Az első helyezett egyértelmű. Az azóta kedvenc, hogy elkezdtem olvasni. A többit pedig második helyezettel jelölöm, mert nincs kedvenc. Inkább olyan kategóriába sorolom a könyveket, hogy szerettem olvasni vagy nem, illetve hogy jó volt, de...
1. -
Vis Major Vavyan Fable abszolút kedvenc. Ezt a könyvet hatszor olvastam el az elmúlt 10 évben, és mindannyiszor más fogott meg benne. Az elején még a humor, a számomra furcsa szavak tetszettek, a fogalmazás, a szereplők stílusa, aztán a köztük lévő kapcsolatra figyeltem. Nagyon izgalmas, és annyira akciós, hogy szerintem, ha VF az USA-ban élne, már rég filme(ke)t készítettek volna a könyveiből.
2. Ha Vavyan Fable, akkor
Fodor Ákos.
Egyszóval: haiku.
2. -
Dobpergés Sevillában Arturo Pérez-Reverte könyvére néhány évvel ezelőtt bukkantam. Egy papról szól, aki egyházi nyomozóként megy Sevillába, hogy felkutassa azt a hackert, aki betört a pápa gépére. A cselekmény fordulatos, bemutatja Sevillát, a főszereplő személyiségét pedig nagyon szerettem.
2. -
Stephanie Plum Janet Evanovich könyvsorozatát szingli fejvadászként magyarosították, engem inkább elrettentett. Aztán elolvastam az első három részt magyarul, és annyira megtetszett, hogy az összes többit is elolvastam. A szereplők szerethetők, valóságosak, a könyvek fő cselekménye pedig a 15. részben is van olyan jó, mint az elsőben. Kedvencet nem tudnék kiemelni a 20 részből (vannak ,5 könyvek is), viszont bemásolok ide egy kis párbeszédet. Ez az egyik, ami nagyon megmaradt, a másikat hosszú lenne körülírni.
„– Ó, Istenem! – kiáltott fel Connie, amikor beléptem az irodába. – Megtetted!
– Tessék?
– Milyen volt? Részleteket akarok!
Lula is felnézett az iratkötegek közül.
– Aha, rászántad magad – állapította meg.
Tágra nyílt a szemem döbbenetemben.
– Honnan tudjátok? – Megszaglásztam magam. – Érezni rajtam?
– Csak úgy nézel ki, mint aki halálra kefélte magát – mondta Lula. – Olyan kipihent vagy.
– Aha – bólintott Connie. – Kielégült.
– A zuhany tehet róla – magyaráztam. – Ma reggel hosszú, pihentető zuhanyt vettem.
– Bárcsak nekem is lenne ilyen zuhanyom – sóhajtotta Lula.
– Vinnie bent van?
– Aha, tegnap késő éjjel ért haza. Hé, Vinnie! – kiáltott Connie. – Stephanie keres!
Elfojtott „Ó, te jó ég!” mormolást hallottunk az irodája mélyéről, aztán kinyílt az ajtó.
– Mi van?
– Joyce Barnhardt, az van.
– Munkát adtam neki. – Vinnie rám kacsintott. – Jézusom, csak nem lefektettek?
– Ezt nem hiszem el! – mondtam magasba emelt kézzel. – Lezuhanyoztam. Megfésülködtem. Felraktam egy kis sminket, és új ruhákat vettem. Megreggeliztem. Megmostam az istenverte fogamat. Miért olyan biztos benne mindenki mégis, hogy lefektettek?
– Máshogy festesz – válaszolta Vinnie.
– Kielégültnek – mondta Connie.
– Kipihentnek – tette hozzá Lula.
– Nem akarok erről beszélni! – kiáltottam. – Joyce Barnhardtról akarok beszélni. Odaadtad neki Maxine Nowickit. Hogy tehetted ezt? Maxine az én ügyem!
– Nem sok haladást értél el az ügyben, ezért azt gondoltam, egye fene, hadd próbálkozzon meg vele Joyce is.
– Tudom jól, hogy kapta meg Joyce a munkát. El is mondom a feleségednek.
– Te elmondod a feleségemnek, ő elmondja az apjának, és én halott vagyok. És te tudod, mi leszel akkor? Munkanélküli.
– Igaza van – mondta Lula. – Akkor mindannyian munkanélküliek leszünk.
– Azt akarom, hogy állítsd le az ügyről. Lulával már elkaptuk Maxine-t, amikor Joyce becsörtetett a lotyóseregével, és mindent tönkretett.
– Oké, oké – csitítgatott Vinnie. – Beszélek vele.
– El fogod venni tőle Nowickit!
– Oké.
– Sally hívott, és azt mondta, ma éjjel a bárnál lesz – mondtam Lulának. – Te is akarsz jönni?
– Persze, nem szeretnék kimaradni a buliból.
– Kell fuvar?
– Nem, már van új kocsim. – Tekintete elsiklott mellettem, a bejárat felé. – Amire szükségem volna, az egy pasas, akit beleültethetek. Ő például nem lenne rossz választás.
