Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem szeretem a határidőket.
Az elmúlt években annyi határidős dolgom volt, hogy ha meghallom ezt a szót, nekiáll tikkelni a szemem.
Na, jó, ez így nem igaz. De azért kicsit megélénkül a vérnyomásom.
Most mégis van egy határidő, amit muszáj lesz betartanom. Magamnak határoztam meg, nagyon kicsi külső segítséggel. Annyira elenyésző volt a segítség, hogy a hatására az eredetihez képest felére csökkentettem az intervallumot.
Még hónapokkal ezelőtt elterveztem, hogy feljavítom a történetem. Egyszer átmentem már rajta nyelvtanilag, de most mélyebbre akartam ásni. Szét akartam - akarom szedni, és azokat a részeket, amik nem tetszenek, át akarom írni.
Októberben egyszer átolvastam, ez már második volt, és bejelöltem azokat a részeket, amik szerintem problémásak. Az eredmény: több mint hatszáz piros buborék. Persze ebben benne vannak a szóismétlések (ahány ismétlés, annyi buborék), meg minden, amire hirtelen felindulásból megindult a kezem.
Most a buborékok eltüntetése a feladat. December 20-ig el kell vele készülnöm.
És utána elküldöm.
Hogy elolvassák.
(Remélem, hogy elolvassák. Azt írták, hogy elolvassák.)
Ez azért elég jó motiváció. Nem is a határidő szó lebeg előttem.
Csak a dátum.