2020. május 20., szerda

Kedvenc versek

Christian Morgenstern: A költői menyét

Patak kövére dobta köpenyét
és ráültette a menyét
a menyét.

De hát
miért?

A vigyori hold,
pszt, a titokkal kipakolt
s csakhamar megtudta a part,

hogy az agya-
fúrt bestia
mindössze rímelni akart.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

JUHÁSZ GYULA: Anna örök (1926)

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Joseph von Eichendorff: Varázsvessző 

Dal szunnyad minden dologban,
álmodozva egyre vár,
s a világ kezd dalba nyomban,
csak varázsigét találj.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Arany János: Honnan és hová? (1877)

...
Mély homályban, éjfél tájban,
Kis fény is ha nagynak tetszik,
Hogy a föld körén bolyongtam:
Egy barázdát én is vontam.
...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése