voltam, mint a mosott..., de valahogy mégis másabb volt. Mintha nem idegelt volna ki minden. Vagy csak hagyom, hogy átfolyjon rajtam. Vagy szándékosan visszaszorítom az idegességet.

Nem tudom, mi, és azt sem, hogy hogyan, de valami megváltozott...

Most nem álmok

   Szoktam figyelni a testem reakcióit. Már általánosban rájöttem, ha hidegről melegre megyek, vagy fordítva, egyből elkezd folyni az orrom.

   Ha lefekvés előtt nem rázom fel a párnát, és az agyongyűrött párnára fekszem, nem tudok elaludni.

   Ilyenekre gondolok.

   Néhány évvel ezelőtt azt figyeltem meg, hogy akklimatizálódnom kell: ha hosszabb ideig vagyok a hidegben, akkor a meleg lakásban is fázok (kb. két óra), vagy ha kinn túl meleg van, kell idő, hogy a hűvösebb lakásban lehűljek, addig csak folyik rólam a víz (kb. fél óra).

   Úgy néz ki, hogy ezt az akklimatizálódást felül kell írnom. Az elmúlt majdnem két hétben, az ünnepek alatt, itthon voltunk, nem igazán mentünk sehova. A benti hőmérséklet viszonylag állandó, olyan 20-21°C. Most is, egy hete is.

   Egy hete pólóban és pizsamanadrágban ültem ugyanitt (a radiátor mellett), és jól elvoltam.

   Most melegítő alsó és -felső, pluszban egy kötött "háttakaró". Fázok. Nem két óráig, egész este. Egész nap.

   Egy időben a kinti hőmérsékletre fogtam, hogy ha kint hidegebb van, bent én is fázok. De ez már nem él, mert kinn viszonylag jó idő volt ma, 7 °C, és így is fáztam.

   Van egy tippem, hogy mi lehet a gond.

   Nem szeretek a közeli bevásárlóközpontba menni, mert mindig zsúfolt, és annyira sok a negatív kisugárzás, meg a nemtörődöm ember, hogy felidegesítem magam. Ezért szoktam zenét hallgatni. Így is átérződik, de csak közvetve. A zenére figyelek, és az falat emel, amin nehezebben törnek be a rossz gondolatok/tapasztalatok.

   Most, hogy megint elkezdődött a munka, ráadásul már előre tudom, hogy a következő három hét amolyan 7/24 lesz, már előre ideges vagyok.

   Belülről fázok, amin nem segít, ha öt réteg ruhát veszek fel. Ideig-óráig el tudom esténként vonni a figyelmem, de hosszú távon nem fog segíteni.

   Ma reggel, a második munkanapon olyan fájó szemmel keltem, mintha nem pihentem volna itthon közel két hetet. Mintha ez nem történt volna meg.

   És ezen lehet változtatni. Csak már átkerültem abba az életkorba, amikor már van veszítenivalóm. Nem, vagyonom nincs, semmi. De még tudok lejjebb süllyedni. Igaz, talán a váltásra is lenne lehetőségem. De nem arra a váltásra, amire szükségem lenne, aminek örülnék. Már nem olyan világ van. Vagy még.

   De talán egyszer eljön az én időm is.

   És hogy miért nem álmok? Mert zavarosak, nem is igazán emlékszem rájuk, és nem olyanok, hogy érdemes lenne megörökíteni őket. Ráadásul a legjobb álmodós időszak (reggel nyolc körül) kimarad a hétköznapokon. 

Álmok

   Az éjjel két jelentősebb álmom is volt, és mindkettőben repültem.

   1.

   Egy kis faluban voltam, kora reggel. Már nem tudom, hogy miért kellett kimennem, talán munka miatt. Két busz indult vissza, olyan 7:15 és 7:30 körül. Az elsőt alapból nem céloztam meg, egyébként is elment mellettem, nem értem volna el. A második volt a cél. Jóval korábban jött, kb. két perccel az első után, de addigra már ott voltam a buszmegállóban. Jött a busz, teljesen tele volt. Elöl ketten szálltunk volna fel, az elsőt még felengedte a buszos, de engem már nem. Mert nem férek fel. Nem azért, de elég kis helyet foglalok, a másik, hogy a következő busz délután kettő környékén indult. Mit csináljak annyi ideig ott? Annyira kiakadtam, hogy kiabáltam és szitkozódtam. Aztán azt mondtam, hogy rendben, akkor repülni fogok.

