[...]

   Elindulok a part mentén, de pár lépés után megdermedek.

   Valaki nem messze áll tőlem. Becsukom a szemem, és amikor kinyitom, még mindig ott van. Tesz egy lépést előre. Ezt nem látom, csak hallom a homok súrlódását.

   Melegség fut rajtam végig, dübörög a szívem. Úgy érzem, el kéne mennem, de lefagyok, és csak állok egy helyben, a sötét árnyat figyelve.

   És az árny közelít. Egyre rosszabbul érzem magam, de nem mozdulok, nem vagyok képes megmozdítani a kezem, a lábam, akármit, pedig mást sem szeretnék jobban.

   Néhány méterre előttem megáll…