Connie-val az ajtó felé fordultunk. Ranger volt az, talpig feketében, lófarokba fogott hajjal; a fülében lógó aranykarikák úgy csillogtak, akár a napsugarak.
– Üdv – köszönt Ranger. Amikor rám pillantott, elvigyorodott. Felvonta a szemöldökét. – Morelli?
– A francba! – szitkozódtam. – Ez szégyenletes.” Angolul is bemásolhatom, ha gondoljátok, de ez egész jó fordítás.
Ja, igen, eszembe jutott, hogy van még egy kedvenc, a 15. első bekezdése, ami szerintem pontosan jellemzi Stephanie-t.
"WHEN I WAS a kid, I was afraid of spiders and vegetables. As an adult, I've eliminated vegetables from my fright-o-meter, but I've added a whole bunch of other stuff. Homicidal maniacs, serial rapists, cellulite, Joe Morelli's Grandma Bella, rabid bats, and any form of organized exercise." 2.
Drakula Most nézem, hogy
Bram Stoker is ugyanolyan napon született, mint én. Már régen el akartam olvasni, mikor megláttam, ráadásul szép kötésben: olyan, mintha régi könyv lenne. Levelekből áll az egész, de végig magas szinten tartja az izgalmat. A levelek elején van egy kisebb szívrohamszerű élmény, hogy jaj, mi történhetett, aztán mikor kifejti, hát az nagyon jó. Jól szövi a történetet, folyamatosan fenntartja az érdeklődést. A belőle készült filmek közül nem sokat láttam, de a '92-es Dracula (Anthony Hopkins, Gary Oldman, Keanu Reeves és Winona Ryder) jól visszaadja, és a Dracula halott és élvezi (egyik nagy LN-kedvenc) is a könyv alapján készült.
2.
Égkék bűnök Laurell K. Hamilton könyveivel 2009-ben találkoztam először, azóta szinte mindet elolvastam, azt is, ami magyarul még nem jelent meg. Az Anita Blake-sorozatot véletlenül kezdtem el olvasni, és bár egyértelmű, hogy vámpírtémában a Drakula az alap, számomra ez a sorozat a léc. Nagyon szeretem a szereplőket, a helyszíneket. Látszik, hogy rengeteg munka van a háttérben, a történet folyamatosan bonyolódik, mégsem került bele logikai bukfenc. Csakúgy, mint a Merry Gentry-sorozatban sincs. Ha muszáj kiemelnem kedvencet a sorozatból, a 11. rész lenne az. Megvan benne minden, amit szeretek a történetben. Ez az a világ, ahova elvágyódok. A legnagyobb gondom vele, hogy a kedvenc szereplőimet keveset szerepelteti. Talán majd az újabbakban.
2. V
Ha már vámpírkönyvek,
J. R. Ward a másik léc. A testvérek közül Vishoust bírom a legjobban, így természetesen az ő könyve a kedvenc, amiről csak annyit tudok, hogy zöld, és hogy a címében a szerető szó van (mint mindegyik másik könyvben is). Ahány szerző, annyi vámpírtulajdonság - szoktam volt mondogatni. Ez még belefér. Már várom a következő részt.
2.
Halihó, Jeeves! Ez volt az első könyv, amit
P. G. Wodehouse-tól olvastam. Nagyon sokat nevettem rajta, a szóhasználatokon, a két főszereplő stílusbeli (mind szóbeli, mind öltözködésbeli) különbözőségén. Mellesleg remek segítség problémamegoldáshoz.
2.
Nyakigláb apó Gyerekkoromban volt egy nagykosárra való pöttyös könyv otthon, és elhatároztam, hogy szépen sorban ki fogom olvasni őket. El is kezdtem, de nem jutottam végig rajtunk, noha nagy részüket tényleg elolvastam, mert "komolyabbra" vágytam. Talán így jutottam el VF-hez is. Visszatérve
Jean Webster könyvéhez (amit
innen le tudtok tölteni), azóta is nagy kedvenc. Nemrég elolvastam másodszorra is, felnőttebb fejjel, és ugyanolyan élmény volt, mint annak idején. Levelekből áll, amiből megismerhetjük egy árva írópalánta mindennapjait.
2. Vegyes
Ha jól számolom, ez a tizedik. Ennyit tudtam első körben összeszedni. Persze vannak még könyvek, amiket nagyon szerettem, de mégsem emelek ki. A
Harry Potter-sorozat,
Gyűrűk Ura-sorozat,
Dan Brown-összes természetesen megvolt, utóbbi többször is, de valahogy nem érzem, hogy külön kiemeljem őket. A B
ret Easton Ellis-könyveket is nagyon szeretem,
Chuck Palahniuk könyveit is. Meg még rengeteg mást is. Kevés a hely és az idő, hogy felsoroljam mindet.
Megkérlek,
hullócsillag és
Zora Kilbone, hogy osszátok meg velünk kedvenc könyveitek listáját.