   Jól begomboltam a kabátomat, és felemelkedtem. Nemrégiben esett, és amerre indultam, még eső- és viharfelhők voltak, de kikerültem őket. Aztán nem tudtam irányítani, merre repüljek, és az úticélhoz képest az ellenkező irányba "sodródtam", de nagyon szép épületeket láttam. Egy kisebb térre értem, ahol valami karácsonyi buli lehetett, gólyalábakon jártak mikulások, és kirakodás volt.

   Ennyi, itt többre nem emlékszem.

   2.

   A másik álom egy repülőtér mellett lévő szállodában játszódott. Új-Zélandon. Ismerősök voltak ott, középiskolai kollégiumi szobatársak, anyám, meg sok ismeretlen. A szálloda előtt állt egy férfi. Már sötétedett, és megkérdeztem tőle, hogy azok esőfelhők, vagy csak szimplán sötétedik. Azt mondta, hogy nem lehet tudni, majd kiderül. Én meg odamentem a füves rész közepére, és felemelkedtem, hogy megnézzem, milyen felhők azok. Ahogy egyre jobban emelkedtem, és hátrafordultam, feltűnt a Nap. Épp ment le, de ahogy magasabbra mentem, egyre többet lehetett belőle látni. Gyönyörű narancssárga korong volt, simán belenézhettem, nem lett gond belőle. Körülötte is nagyon szép sötétnarancs színű volt az ég. Visszafordultam, de azok nem felhők voltak, csak szimplán sötétkék volt az ég. Álmomban is elcsodálkoztam, majdhogynem tátott szájjal néztem a színeket.

   Aztán leereszkedtem, féltérdre-félhasra érkeztem a fűre, magyarul leestem. Aztán bementem az épületbe, hogy megkeressek valakit. Egy Christian nevű, sötétbőrű srác is utazott velünk a repülőn, és neki akartam elmondani, vagy megmutatni ezt a látványt.

   Benn az épületben a földszinten volt a konyha, mellette a lépcső az emeletre. Eléggé labirintusszerű folyosók voltak, ahonnan sok kis zug nyílt, mint pl. szobák, fürdők. Megtaláltam az én szobámat is, elég sokan laktunk benne, levettem a kabátot, és barátnőmet szólítottam, miközben a többiekkel kártyázott, neki is meg akartam mutatni a látványt, de lepisszegett, nem figyelt rám. Ezután indultam a srác keresésére. Nézelődtem jobbra-balra, fürdők voltak, lányok szobái, anyámmal is összefutottam, meg tanárokkal. A fiúk szobáit is megtaláltam, csak egy-egy függöny volt az ajtó, de csak másodszorra találtam meg a srácot. Észrevett, és kijött. Mondtam neki, hogy négyszemközt szeretnék beszélni vele, menjünk, és keressünk valami helyet.

   Mert mindenhol voltak, a folyosón, a szobák is tele voltak. Elindultunk egy irányba, ahol társalgók voltak, de ott is ültek. Elkanyarodott a folyosó balra, a végén volt egy félig könyvtár, félig tévészoba, az egyik asztalnál Teddy (Farkasházy Tivadar) ült és nézte a tévét.

   A tévészoba melletti helyiség, ami szintén tele volt könyvekkel, üres volt, csak nem lehetett lelülni, mert egy málladozó kissámli, egy instabil közepes sámli és egy rozoga szék volt benne. Még engem sem bírtak volna el, nemhogy a kétméteres srácot. Ja, igen, annyira magas volt, hogy a csípőjét karoltam át.

   Aztán itt ért véget ez az álom, mert a srác már nem jött be, és fel is ébredtem.

   Az járt egész végig a fejemben, hogy én fel tudtam emelkedni, és másnak is meg akartam mutatni (barátnőmnek, a srácnak), úgy, hogy fogom a kezüket, és őket is felemelem. Már történt ilyen, nem újdonság. Alkalmam viszont nem nyílott rá.

   A másik, hogy ha van szárnyam, miért nem azt használom? Erőlködtem, hogy feljebb tudjak emelkedni. De! Nem emlékszem, hogy tényleg lett volna szárnyam.

