Más-más családokban más-más a kultúra.
Mondok egy példát. Gyerekkoromban nálunk az étkezés többnyire úgy zajlott, hogy a konyhában lévő étkezőasztalhoz mind odaültünk. Nem minden nap, és nem is mindegyik étkezéshez, de mondjuk a vacsora, vagy a vasárnapi ebéd közös volt.
Pároméknál nem volt ilyen szokás, ők akkor ettek, amikor éhesek voltak, és ott, ahol akartak.
Emögött persze az is lehet, hogy én családi házban nőttem fel, míg páromék panelban a harmadikon laktak, feleakkora alapterületen.
Kis családunkba ő vezette be a jutalmazás intézményét. Ha sikerült egy vizsga és/vagy vizsgaidőszak, megjutalmaztuk magunkat. Legyen az csoki, könyv, éttermi ebéd, vagy épp, amit szerettünk volna, megvettük, megjutalmaztuk magunkat. Ez még most is így megy.
Ez nem előre eltervezett, tehát nem úgy állunk hozzá, hogy ha sikerül mondjuk egy vizsga, vagy leadunk egy pályázatot, akkor ezt meg ezt kérem, hanem amikor megtörténik az esemény, akkor gondolunk egyet, hogy akkor most jöhet a jutalom.
Ha meg éppen nem sikerül valami, vagy nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, akkor vigasztalásként kapunk valamit.
Egy rosszul sikerült előadás után kaptam egy plüss nyulat, az Open Season... magyarul Nagyon vadon c. meséből, ilyet:
(Nagyon imádom, a mai napig vele alszok.)
Vagy most, hogy meglett az írásbeli nyelvvizsgám, parfümöt kértem, ilyet:
Akár könyvet is kérhettem volna. A lényeg, hogy nálunk ez így működik, és örülök neki, hogy benne van a kultúránkban. Mint az esti közös fogmosás.
...de az étkezés nálunk is szabadelven működik.
Nálatok vannak ilyen szokások?
