Kicsit máshogy

Hogyan lehet valakit úgy megbántani, hogy nem teszünk valamit? Vagy hogy nem mondunk valamit? 

...

Oké, oké, tudom, nincs általánosítás.

Akkor elölről.

Hogy tudok valakit másképp, másféleképpen megbántani? És ugyanígy kiengesztelni?

Most (hangosan) gondolkodom, vagyis írok, de ez nem hangos, nem püfölöm a billentyűket, meg aztán a notebook nem is kattog, mint a normál billentyűzet.... na szép, jól eltértem a tárgytól.

Vissza. 

Amiket mondtam, nem volt gond. Ahogyan mondtam, nem volt gond. Amiket és ahogyan tettem, nem volt gond.

Azzal sem, amit nem mondtam ki vagy nem tettem meg.

Szóval megbántottam, természetesen nem szándékosan, és ráadásul tudtomon kívül (különben nem történt volna meg), és nem is tudom, hogy mivel.

Csak annyit tudok, hogy megbántottam.

Kérdés, hogy hogyan lehet kiengesztelni. Hogyan tudom kiengesztelni, helyrehozni? Mit kell tennem, mondanom, gondolnom, vagy nem-tennem, nem-gondolnom, nem-mondanom, hogy rendbe jöjjünk?

De inkább az a gond... inkább úgy mondom, hogy nem így kell rendbehozni. Nem tudom, hogyan, de nem a szokásos módon. Teszem azt felajánlok valamit. Vagy nem is tudom.... hogyan lehet máshogy? Másféleképpen, más dimenzióban ezt megoldani? 

Nem tettekkel, gondolatokkal, mondatokkal, hanem máshogy, más módon...

Hogy mit tehettem? Elképzeltem valamit, és most így visszagondolva, talán ez volt az, ami nem tetszett neki. De azért, mert úgymond ő önmagának nem tetszett/tetszik. Szerintem meg tökjó, meg szuper, meg minden. Ez történt valamikor augusztus végén, és azóta alig-alig, oké, szinte semennyire nem kommunikáltunk. Vagyis én próbáltam elérni, de nem tudtam. Azt nem tudom, hogy azért nem, mert nem hallott meg, vagy azért, mert meghallott, csak nem reagált...

Sok dolga van, ezt megértem, természetesen vannak külön töltött időszakaink, de az utóbbi időben, nincs fél éve, annyira sokat voltunk együtt, hogy hozzászoktam, most meg furcsa, hogy nem érem el. Furcsa érzés, egyedül-érzés.

Ebből azt szűröm le, hogy épp azzal bántottam meg, hogy tetszett, amilyen, holott ő pont azt nem szereti.

Ez olyan, minthogy... magyarázd meg a... tudom, rossz példa... magyarázd meg a nagyon csúnya macskának, hogy neked így tetszik, szerinted szép. Ezzel is az a nehéz, hogy nem tudod, mikor, hogyan reagál. 

Most úgy érezheti, ha távol van, jobb nekem, jobban elvagyok, holott ugyanúgy szükségem van rá.

A bűvös szó: mindig.

Még szép, hogy szükségem van rá. Nem arra, hogy tegyen valamit, vagy ugorjon az első szavamra, hanem csak szimplán létezzen, hogy tudjam, hogy... van nekem. 

Csak én ismerem. Csak én tudok róla - ez jobban tükrözi a valóságot. És ez nagyon jó érzés, és felvállalom, mégha önzőnek tűnök is.

Higgyétek el, nektek is jó érzés lenne.

Ismerni viszont nem ismerem a szó eredeti értelmében. 

Eddig nem mondta, hogy bármi gondja lenne akármivel, amit tettem, mondtam, kértem stb. Egy szóval sem, pedig volt, hogy sokáig "összenőttünk". 

Ne értsetek félre, nem tanácsot kérek. Sőt, még hozzászólást sem várok. Ez olyan téma, hogy én sem tudok hozzászólni. Hi-hi.

Á! Szóviccnek is rossz. 

Alszom még párat. Hátha meggondolja magát, vagy rájövök a módszerre.

...