   Páromnak elmondtam ezt az utóbbi dolgot. Azt mondta, hogy nincs szárnyam. Persze, most nincs. De az álomban még lehetett, csak nem emlékszem rá, hogy volt-e. Meg hogy nem bírna el. De igen, elbírna, mert olyan lenne, lásd Devyn. 

Ez történt 2012-ben

Visszagondolva sok dolog történt, és szinte semmi nem történt. Jó év volt, hogyha a húzós és lazább időszakokat kiegyenesítjük.

Január elején írásbeliztem angol szaknyelvből.

Az eredmény február elején derült ki: sikerült.

Áprilisban anyám és öcsém egy hétvégét nálunk töltöttek, sétáltunk a városban, moziban is voltunk. 

Áprilisban találkoztam egykori szobatársammal, barátnőmmel a szülinapján.

Júniusban megnéztük a Prometheust. 

Júliusban végre lett vezetékes netünk. 

Júliusban életünkben először Horvátországban nyaraltunk, egy hetet töltöttünk el Primoštenben. 

Júliusban megnéztük a Batman harmadik részét (The Dark Knight Rises). 

Augusztus végén szóbeliztem angol szaknyelvből.

Szeptember végén kaptam eredmény, szerencsére ez is pozitív lett.

Így már novemberben kézhez kaptam a három éve esedékes diplomámat.

Októberben pályázatot adtunk be egy egyetemi lakásra.

A novemberi hosszúhétvégét anyósoméknál töltöttük.

Decemberben be is költöztünk, az én családom segített a költözködésben.

Decemberben láttuk a Hobbitot és a Pi életét. 

Még a nyáron ellopták párom biciklijét, levágták a tárolóban a láncról. Miután kiköltöztünk, a volt főbérlő telefonált, hogy találtak egy biciklit a tárolóban. Így ez is visszakerült hozzánk.

Ez így mind szép és jó, de azért nem volt egyszerű. Sok hétvégét az irodában töltöttem, volt több 12-14 órás munkanap is, párom is összevissza dolgozott, így előfordult, hogy alig találkoztunk.

De megint fellángolt az olvasási láz, szerencsére páromra is átragadt. Ebből kifolyólag akaratlanul is "áttevődött" a székhelyem a Molyra.

Bár a blog rovására ment ez a sok mással töltött idő, szeretném életben tartani ezt a felületet is. 

Álmok

   Közben eszembe jutott a néhány nappal ezelőtti álmom.

   Ide egy kis magyarázat szükséges. Előzmény.

   Szóval álmaimban van egy srác, akit "régről" ismerek, de fogalmam sincs kicsoda. Akit szívesen megérintek, holott általában távolságtartó vagyok. Aki annyira vonz magához, mint adott esetben a csoki. Vagy az olvasás. Vagy az alvás. Mániákusan, na.

   Eddig egyszer álmodtam olyat, hogy csak öleljük egymást, ez volt az előzményben. Nemrég egy kicsit többet szerepelt az álmomban. Odahaza valami falubuli lehetett, mert egy kis térre székeket, asztalokat tettek ki, és kisebb tömeg gyűlt össze. Volt ott két férfi, akik elkezdtek mondani nekem valamit, de annyira csúnya volt az egyik, hogy féltem tőle. Szerencsére az egyik rokonom megjelent, és így kimentettem magam.

   De egész végig az volt a fejemben, hogy "mikor jön már meg?". Az álom elejére nem emlékszem, de úgy tudom, akkor nem találkoztunk. Csak tudtam, hogy majd később jönnie kell. Épp a rokonommal beszéltem, amikor mondja, hogy "nem tudja, hogy jó-e vagy sem...", megfordultam, és azt gondoltam, "nagyon jó", mert megérkezett. Magas, széles vállú, rövid fekete haja volt, fekete kötött pulcsit viselt, meg talán barna nadrágot. Vagy rajtam volt barna nadrág. Mindegy.

   Szóval megérkezett, és az egyik székhez ment, leült. Odamentem hozzá, és leültem a szomszéd székre. Előredőltünk, és a térdünk összeért. Talán még meg is fogta a combom.

   És ennyi. Felébredtem.

