Álmok

   Az éjjel két jelentősebb álmom is volt, és mindkettőben repültem.

   1.

   Egy kis faluban voltam, kora reggel. Már nem tudom, hogy miért kellett kimennem, talán munka miatt. Két busz indult vissza, olyan 7:15 és 7:30 körül. Az elsőt alapból nem céloztam meg, egyébként is elment mellettem, nem értem volna el. A második volt a cél. Jóval korábban jött, kb. két perccel az első után, de addigra már ott voltam a buszmegállóban. Jött a busz, teljesen tele volt. Elöl ketten szálltunk volna fel, az elsőt még felengedte a buszos, de engem már nem. Mert nem férek fel. Nem azért, de elég kis helyet foglalok, a másik, hogy a következő busz délután kettő környékén indult. Mit csináljak annyi ideig ott? Annyira kiakadtam, hogy kiabáltam és szitkozódtam. Aztán azt mondtam, hogy rendben, akkor repülni fogok.

   Jól begomboltam a kabátomat, és felemelkedtem. Nemrégiben esett, és amerre indultam, még eső- és viharfelhők voltak, de kikerültem őket. Aztán nem tudtam irányítani, merre repüljek, és az úticélhoz képest az ellenkező irányba "sodródtam", de nagyon szép épületeket láttam. Egy kisebb térre értem, ahol valami karácsonyi buli lehetett, gólyalábakon jártak mikulások, és kirakodás volt.

   Ennyi, itt többre nem emlékszem.

   2.

   A másik álom egy repülőtér mellett lévő szállodában játszódott. Új-Zélandon. Ismerősök voltak ott, középiskolai kollégiumi szobatársak, anyám, meg sok ismeretlen. A szálloda előtt állt egy férfi. Már sötétedett, és megkérdeztem tőle, hogy azok esőfelhők, vagy csak szimplán sötétedik. Azt mondta, hogy nem lehet tudni, majd kiderül. Én meg odamentem a füves rész közepére, és felemelkedtem, hogy megnézzem, milyen felhők azok. Ahogy egyre jobban emelkedtem, és hátrafordultam, feltűnt a Nap. Épp ment le, de ahogy magasabbra mentem, egyre többet lehetett belőle látni. Gyönyörű narancssárga korong volt, simán belenézhettem, nem lett gond belőle. Körülötte is nagyon szép sötétnarancs színű volt az ég. Visszafordultam, de azok nem felhők voltak, csak szimplán sötétkék volt az ég. Álmomban is elcsodálkoztam, majdhogynem tátott szájjal néztem a színeket.

   Aztán leereszkedtem, féltérdre-félhasra érkeztem a fűre, magyarul leestem. Aztán bementem az épületbe, hogy megkeressek valakit. Egy Christian nevű, sötétbőrű srác is utazott velünk a repülőn, és neki akartam elmondani, vagy megmutatni ezt a látványt.

   Benn az épületben a földszinten volt a konyha, mellette a lépcső az emeletre. Eléggé labirintusszerű folyosók voltak, ahonnan sok kis zug nyílt, mint pl. szobák, fürdők. Megtaláltam az én szobámat is, elég sokan laktunk benne, levettem a kabátot, és barátnőmet szólítottam, miközben a többiekkel kártyázott, neki is meg akartam mutatni a látványt, de lepisszegett, nem figyelt rám. Ezután indultam a srác keresésére. Nézelődtem jobbra-balra, fürdők voltak, lányok szobái, anyámmal is összefutottam, meg tanárokkal. A fiúk szobáit is megtaláltam, csak egy-egy függöny volt az ajtó, de csak másodszorra találtam meg a srácot. Észrevett, és kijött. Mondtam neki, hogy négyszemközt szeretnék beszélni vele, menjünk, és keressünk valami helyet.

   Mert mindenhol voltak, a folyosón, a szobák is tele voltak. Elindultunk egy irányba, ahol társalgók voltak, de ott is ültek. Elkanyarodott a folyosó balra, a végén volt egy félig könyvtár, félig tévészoba, az egyik asztalnál Teddy (Farkasházy Tivadar) ült és nézte a tévét.

   A tévészoba melletti helyiség, ami szintén tele volt könyvekkel, üres volt, csak nem lehetett lelülni, mert egy málladozó kissámli, egy instabil közepes sámli és egy rozoga szék volt benne. Még engem sem bírtak volna el, nemhogy a kétméteres srácot. Ja, igen, annyira magas volt, hogy a csípőjét karoltam át.

   Aztán itt ért véget ez az álom, mert a srác már nem jött be, és fel is ébredtem.

   Az járt egész végig a fejemben, hogy én fel tudtam emelkedni, és másnak is meg akartam mutatni (barátnőmnek, a srácnak), úgy, hogy fogom a kezüket, és őket is felemelem. Már történt ilyen, nem újdonság. Alkalmam viszont nem nyílott rá.

   A másik, hogy ha van szárnyam, miért nem azt használom? Erőlködtem, hogy feljebb tudjak emelkedni. De! Nem emlékszem, hogy tényleg lett volna szárnyam.

   Páromnak elmondtam ezt az utóbbi dolgot. Azt mondta, hogy nincs szárnyam. Persze, most nincs. De az álomban még lehetett, csak nem emlékszem rá, hogy volt-e. Meg hogy nem bírna el. De igen, elbírna, mert olyan lenne, lásd Devyn.