...búcsúzok. Lehúztunk együtt több mint négy évet, majdnem négy és felet. Összeszoktunk, az elmúlt években egymáshoz idomultunk. Sok élmény van mögöttünk, jó és rossz is természetesen. Sokat látott pár vagyunk. Szó szerint.
Most mégis búcsúzok. Mondanám, hogy nehéz döntés volt, de ez nem lenne igaz. Viszont meg kellett hoznom.
Nem is volt annyira nehéz. Valójában már régóta dédelgettem a tervet. Hogy keresek mást. Újat. Többször is nekifutottam, és a hétvégén sikerrel jártam.
Talán az volt a gond, hogy túl keveset láttam már benne. A kezdeti újdonság, tudjátok, az a kezdeti izgatottság, hogy bármit csináljak, csak ott legyen, kezdett lelohadni. Persze azóta is együtt csináltunk mindent, de a varázs elillant.
A hiba egyértelműen bennem van. Változok. Nézelődök. Szemet vetek másra is.
...
Azt hiszem, igazán még bele sem gondoltam, hogy hamarosan megválok tőle. A közelemben lesz, ki tudja, mikor lesz még rá szükségem (vagy neki rám), de már jóval kevesebb időt töltünk együtt.
Az izgatottság (már másodszorra kezdem úgy, hogy igza...) kezd éledezni, és szerintem majd akkor teljesedik ki, mielőtt találkoznék az újjal.
...és tudjátok, mi lesz a durva? Találkoznak egymással. Az egyikkel megyek oda, és a másikkal jövök el.
De ami ennél is durvább, hogy G találta nekem az újat!
(Mint ahogy én is az övét.)
Ui.: Hamarosan visszatérek, csak mostanában nagyon magához ragad a gépem: olvasok.