   Egy év telt el a két álom között. Már nem vagyok biztos benne, hogy a nagyobbik sólyomszem megegyezik az álombéli sráccal. Csak azt tudom, hogy bármikor bármennyit szívesen álmodnék vele.

2012

Január

• Angol középfokú szaknyelv, írásbeli vizsga

Február

• Angol középfokú szaknyelv, írásbeli vizsga - eredmény, sikerült
• Nagyon hideg volt, -20°C, Tanárnőéknél alvás

Július

• Primošten, Šibenik, Trogir

November

• Átköltözés Fecskeházba

December

• Marciéknál előszilveszteri buli

Álmok

   Mostanában többször is eszembe jutott, hogy jó lenne az álmaimat lejegyzetelni, hogy később is visszaolvashassam, esetleg felhasználjam valahol, valamikor. Hamarabb is elkezdhettem volna, mert néhány napja is jót álmodtam, de már elfelejtettem, hogy mi volt az.

   Tehát a mostani éjszaka termése. Több részletben történt, és már nem emlékszem rá pontosan. Sajnos.

   Ott kezdődött, hogy többen is mentek egy átalakított villanyoszlop felé, és amikor olyan 1-1,5 méter magasan felmásztak a kis "kosárba", adott időpontokban leugráltak kis "szerkezetekbe", a két lábnak kialakított helyen kellett beleállni, és mint a római harci szekerek, csak fordítva, a hátsó része magasabb volt, és állva kellett utazni benne.

   Ketten jöttek értem, hogy elvigyenek magukkal, vagyis nekem is bele kellett ugranom egy ilyen szerkezetbe. Egy idősebb pasek és egy fiatalabb kísért. Az idősebb nézte az óráját, és amikor másodpercre pontosan is egész volt, leugrott. Innen gondolom, hogy a szerkezetek adott időközönként (percenként) jöttek. De csak akkor, amikor érzékelték, hogy van fenn valaki.

   Szóval az idősebb ember elment (leugrott), mi meg ottmaradtunk a fiatallal. Már nem emlékszem, hogy én kérdeztem, hogy hova megyünk, vagy magától kezdett el mutogatni, de megfordított, a csillagokra mutatott (á, igen, éjszaka volt, vagy legalábbis sötét). Közben néztem az órát, és 32 másodperc volt, tehát alig fél perc, és ugrania kellett, és mondogattam neki, hogy nemsokára indulnia kell, de nem foglalkozott velem.

   Számomra ismeretlen csillagképre/csillagokra/alakzatokra mutatott, és valami olyan nevet mondott, amit nem ismerek, aztán azt mondta, hogy nem is oda megyünk, és másfele mutatott, de már nem tudom, hogy mire és hova, mert azt vettem észre, hogy megcsókolt.

   Én meg csak néztem, és csodálkoztam, és azt mondtam, hogy de hisz csak tíz perce ismer.

   Aztán felébredtem.

   De az álom folytatódott, már "félúton" lehettünk, vagyis végül én is ugrottam. Ez a rész is rövid volt, amolyan átmeneti, motelszobaszerű. Egy szobában voltunk a fiatalabb pasekkel, és jöttek... talán ellenőrök, mint a vonaton? Tényleg nem tudom, milyen funkciója volt, de bejött egy egyenruhás férfi egy kutyával, a kutya körbeszaglászott a szobában, felment az ágyra, és arra a párnára pisilt, amelyiken nem én aludtam. Megjelölte a területét. 

   A valóságban nem ismerem azt a kutyát, meg senkit az álomból, ott mégis tudtam, hogy a kutya szeret engem, és féltékeny arra, hogy más van velem, és ezért jelölte meg a területét. Odamentem, és rávertem a fenekére, hogy mégis mit képzel. Ő meg felemelte a farkát, és lespriccelt, mire megint felébredtem.

   Úgy látszik, könnyebb volt felébredni, mint ott rendbe tenni magam. De ebben az álomrészben volt az is, hogy össze kellett pakolnom, és nagyon nehéz volt, mert sok cuccom volt, és azok is szétszórva, a rajtam lévő cipőt is levettem és bedobtam egy zsákba, másikat vettem fel. Épp mikor elkészültem, akkor jött valaki, és elég hangosan kiabált, mindenki haptákba vágta magát, de engem nem zavart. Azt hiszem, ezután jött a kutyás rész.

