Mostanában többször is eszembe jutott, hogy jó lenne az álmaimat lejegyzetelni, hogy később is visszaolvashassam, esetleg felhasználjam valahol, valamikor. Hamarabb is elkezdhettem volna, mert néhány napja is jót álmodtam, de már elfelejtettem, hogy mi volt az.
Tehát a mostani éjszaka termése. Több részletben történt, és már nem emlékszem rá pontosan. Sajnos.
Ott kezdődött, hogy többen is mentek egy átalakított villanyoszlop felé, és amikor olyan 1-1,5 méter magasan felmásztak a kis "kosárba", adott időpontokban leugráltak kis "szerkezetekbe", a két lábnak kialakított helyen kellett beleállni, és mint a római harci szekerek, csak fordítva, a hátsó része magasabb volt, és állva kellett utazni benne.
Ketten jöttek értem, hogy elvigyenek magukkal, vagyis nekem is bele kellett ugranom egy ilyen szerkezetbe. Egy idősebb pasek és egy fiatalabb kísért. Az idősebb nézte az óráját, és amikor másodpercre pontosan is egész volt, leugrott. Innen gondolom, hogy a szerkezetek adott időközönként (percenként) jöttek. De csak akkor, amikor érzékelték, hogy van fenn valaki.
Szóval az idősebb ember elment (leugrott), mi meg ottmaradtunk a fiatallal. Már nem emlékszem, hogy én kérdeztem, hogy hova megyünk, vagy magától kezdett el mutogatni, de megfordított, a csillagokra mutatott (á, igen, éjszaka volt, vagy legalábbis sötét). Közben néztem az órát, és 32 másodperc volt, tehát alig fél perc, és ugrania kellett, és mondogattam neki, hogy nemsokára indulnia kell, de nem foglalkozott velem.
Számomra ismeretlen csillagképre/csillagokra/alakzatokra mutatott, és valami olyan nevet mondott, amit nem ismerek, aztán azt mondta, hogy nem is oda megyünk, és másfele mutatott, de már nem tudom, hogy mire és hova, mert azt vettem észre, hogy megcsókolt.
Én meg csak néztem, és csodálkoztam, és azt mondtam, hogy de hisz csak tíz perce ismer.
Aztán felébredtem.
De az álom folytatódott, már "félúton" lehettünk, vagyis végül én is ugrottam. Ez a rész is rövid volt, amolyan átmeneti, motelszobaszerű. Egy szobában voltunk a fiatalabb pasekkel, és jöttek... talán ellenőrök, mint a vonaton? Tényleg nem tudom, milyen funkciója volt, de bejött egy egyenruhás férfi egy kutyával, a kutya körbeszaglászott a szobában, felment az ágyra, és arra a párnára pisilt, amelyiken nem én aludtam. Megjelölte a területét.
A valóságban nem ismerem azt a kutyát, meg senkit az álomból, ott mégis tudtam, hogy a kutya szeret engem, és féltékeny arra, hogy más van velem, és ezért jelölte meg a területét. Odamentem, és rávertem a fenekére, hogy mégis mit képzel. Ő meg felemelte a farkát, és lespriccelt, mire megint felébredtem.
Úgy látszik, könnyebb volt felébredni, mint ott rendbe tenni magam. De ebben az álomrészben volt az is, hogy össze kellett pakolnom, és nagyon nehéz volt, mert sok cuccom volt, és azok is szétszórva, a rajtam lévő cipőt is levettem és bedobtam egy zsákba, másikat vettem fel. Épp mikor elkészültem, akkor jött valaki, és elég hangosan kiabált, mindenki haptákba vágta magát, de engem nem zavart. Azt hiszem, ezután jött a kutyás rész.
Aztán megint folytatódott az álom, most már a "túloldalon" voltunk. Egy nagy épületben voltunk, sokan, sok ismeretlennel. Világos volt benn, a falak is fehérek voltak. Emlékszem, hogy lépcső tetejéről néztem le egy aulaféleségbe, ahol sok asztalt toltak össze, és már sokan körülülték.
Gyűlés kezdődött, amin nem vehettem részt, de szívesen meghallgattam volna, miről van szó. Bevittek egy szobába, amolyan lakosztályféleségbe, volt ablaka is, meg egy asztal, másra nem emlékszem. Nem láttam más szobákat, de tudtam, hogy sok ilyen szoba van. És sok lány van, akinek ugyanaz volt a feladata, mint nekem: szépen felöltözni, és utána valami gyorstalpalón kellett részt vennünk. Hogy megismerjük azt a világot, a kultúrájukat, szabályokat, ilyesmi.
Úgy látszik ezek lányokat rabolnak el.
