"Tökmag a tökmag, szotyi a szotyi!"

Pénteken voltunk színházban, ráadásul szabadtérin.

Nem is tudtuk, hogy ott van szabadtéri színpad. Pedig már lassan hat éve élünk itt. (Á, most már értem, mi az a nagy barna négyzet a GoogleEarth-ön.)

A darab plakátja.

Valahol az ötödik perc környékén, mikor az orosz fegyveres katonák berontottak a házba, arra gondoltam, hogy ez akár meg is történhetett. Mint utóbb megtudtam, tényleg megtörtént.

Nagyon durva. Fiatal vagyok még, a háborúk utáni rendszerekről csak hallottam, de teljesen más hallani, mint látni, akár színpadon is, hogy milyen volt. Az biztos, hogy nem szívesen élnék abban az időben.

De sikerült túlélni, hiszen itt vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy a Sanyi bácsi-féle emberek (a főszereplő) nélkül máshogy alakult volna. Először kicsit furcsa volt a stílusa, megértem Marika (a lánya) hozzáállását, de mindenkiben van jó és rossz is, és ezt jól lehetett látni. Igaz, hogy a kereskedelem, a pénz körül forgott az élete, mindig védte a családját és az embereit, jószándékkal cselekedett. És persze humora is volt, meg a zsörtölődése is tetszett, anélkül nem jutott volna el idáig. Mármint a humora nélkül. A zsörtölődések inkább csak még jobban belesüllyesztették a slamasztikába. Arannyal (meg mindenféle mással, ami éppen volt) kereskedett, azt hitte, mindent megvehet, emberéleteket is, olyan volt, mintha maffiafőnök lett volna nagyjából az ötvenes évek elején.

Szegény Tulipánnal (egyik embere) viszont jól kiszúrt. Szerintem jól tette, hogy Gombacsikot  (másik embere) elengedte, aztán a végén nem segített neki. Bercit (harmadik embere) is megértem, hogy nemet mondott, a helyében én is nemet mondtam volna, megtagadtam volna a parancsot, viszont Tulipánnal jól kiszúrt. Mert azt mondta, hogy elengedi, szabad lesz, erre mégis odaadta Skultéti úrnak. Bár, ahogy láttam, talán még örült is neki.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb filmben van kedvenc karakterem, persze a hasonlóságokat felfedezem köztük, szóval általában hasonló karakterek tetszenek, és itt Tulipán karaktere tetszett. Kicsit olyan volt, mint Aldo az Oscarból, meg Archie a RockNRollából ugrott be róla (mellesleg mindegyik kedvenc), és valahogy mindkettő és egyik sem olyan. Bírom a háttérben álló, szótlan, ugyanakkor ha cselekszik, az nagyon a helyén van szerepeket. Mint a főnök jobb keze. Rendes is volt, megtette, amit kellett, Sanyi bácsi mégis odaadta, pedig megígérte, hogy szabad lehet. Nem értem, na.

Az orosz katonáról valahogy Borisz jutott eszembe a Blöffből. Talán mert semmilyen hangot nem tudok utánozni, akcentust sem, és szeretem hallgatni, ha valaki külföldi akcentussal beszél, főleg orosszal.

Az tetszett még nagyon, hogy úgy egyben volt a darab. Amíg elöl veszekedtek, addig hátul a piacon folyt az élet, mindenki mozgott, mászkáltak, tettek-vettek. A világítás, a fények is a helyükön voltak, viszont néha megijedtem a hirtelen felhangzó zenére.

A szúnyogok sem csíptek, igaz, már napok óta ment a repülő. 

Egyszóval nagyon jól éreztük magunkat, a darab elgondolkodtató volt, leginkább a vígjátékba bújtatott dráma illene a műfajára.

Ezúton szeretnénk megköszönni hullócsillagnak a meghívást, nélküle nem sikerült volna ilyen jól az este!