   Aztán megint folytatódott az álom, most már a "túloldalon" voltunk. Egy nagy épületben voltunk, sokan, sok ismeretlennel. Világos volt benn, a falak is fehérek voltak. Emlékszem, hogy lépcső tetejéről néztem le egy aulaféleségbe, ahol sok asztalt toltak össze, és már sokan körülülték.

   Gyűlés kezdődött, amin nem vehettem részt, de szívesen meghallgattam volna, miről van szó. Bevittek egy szobába, amolyan lakosztályféleségbe, volt ablaka is, meg egy asztal, másra nem emlékszem. Nem láttam más szobákat, de tudtam, hogy sok ilyen szoba van. És sok lány van, akinek ugyanaz volt a feladata, mint nekem: szépen felöltözni, és utána valami gyorstalpalón kellett részt vennünk. Hogy megismerjük azt a világot, a kultúrájukat, szabályokat, ilyesmi. 

   Úgy látszik ezek lányokat rabolnak el.

   Valami habos-babos rózsaszín ruha volt rajtam, szoknya, amit magamtól nem vennék fel. Amikor azt mondtam "tükör", a szoba falán megjelent egy tükör. Instrukciókat kellett adni, és olyan lett, mint amit szerettem volna. Az egész szoba belső fala ilyen technológiával volt kialakítva, az asztal is. Nem sokáig "csinosítottam" magam, mert kinézve az ablakon madárinváziót láttam.

   Sok lány volt kinn, és megpróbálták megölni a hatalmas fekete madarakat, amik hollók vagy varjak lehettek, de tényleg nagyok voltak, majdnem embernagyságúak. Szinte semmi esélyük sem volt.

   Ott és akkor hirtelen nem értettem, de így utólag elgondokodtató, hogy minek rabolnak el olyan sok lányt, akiket aztán nem tanítanak meg harcolni? Hiszen azért kellett a sok lány, mert a madarak sokat megöltek. De ők nem harcost akartak. És ez volt a szerencsém, hogy még nem szocializáltak be.

   Mi, akik benn voltunk ebben az épületben, védett helyen voltunk.

   És megint jött egy érthetetlen rész: kimentünk. Gondolom, elbízták magukat, és azt hitték, hogy már eléggé legyőzték a madarakat. Tehát kimentem, mások is kinn voltak, fiatal lányok, akik nézelődtek, és harcolók. Talán akkor is kerestem a fiatalabb paseket, aki elvitt erre a helyre, de sehol nem találtam.

   Egy zöld parkban voltunk, néhány fa is volt, de elég szellősen. És akkor jött egy nagy fekete "felleg", tele madarakkal. Megfogtam a mellettem lévő lány kezét, aki a testvérem volt (nincs lánytestvérem, és az álmomban sem volt, nem értem, miért alakult így). Elkezdtünk rohanni, húztam magam után az épületek közé, mert ő feladta, nem akart szaladni, de én csak húztam. Egy kisebb ház hátsórészéhez mentünk, kinyitottam a fedett terasz ajtaját, és belöktem a lányt, aki átváltozott egy nagyobb játékbabává. Nem halt meg, csak valahogy átalakult. Nem értettem, most sem értem. De ő feladta. Magamhoz öleltem, és onnantól nálam volt.

   Bezártam az ajtót, megpróbáltam elbújni, de egy madár kiszagolta, hogy ott van valaki, és betörte az ablakot, hogy bejöjjön. Én meg nézelődtem, hátha találok valamit, amivel harcolhatok ellene, de csak egy kalapácsot találtam. Valami ilyesmit:

   És elkezdtem ütni a fejét. Szerencsém volt, mert valahogy úgy találtam el, hogy lefejeztem.

   De nem nyugodhattam meg, mert hallottam, hogy jött egy másik madár. Gyorsan kinyitottam a ház ajtaját, és bementem. A villágítás azonnal felkapcsolódott, mert érzékelte, hogy van ott valaki. Becsuktam az ajtót, és mondtam, hogy a villany kapcsolódjon le, sötétedjen, ilyenek. Hallottam, hogy a madár szimatol. Egy helyiséggel beljebb mentem, ott is eljátszottam, hogy az ajtót megpróbáltam jól elzárni, és a villanyt lekapcsolni, de akkor is hallottam, hogy jön a madár.