Valami habos-babos rózsaszín ruha volt rajtam, szoknya, amit magamtól nem vennék fel. Amikor azt mondtam "tükör", a szoba falán megjelent egy tükör. Instrukciókat kellett adni, és olyan lett, mint amit szerettem volna. Az egész szoba belső fala ilyen technológiával volt kialakítva, az asztal is. Nem sokáig "csinosítottam" magam, mert kinézve az ablakon madárinváziót láttam.
Sok lány volt kinn, és megpróbálták megölni a hatalmas fekete madarakat, amik hollók vagy varjak lehettek, de tényleg nagyok voltak, majdnem embernagyságúak. Szinte semmi esélyük sem volt.
Ott és akkor hirtelen nem értettem, de így utólag elgondokodtató, hogy minek rabolnak el olyan sok lányt, akiket aztán nem tanítanak meg harcolni? Hiszen azért kellett a sok lány, mert a madarak sokat megöltek. De ők nem harcost akartak. És ez volt a szerencsém, hogy még nem szocializáltak be.
Mi, akik benn voltunk ebben az épületben, védett helyen voltunk.
És megint jött egy érthetetlen rész: kimentünk. Gondolom, elbízták magukat, és azt hitték, hogy már eléggé legyőzték a madarakat. Tehát kimentem, mások is kinn voltak, fiatal lányok, akik nézelődtek, és harcolók. Talán akkor is kerestem a fiatalabb paseket, aki elvitt erre a helyre, de sehol nem találtam.
Egy zöld parkban voltunk, néhány fa is volt, de elég szellősen. És akkor jött egy nagy fekete "felleg", tele madarakkal. Megfogtam a mellettem lévő lány kezét, aki a testvérem volt (nincs lánytestvérem, és az álmomban sem volt, nem értem, miért alakult így). Elkezdtünk rohanni, húztam magam után az épületek közé, mert ő feladta, nem akart szaladni, de én csak húztam. Egy kisebb ház hátsórészéhez mentünk, kinyitottam a fedett terasz ajtaját, és belöktem a lányt, aki átváltozott egy nagyobb játékbabává. Nem halt meg, csak valahogy átalakult. Nem értettem, most sem értem. De ő feladta. Magamhoz öleltem, és onnantól nálam volt.
Bezártam az ajtót, megpróbáltam elbújni, de egy madár kiszagolta, hogy ott van valaki, és betörte az ablakot, hogy bejöjjön. Én meg nézelődtem, hátha találok valamit, amivel harcolhatok ellene, de csak egy kalapácsot találtam. Valami ilyesmit:
És elkezdtem ütni a fejét. Szerencsém volt, mert valahogy úgy találtam el, hogy lefejeztem.
De nem nyugodhattam meg, mert hallottam, hogy jött egy másik madár. Gyorsan kinyitottam a ház ajtaját, és bementem. A villágítás azonnal felkapcsolódott, mert érzékelte, hogy van ott valaki. Becsuktam az ajtót, és mondtam, hogy a villany kapcsolódjon le, sötétedjen, ilyenek. Hallottam, hogy a madár szimatol. Egy helyiséggel beljebb mentem, ott is eljátszottam, hogy az ajtót megpróbáltam jól elzárni, és a villanyt lekapcsolni, de akkor is hallottam, hogy jön a madár.
Még egy helyiséggel beljebb mentem, egy hálószobába, ott is bezártam az ajtót, és mikor egy kicsit messzebb a falnak dőltem, akkor vettem észre, hogy egy kisgyerek kuporog az ágyban.
Annyira rosszul éreztem magam, hogy bár akaratlanul, de veszélybe sodortam. Azt hittem, lakatlan a ház, mert olyan állapotban volt, erre egy kisgyerek is volt ott, és már hallottam a madarat.
És akkor nagy zaj, robbanások, felfordulás: jött a felmentő sereg. Többen voltak, már nem tudom, hányan, de gyakorlatilag legyalulták a ház emeleti részét. Csak arra emlékszem, hogy a fiatal srác, akivel jöttem, ott volt, és talán az történt ezután, hogy visszavittek a nagy épületbe.
Az álom végére már csak halványan emlékszem. Egy kisebb, hosszúkás teremben voltunk, és én ott álltam a "főnök" felőli végén. Többen is álltak ott, és a fiatal srác is ott volt.
Ha jól emlékszem, én mentem oda hozzá, és háttal a mellkasának dőltem. Erre a főnök valami olyasmit mondott, hogy "Látom, megismerkedtél Torettóval." És amikor leültünk, együtt mentünk a székhez, és az ölébe ültem.
Jó érzés volt, hogy végre "mögöttem áll", és "összetartozunk". Szinte az egész álom alatt őt kerestem, és a végére meg is találtam.
De a két Toretto egyáltalán nem hasonlít egymásra a fejemben.