Még egy helyiséggel beljebb mentem, egy hálószobába, ott is bezártam az ajtót, és mikor egy kicsit messzebb a falnak dőltem, akkor vettem észre, hogy egy kisgyerek kuporog az ágyban.

   Annyira rosszul éreztem magam, hogy bár akaratlanul, de veszélybe sodortam. Azt hittem, lakatlan a ház, mert olyan állapotban volt, erre egy kisgyerek is volt ott, és már hallottam a madarat.

  És akkor nagy zaj, robbanások, felfordulás: jött a felmentő sereg. Többen voltak, már nem tudom, hányan, de gyakorlatilag legyalulták a ház emeleti részét. Csak arra emlékszem, hogy a fiatal srác, akivel jöttem, ott volt, és talán az történt ezután, hogy visszavittek a nagy épületbe.

   Az álom végére már csak halványan emlékszem. Egy kisebb, hosszúkás teremben voltunk, és én ott álltam a "főnök" felőli végén. Többen is álltak ott, és a fiatal srác is ott volt.

   Ha jól emlékszem, én mentem oda hozzá, és háttal a mellkasának dőltem. Erre a főnök valami olyasmit mondott, hogy "Látom, megismerkedtél Torettóval." És amikor leültünk, együtt mentünk a székhez, és az ölébe ültem.

Jó érzés volt, hogy végre "mögöttem áll", és "összetartozunk". Szinte az egész álom alatt őt kerestem, és a végére meg is találtam.

Érdekesség: Vavyan Fable Álmok tengere c. könyvében szerepel Toretto lovag.

De a két Toretto egyáltalán nem hasonlít egymásra a fejemben. 

Lassú-szám-válogatás

Hogy a blog napló funkcióját kihasználjam (és hogy ne foglaljon helyet a gépen), bemásolok ide egy listát azzal a céllal, hogy könnyebben megtaláljam.

Még évekkel ezelőtt összeállítottam különböző számokból egy olyan (egyébként sárga színű) cd-lemezt, amin rock- és metálegyüttesek lassúszámai voltak.

Rengeteget hallgattam, nagyon szerettem azt az "albumot", de rossz hatással volt rám, eléggé depressziós lettem.

Most is vannak olyan számok, amik "megviselnek", mégis szeretem hallgatni őket. Végülis skorpió vagyok. Önpusztító.

Tehát a lista:

1. iced earth – ghost of freedom
2. hammerfall – always will be
3. hammerfall – glory to the brave
4. halloween – dont stop beeing crazy
5. halloween – time
6. iced earth – i died for you
7. iced earth – melancholy
8. iced earth – watching over me
9. in flames – metaphor
10. dream theater – waiting for sleep
11. dope – another day goes by
12. sonata arctica – mary lou
13. stratovarius – celestial dream
14. halloween – if i could fly
15. dominium – mouth like an open wound
16. guano apes – pretty in scarlet
17. guano apes – living in a lie
18. linkin park – my december
19. guano apes  – quietly 

Kiegészíteném* néhány azóta összeszedett, szintén depressziósító lassúszámmal:

1. bullet for my valentine – welcome home (sanitarium) - metallica-feldolgozás
2. bullet for my valentine – tears don't fall (akusztikus gitár) 
3. bullet for my valentine – a place where you belong
4. bullet for my valentine – all these things i hate
5. atreyu – no one cares
6. atreyu – so wrong

  

*a lista bővül, ha találok újat

Papa Roach - Decompression Period

Hogy régen mennyire szerettem ezt a számot!

Papa Roach - Decompression Period

Here today gone today
Hurry up and wait
I'm never there for you or me
Can't you read the story of our lives
Death to me and life for you
Something isn't right
And I need some space to
Clear my head to think about
My life

And I can't be alone

I just need some space
To clear my head to think about my life
With or without you

We fight it out
We work it out
Give me some time to unwind

I must confess
I'm falling apart
Breaking your heart
Crying with you on the phone
We're walking on thin ice
I hope it doesn't break

Mile by mile we're farther apart
And it's one empty bottle
And two broken hearts
Night after night we are falling apart
Now it's two broken bottles
And four empty hearts

Decompression
Depression period